Tinihorror karácsonyra - Sohonyai Edittel beszélgettünk a Plázafoglyok című új könyv kapcsán
Tinihorror karácsonyra - Sohonyai Edittel beszélgettünk a Plázafoglyok című új könyv kapcsán
Tinihorror karácsonyra - Sohonyai Edittel beszélgettünk a Plázafoglyok című új könyv kapcsánHét író vacsorázik egy házban – ez a történet akár egy Agatha Christie regény nyitó jelenete is lehetne. De nem az, hanem az igazán regényes kezdete egy most megjelent ifjúsági könyv születésének, mely élvonalbeli ifjúsági regény írók tollából született és a napokban került a könyvesboltok polcaira. A Plázafoglyok már az első kritikák szerint is letehetetlen, egy helyre azonban valószínűleg mégis érdemes letenni: kamasz családtagjaink részére a karácsonyfa alá.
A hétből az egyik szerző a székesfehérvári Sohonyai Edit, vele beszélgettünk a könyv írásának izgalmas történetéről:
Honnan a könyv ötlete?
Enner Patrícia, a Betűtészta kiadó tulajdonosa azt gondolta, hogy megkeres élvonalbeli ifjúsági regény írókat. Mészöly Ági volt az alaptag, és Ágival közösen nézték ki a személyeket, így jött össze a mi kis csapatunk. Csurgó Csaba - az ő nevét esetleg azok, akik a filmeket követik a Megdönteni Hajnal Tímeát forgatókönyvéről is ismerhetik. Miklya Luzsányi Mónika, Kalapos Éva, Turbuly Lilla, és Molnár Krisztina Rita, aki most kapta meg a Szépírók Társaságának díját.
Áginak és Patríciának volt az az ötlete, hogy a helyszín legyen egy pláza. Minket összehoztak egy helyszínre, Patríciáék házába, és eszegetés közben elkezdtünk beszélgetni a történetről. Mindenki elmondta, ami ez alapján az eszébe jutott, és lassan elkezdett kibomlani egy történet, aminek a kifutását még magunk sem tudtuk. Én írtam meg az első fejezetet: egy Mimi nevű lányt játszom a könyvben. Mimi egy fantaszta, túl érzékeny, ma azt mondanánk, hogy kicsit autisztikus. Hiszen olyan problémákkal küzd, mint a túlhallás, vagy az érzékeinek a túlműködése. Lehet, hogy ezt egy régi időben médiumnak hívták volna. Érdekes, mert interjúztam a történetéhez hasonló adottságú fiatalokkal. Nagyon érdekes volt számomra a történet megírásának a folyamata. Aki Mimi karakterébe beleolvas, az olvassa úgy, hogy sok mindent tényleg hallottam egy hasonló embertől.
De aztán mégsem én lettem az első fejezet, mert Niki, a szépséges plázacica – egyébként ő Csurgó Csaba alteregója – elém perdült, hogy aztán mindjárt meg is szabaduljon a... Hogy mitől, azt érdemes elolvasni a regényben. Egyébként Niki/Csaba karakterén nagyon sokat nevettünk. Így végül vele kezdődik a történet, és úgy épül tovább a sztori, hogy mindig egy új karakter szemén át látjuk a történet folyatását.
Miközben írtatok, tehát még nem volt eldöntve, hogy pontosan hogy fog befejeződni?
Igen, így van. Én még írtam volna egyébként tovább, de újra összegyűlt a társaság átbeszélni a dramaturgiát. És Mészöly Ági hozta az ötletet, hogy hogyan legyen vége, és mindenki konszenzusos alapon ehhez igazodott.
Szóval egyszerre mindig csak egy valaki dolgozott, és küldtétek tovább sorban egymásnak?
Igen! Szenzációs, hogy bár nem is ismertük egymást korábban, és a közös munka során olyan tüneményes, jófej, jó személyiségű embereket ismerhettem meg! Turbuly Lilla például, aki a Bori karakterét adja, vagy Mészöly Ági, aki Janó, a menő srác a csapatban, illetve Miklya Móni, Áron alkotója. Kellemes meglepetés volt, hogy rokon lelkekre találtam.
Beleszóltatok egymás fejezeteibe?
Ha ezt most elkezdeném magyarázni, akkor spoilereznék is, tehát mindig megírtunk egy fejezetet, és ha valakinek volt róla véleménye, természetesen meghallgattuk egymást. Például nekem volt egy nagyon fontos választási helyzetem, hogy kibe legyek szerelmes.. no de ez derüljön ki a regényből.
Gyakorlatilag egyes szám első személyben beszélsz a karakteredről. Ez mindig így van, amikor írsz, hogy egy-egy figurával ennyire azonosulsz munka közben?
Átérzem, amit átélnek, igen. Ez egyébként az egész életemet megmételyezi, mert még egy veszekedésben sem tudok megmaradni a saját pozíciómban, hanem átülök a másik székébe is. Ez hasznos egy üzleti stratégia felépítésénél, hogy belehelyezkedem abba is, mit gondolhat vagy reagálhat a partner. Szeretek olyan win-win helyzeteket létrehozni, ami mindkettőnknek jó. Ez a képességem egyfelől adomány, de azért nehéz teher is. Sok önkritikát eredményez, hiszen nehéz megemészteni, amikor magadról alkotsz fejben véleményt a másik szemszögéből.
Ahhoz, hogy jól tudjak figyelni és kérdezni, beszélgetés közben elfeledkezem saját magamról. Beszívom a hallott információkat, és így azok egy idő után a részemmé válnak. Egy regényt kb harminc-negyven ember életéből fűzök össze, mert ezek után soha nem tudni, hogy egy-egy asszociáció kapcsán kinek az élete, tapasztalata idéződik fel bennem. No meg azért jegyzeteim is vannak. Soha nem vettem részt az élet sűrűjében, mindig inkább gondolkoztam és olvastam, ezért nagyon szeretem meghallgatni mások megélt tapasztalatait. Abból is lehet profitálni.
