Csak még egyszer előre! A rendező még többet elárul a fehérvári háborús filmről
Csak még egyszer előre! A rendező még többet elárul a fehérvári háborús filmről
Csak még egyszer előre! A rendező még többet elárul a fehérvári háborús filmrőlAz előző beszélgetésünk során a rendező már sokat elárult a filmről, annak hátteréről és cselekményéről. Mégis felmerül a kérdés: pontosan miről illetve kikről szól a történet? Mitől vált legendássá a fehérvári gyalogezred? Egyáltalán milyen típusú filmről van szó? És vajon olasz vagy magyar helyszíneket látunk a vászon? Burján Zsigmonddal beszélgettünk újra, ezúttal egy kicsit mélyebben elmerülve a film világában.
– Kezdjük a elején: mit érdemes tudni a Magyar Királyi 17-es Honvéd Gyalogezredről?
– Ez volt Székesfehérvárnak úgymond a „házi ezrede”, már 1914-től kint voltak a fronton. Különlegessége viszont az, hogy a parancsnok, Sipos Gyula alezredes egy, a monarchia és a magyar katonák körében is legendássá vált ezredet kovácsolt össze. Nem véletlenül alakult ki ez a szállóige: „Légy sziklaszilárd, tántoríthatatlan és soha nem csüggedő, mint egy 17-es!" A háború befejeztével, a fegyverletétel után ráadásul a fehérvári ezred megmaradt katonái rendben és fegyverrel a kezükben tértek haza.
– Kikről szól pontosan a film?
– A történet több szálon fut, ezeket köti össze a Magyar Királyi Honvéd 17-es Gyalogezrede, valamint az észak-itáliai hadjárat. A film kiemelten foglalkozik a fiatal és az idős Sipos Gyulával, ez utóbbi éppen a visszaemlékezéseit írja a kezdő- és zárójelenetekben. Ezen kívül három ismeretlen-névtelen fehérváriról szól a történet: egy idősebb férfiről, aki elbúcsúzik feleségétől, valamint két másik fiatal katonáról, akik a poklok poklában barátkoznak össze. Az ő kapcsolatukat, valamint az otthon maradt feleség gondolatait, lelki állapotát mutatja be a Csak még egyszer előre! egészen a fegyverszünet aláírásáig.
Az idős Sipos Gyula visszaemlékezése adja a film keretét (Fotó: Pápai Barna)
– Mindezek alapján műfajilag hova lehet sorolni a filmet? Életrajzi film vagy inkább háborús dráma?
– Inkább háborús dráma. A film annyira nem fókuszál az életrajzra, inkább a keretét adják a történetnek azok a jelenetek, melyekben az idős Sipos Gyula írja a visszaemlékezéseit.
– Mi volt a legnehezebb része a megfilmesítésnek?
– Volt egy irodalmi forgatókönyv, ezt nekem kellett megírnom, ez adta a film lelkét, alapját. A forgatásnál pedig egyértelműen a háborús jelenetek voltak a legnehezebbek. Ez nem csak nekem, de a színészeknek is kihívást jelentett, hiszen voltak olyan jelenetek, amiket csak a helyszínen tudtunk beállítani, ott tudtuk a színészekkel begyakoroltatni. Ilyen volt például az olasz betörés megjelenítése. Az isonzói csatában valamennyi olasz tüzérségi támadásnak gyalogos támadás, végül közelharc lett a vége, ezeket volt a legnehezebb ábrázolni. Hagyományőrzőkkel dolgoztunk együtt, itt megemlíteném Jásdi Balázs katonai szakértőt, aki ezekben a jelenetekben nagyon sokat tett és nagyon sokat köszönhet neki a film.
A korhű megjelenítés egy háborús film legfontosabb alappillére (Fotó: Pápai Barna)
Az olasz betörés és a közelharcok ábrázolása volt a legnagyobb kihívás a rendező számára (Fotó: Pápai Barna)
– Hogyan választottad ki a szereplőket?
– Matus György színművészre száz százalékig számítottam, mindenképpen azt szerettem volna, hogy ő játssza el az idős Sipos Gyulát. Aztán sokáig kerestük, ki legyen a fiatal Sipos Gyula, végül Kelemen István színművész ajánlásával találtam meg Tűzkő Sándort, aki elvállata a szerepet és sikerült átalakulnia a fiatal Sipos Gyula alezredessé. Játszik a filmben még Szabó Miklós Bence (a Fehérvár TV szerkesztője – a szerk.), akit a paraszt fiú, Balogh Miklóst pedig a városi fiú szerepében láthatjuk. A film produkciós asszisztense, Monori Márk ismertetett meg Barbély Gáborral és Szigeti Annával. Szigeti Anna a katona feleségét, Barbély Gábor pedig a családját hátrahagyó férjet, katonát alakítja, míg Baumann Balázs egy dezertőrként tűnik fel a történetben.
Az otthon maradni kénytelen feleség gondolatai is szerepet kapnak a filmben
(Fotó: Pápai Barna)
– Hol forgattátok a filmet?
– A háborús jelenetek egy részét Várpalota fölött, a Bakony Harckiképző Központ területén, másik részüket pedig Pákozdnál, a KEMPP (Katonai Emlékpark Pákozd) területén vettük fel. Két komolyabb jelenetet forgattunk a székesfehérvári Zichy-ligetben, az oroszlános szobornál - kevesen tudják, de a a filmből kiderül, hogy ez volt az első Magyarországon felállított I. világháborús emlékmű. Forgattunk még a Rác utcai Skanzenben, a Szent István Király Múzeum Fő utcai épületében, Budapesten pedig a Nosztalgia KHT segítségével rögzítettük a vasutas jelenetet, azt, amelyikben az ezred megmaradt katonái valahonnan Észak-Itáliából hazaindulnak Székesfehérvárra.
– Akkor green screen, vagy effektek használatára nem lehetett túl nagy szükség...
– Ternák Ferenc vágóval használtunk bizonyos képi megjelenítésekhez effekteket, de egyébként nem alkalmaztunk ilyen jellegű technikai fogásokat.
– Jártál egyébként az eredeti helyszíneken?
– Igen, 2015 májusában volt alkalmam körbejárni azokat a helyeket, ahol a 17-esek harcoltak az észak-itáliai hadjárat során, köztük Mont-Saint-Michelt, Monte San Gabriele-t és a Doberdó-fennsíkot. Az útra elkísért dr. Stencinger Norbert hadtörténész, Rózsafi János és Pintér Tamás hadszíntérkutatók, valamint Monori Márk kollégám.
A film témája: három fehérvári katona sorsa az első világháborúban (Fotó: Pápai Barna)
Nincs effekt, csak valós helyszín valós szereplőkkel és egy valós fehérvári történettel
(Fotó: Pápai Barna)
Ezzel a vasúttal indultak a messzi Észak-Itáliából a filmbéli katonák haza, Fehérvárra
(Fotó: Pápai Barna)
– Miért éppen a 17-es gyalogezred története lett az első játékfilmed témája?
– Amikor a Fehéredő múlt dokumentumfilm harmadik részét készítettem - ez a dualizmus korától napjainkig megtörtént eseményeket dolgozza fel -, abban nyilatkozta Rózsafi János, hogy a 17-esek alkották Fehérvárnak a házi ezredét (a filmet 2014-ben mutatták be – a szerk.). De leginkább a gyerekkoromból ered az ötlet, ugyanis a nagyapám, Kazó Ferenc gyakran elhozott az oroszlános szoborhoz és ilyenkor mindig arról mesélt, milyen büszke, hogy a 17-esekkel együtt harcolt. Ő a budapesti 1-es számú gyalogezredben szolgált, a Huszadik Gyalogos Hadosztály katonájaként viszont együtt volt a székesfehérvári 17-esekkel, Monte San Gabriele védelménél pedig már vállt vállnak vetve harcolt a fehérváriak mellett. Ez a történet már akkor nagyon megfogott, és bár azóta hosszú évtizedek teltek el, számomra nem volt kérdés, hogy ezt emeljem ki az első nagy játékfilmemben.
– Összesen tehát már négy filmed van. Milyen rád jellemző stílusjegyeket viselnek a filmjeid?
– Azt gondolom, hogy a másik három film is emberi oldalt, az embert keresi. Mivel azonban ezek dokumentumfilmek, elsősorban a történelmi tények bemutatására kellett fókuszálniuk, de számomra már akkor fontos volt az emberi oldal bemutatása is. Ez volt a célom a Csak még egyszer előre! filmmel is, és a visszajelzések alapján úgy tűnik, sikerült ezt megvalósítanom.
– A későbbiekre nézve mik a terveid? Maradsz a fehérvári tematikánál, vagy új irányokban, más témákban is gondolkozol?
– Egyelőre biztosan maradok a fehérvári tematikánál, már vannak is sejtéseim a következőre vonatkozóan. De ez maradjon még titok.
A Zichy-ligetben található oroszlános emlékmű nem csak a hősökért van... (Fotó: Pápai Barna)
...de azért is, hogy ne feledjük a közös múltat. A rendező az oroszlános szobornál
(Fotó: Pápai Barna)
Burján Zsigmond a Magyar Televíziónál több dokumentumfilmben közreműködött, a Fehérvár Televízió operatőreként is számos videó-összeállítást készített. Őt azonban, ahogy mondta is, az ember keresése és bemutatása foglalkoztatta, míg végül elkezdte keresni a saját útját a film világában és 2016 végén bemutathatta első játékfilmjét.
Fehérvárnak az első világháborúban játszódó drámáját folyamatosan vetíti a Barátság mozi. A legközelebbi vetítési időpontok:
- január 16., hétfő, 18 óra;
- január 23., hétfő, 20 óra;
- január 30., hétfő, 18 óra.
A Csak még egyszer előre! háborús film fő támogatója Székesfehérvár Megyei Jogú Város Önkormányzata és az Első Világháborús Centenáriumi Emlékbizottság. A film létrejöttéhez emellett hozzájárultak a Székesfehérvár környéki vállalatok, vállalkozók is, köztük a Harman, a Videoton Holding Zrt. és a HTM Zrt.
