Tea, lekvár, likőr, bor - finomságok csipkebogyóból
Tea, lekvár, likőr, bor - finomságok csipkebogyóból
Tea, lekvár, likőr, bor - finomságok csipkebogyóbólA múltkor már tisztáztuk, hogy a csipkebogyót akkor kell leszedni, amikor már kellőképp bepirosodott, és – állítólag – nem kell megvárni, míg megcsípi a dér. (Bár az őseink türelmesen lesték a dér első jeleit.) Színe sokféle lehet: a narancstól a mélyvörösig. A narancssárga még nem egészen érett, a sötét mélyvörös pedig túlérett és nagyon édes (és ilyenkor elvész C-vitamin tartalmának egy része is).
Csak a szép, piros, ép és kemény bogyókat érdemes leszedni. A terméseket nem tanácsos sokáig a gyűjtőzacskóban tárolni – sem rázogatni -, mert pár óra elég ahhoz, hogy befülledjen és megpenészesedjen.
Ha hosszabb ideig akarjuk tárolni, akkor a legegyszerűbb megoldás a szárítás: Mossuk meg a bogyókat, hosszában vágjuk félbe, szedjük ki a belsejét és 1-2 ujjnyi vastagon terítsük el egy tepsibe a kivájt „burkot”. Állandó forgatás mellett szárítsuk meg a fűtőtesten vagy a sütőben. A szárítási hőmérséklet ne legyen 40 foknál magasabb, mert a magas hő hatására elbomlik a C-vitamin.
Akkor mondhatjuk eredményesnek a szárítást, ha a bogyó pattanva törik. Ajánlott szárítás után egy ritka szövésű szitán addig rázni a húst, míg minden szösz ki nem hullik, és ugyanolyan fényessé nem válik a bogyó belseje és külseje. Így szöszöktől mentes és nagyon jó ízű teát tudunk majd készíteni.
A megszárított húst legfeljebb egy évig tárolhatjuk száraz, pormentes, levegős helyen. Jó, ha a fénymentességről is gondoskodunk, mert kifakulhat. A legjobb helye egy vászonzsákban van, amit hűvös kamrában helyezünk el. Bár van kamránk és zsákunk is, az én családom egy légmentes dobozban tárolta mindig a szekrénybe bújtatva.
A növénynek – természetesen – akkor a legmagasabb a tápértéke, ha azonnal felhasználjuk leszedés után.
Ha teára vágyunk, akkor a nyers termést vágjuk le a kocsánynál, hasítsuk félbe, távolítsuk el a magokat a szőrös béllel együtt. (Van, aki nem szokta „kibelezni”. Főként a dohányosoknak ajánlott a magok fogyasztása, mert van benne P-vitamin. Ilyenkor a magokat kicsit meg kell törni, hogy megrepedjenek.)
Sokan ugyanúgy leforrázzák a csipkebogyót teának, mint a többi növényt, de ezt semmiképp se alkalmazzuk! A C-vitamin-tartalom nagy része ugyanis így elvész! Inkább fogjunk 2-3 grammnyi szárított – vagy frissen szedett - csipkebogyót, s áztassuk egy bögrében fél napig. Szűrjük le, és langyosra melegítve fogyasszuk! Ha nyers bogyót használunk, akkor elég lesz 20 perces áztatás is. Látni fogjuk, hogy mikor lett kész a „tea”, mivel a víz sárgáspirossá változik.
Ne felejtsük el, hogy fém szűrőt nem használhatunk – ahogyan egyetlen gyógytea esetében sem! Napi 2-3 csészével korlátlan ideig ihatjuk. Terhesség és szoptatás alatt sem kell nélkülöznünk. Gyermekeknek hígítva adjuk! (1 teáskanál bogyót 2,5 dl vízhez)
A gyógyteát főként az őszi-téli hónapokban fogyasszuk, mert kiváló immunerősítő. Segít, hogy megelőzzük a náthát, a megfázást, a fertőzéseket. Megfázásra, lázra, felső légúti panaszokra ajánlott.
A teának kiáztatott gyümölcshúst ne hajítsuk a kukába, hanem hasznosítsuk újra! Hozzádobhatjuk például az éppen készülő lekvárhoz: Tisztítsuk meg, magozzuk ki a csipkebogyót, és tegyük fel annyi vízbe főni, hogy ellepje. Literenként fél kilogramm cukorral édesítsük, és főzzük, míg be nem sűrűsödik. A folytatás ugyanaz, mint a többi lekvár esetében.
Vadhúsokhoz kiválóan illik a csipkelekvár-szósz, ami vörösbor és citromlé hozzáadásával készül. Láttam már olyan receptet is, melynek a konyak volt az egyik titkos összetevője, és gyömbéres változatot is kóstoltam már.
S, ha már a recepteknél tartunk, eszembe jutott most a „nyponsoppa”, ami egy Svédországban elterjedt csipkebogyóleves. Kell hozzá 10 dkg csipkebogyó, amit 1 liter vízben puhára főzünk, majd pürésítjük, átpasszírozzuk. Újra felforraljuk, dúsítjuk 1 evőkanál burgonyakeményítővel, újra felforraljuk, 4 dkg cukorral ízesítjük – és már kész is.
A cukor-víz-csipkebogyó összefüggéséről pedig eszembe jutott most a csipkelikőr: Fogjunk 1 kilogramm csipkebogyót, tegyük egy 5 literes üvegbe, öntsük fel 1,5 liter szagtalan pálinkával (vodkával), hagyjuk állni két hétig úgy, hogy minden nap rázogassuk meg kicsit az üveget. Az idő letelte után szűrjük le. Főzzünk kb. 30 dkg cukorból és 2 dl vízből szirupot, öntsük össze, zárjuk üvegbe és érleljük egy hónapig.
A csipkebogyóból készült gyógybor jó szívelégtelenség, szívinfarktus, szívritmus zavarok, angina pectoris, koszorúér szűkület esetében. Alkalmazható visszér, trombózis, aranyér, gyenge hajszálér, különböző értágulatok problémájánál is. Sőt, akkor is, ha légcsőhurut, nyelőcső gyulladások, asztma, tüdőgyulladás kínoz minket, és influenza, nátha esetében is elővehető.
S, ha már „az orvos írta fel”, akkor íme a recept hozzá: Hevítsünk fel forráspontig 1 liter vörösbort, majd hűtsük le kb. 70 fokig. Tegyünk bele egy 1,5 literes üvegbe 4 kanál csipkebogyót, öntsük rá a vörösbort és zárjuk le légmentesen. Tároljuk hűvös helyen 10 napig. Minden nap rázzuk fel többször az üveget, a 11. napon pedig szűrjük le. A leszűrt italt töltsük vissza az üvegbe, s hagyjuk még egy hétig ülepedni. Szűrjük újra át, töltsük egyliteres üvegbe és még öntsünk hozzá annyi vörösbort, hogy tele legyen az üveg.
A bort egy évig tárolhatjuk – amennyiben legalább 11 fokos az alkoholkoncentrációja. Ha kisebb a koncentráció, akkor jégszekrényben kell tartanunk.
