Garantáltan behálóz - Pókember: Irány a Pókverzum! kritika
Garantáltan behálóz - Pókember: Irány a Pókverzum! kritika
Garantáltan behálóz - Pókember: Irány a Pókverzum! kritikaKülcsín
Pókember a legnépszerűbb Marvel-szuperhős, és ezzel kár is lenne vitatkozni. Éppen ezért az elsők között próbálkoztak meg vele, hogy mozivászonra varázsolják nem mindennapi, csodálatos kalandjait.
A Sam Raimi-féle pókemberes film aztán lenyűgözte a világot, Tobey Maguire tökéletes Peter Parkernek bizonyult, ám a folytatások túlzsúfoltsága tönkretette a szériát. Nosza rajta, jöhet is a reboot, ám A csodálatos Pókember két etapja sem váltotta meg a világot. Ekkor a Sony úgy döntött (a bosszúállós-mozik sikerei láttán), hogy visszabizniszelik a jogokat a Marvelnek, kezdjenek valamit a dicstelenül használt Parkerrel.
A Marvelnél aztán nem sokat ültek a projekten, a Tom Holland-féle Pókembert már az Amerika Kapitány: Polgárháborúban bedobták a mély vízbe, majd jött is a Pókember: Hazatérés, ami után - mondanom sem kell - imádta a közönség.
Az újabb sikereket látva a fejesek úgy gondolták, hogy egyáltalán nem árthat, ha a csapból is Póki folyik, így a Bosszúállók: Végtelen háború és a második önálló mozi (Pókember: Messze az otthontól) bejelentése után újabb történettel rukkoltak elő. Igen, ez lett az Irány a Pókverzum!, amely látványos képregényes animációkkal operál. A projekt akadálymentes lebonyolításához segítségül hívták a Derült égből fasírttal és A Lego kalanddal nagyot szakító Phil Lord-Christopher Miller párost, így előzetesen sokan azt is gondolhatták, hogy a siker szinte garantált.
Sztori
Történetünk főszereplője ezúttal nem Peter Parker lesz (ő is felbukkan, de nem rajta lesz a hangsúly), hanem Miles Morales, aki a fiatal Peterhöz hasonlóan, hétköznapi srácként próbálja túlélni a tinikalandokkal zsúfolt mindennapokat. Első körben a szülei bentlakásos suliba küldik, majd hogy teljes legyen a kép, egy radioaktív sugárzással megfertőzött pók úgy megharapja, hogy mire észhez tér, ő lesz Pókember.
A fiatal hálószövő gondjaira aztán Vezér (a régi Aduász-megnevezés valahogy jobban tetszett) is rátesz még egy lapáttal, aki tökéletes precizitással összeválogatott kompániájával együtt megnyit egy dimenziókaput, hogy jól összekeverje a bulit. Persze a dimenziósdinak is vannak hátulütői, így a bűnözők királyának első kísérlete során öt másik Pókarc is Morales világába csöppen. Innentől aztán jöhet a jól bevált összefogás és a nagy elfenekelés.
Karakterek
Animációs mozi révén megint csak fura lesz a karakterekről beszélnem, így adta magát, hogy a Barátom, Róbert Gidához és a Hotel Transylvania 3. -Szörnyen rémes vakációhoz hasonlóan ezúttal is inkább magukra a szereplőkre koncentráljak, mintsem a színészekre.
Amikor bejelentették a Miles Morales-féle Pókembert, feltettem magamban a kérdést: minek? Jó persze, kell a változatosság, meg az újdonság a népnek, de nekem az igazi Pókember mindig is Peter Parker marad. Így egyáltalán nem voltam kíváncsi a megreformált szuperhősre.
Ellenszenvem ellenére aztán igencsak kellemes meglepetés volt látni az új hálószövőt akcióban. Meglepett, hogy tetszett. Miles Morales egy 21. századi fiatal, akinek életfelfogása, motivációi és vágyai teljesen eltérnek az eddig megszokottaktól, és pont emiatt tudnak vele azonosulni a mai fiatalok. Miles Morales a modern Pókember, akiben valamiért sokkal több potenciált érzek, mint a jó öreg Parkerben. Kíváncsian várom, mire mennek vele.
Aztán itt van nekünk a sokat emlegetett Peter Parker is (ezúttal mentor szerepben), rajta kívül pedig megismerhetjük még Pók-Gwent, Pókember Noirt, Peni Parkert és Póksonkát is, de róluk inkább nem árulok el semmit, legyen csak meglepetés.
Összegzés
Először is szögezzük le, hogy a Pókember: Irány a Pókverzum!-hoz hasonló szuperhős-mozit eddig nem tapasztalhattatok, és nem is nagyon fogtok látni a közeljövőben. Hacsak nem érkezik folytatás hozzá (amit nagyon remélek), de az megint csak más tészta.
Szóval az Irány a Pókverzum! a semmiből jött, és első körben úgy voltam vele, hogyha már ennyire beleástam magam a Marvel filmes univerzumba, akkor csak nem kéne összekutyulnom magamban a dolgokat egy animációs filmmel, ami ráadásul ki tudja, hogyan és miért kapcsolódik a fő szálhoz. Aztán kijött az első előzetes... igen, csak az járt a fejemben, hogy ezt a Pókit látnom kell. És milyen jól tettem, hogy esélyt adtam neki.
A Pókember: Irány a Pókverzum! az egyik (ha nem a legjobb) szuperhősös film lett, és a Derült égből fasírt, illetve A Lego kaland alkotói ezúttal is egy pörgős, húsvéti tojásokkal telepakolt őrületet tettek le az asztalra, amelynek - amellett, hogy kellően bevállalós és néhol meredek - mélysége is van, és jut idő arra is, hogy elidőzzünk az újdonsült karakterek bemutatása és motivációik felfedése mellett is.
Ennek egyedül Vezér issza meg a levét, de megmondom őszintén egyáltalán nem bánom, ugyanis Vincent D'Onofrio alakítása után engem semmilyen Wilson Fisk nem érdekel.
A Pókember: Irány a Pókverzum! annak ellenére, hogy egyáltalán nem akartam, teljesen levett a lábamról, ami azért is nagy szó, mert már nem is tudom, mikor éreztem utoljára ilyet. Mindenkinek ajánlom nemtől és kortól függetlenül, ugyanis garantáltan jól fogjátok érezni magatokat Pókarc újabb kalandja közben. A karácsony előtti időzítés pedig szintén hibátlan: ilyen mozikat akarok én látni az ünnepek előtt! Ja, és figyeljétek a Stan Lee-cameót, garantáltan könnyet csal a szemetekbe!
