Tényleg csak a pénz számít a Disneynek? - A diótörő és a négy birodalom kritika
Tényleg csak a pénz számít a Disneynek? - A diótörő és a négy birodalom kritika
Tényleg csak a pénz számít a Disneynek? - A diótörő és a négy birodalom kritikaKülcsín
Míg pár éve csak hébe-hóba és igencsak félve jelentek meg a Disney klasszikus történeteinek élőszereplős változatai, addig ma már szinte naponta jön ki újabb trailer, vagy jelentenek be egy mesét, amelyet éppen újrafeldolgoznának, mondanom sem kell, hogy minél több pénz hozzon a házhoz.
Ez ma a Disney. Egy pénzeszsák, amely már sokkal inkább a mennyiségre törekszik, a minőség meg valami sokadrendű szempont lett, amely ott kullog valahol hátul a sorban, igencsak lemaradva az élbolytól. Erre szoktam mondani: mit számít, ha az ember boldog? És ha Mikiegér elégedett, akkor mindenki megnyugszik, és újabb neveket dobálnak be a közösbe, amelyekkel aztán a sokadik bőrt is le lehet majd húzni az emberekről.
Na, valami ilyesmi kategóriát képvisel E. T. A. Hoffmann regénye, majd Alexandre Dumas újragondolása alapján készült híres Csajkovszkij-balett megfilmesített változata, A diótörő és a négy birodalom, amelyet ezúttal mozivásznon kívánnak megmutatni a népnek, de minek? Igen, már most kijelentem, hogy egyrészt nem volt rá szükségünk, másrészt amilyen gyorsan jött, olyan sebességgel fogjuk elfelejteni, és lazán ki fogjuk hagyni a Disney-mozik felsorolásából. Hogy miért is? Hát a történet cuki, de a megvalósítás. Na, majd mindjárt.
A kirobbanó siker érdekében leszerződtettek egy rakás sztárt, akikkel el lehet majd adni a sztorit. A rendezői székbe azt Lasse Hallströmöt ültették, aki a Kedves John!-t és a Menedéket is dirigálta, az utóforgatásokat pedig az a Joe Johnston kapta feladatul, aki olyan legendákat tudhat maga mögött, mint a Jumanji, a Jurassic Park III. vagy éppen az Amerika Kapitány: Az első bosszúálló.
Sztori
A diótörő (és a négy birodalom) történetét szerintem már mindenki ismeri. Ha nem, akkor olvassatok utána mert nagyon is megéri. Azért is mert a film igencsak eltér a klasszikustól.
A Stahlbaum család először ünnepli a karácsonyt az édesanya nélkül, aki nemrég halt meg, és minden gyerekének hátrahagyott valami emléket, amelyre pillantva felidézheti az együtt töltött boldog pillanatokat. Clara (Mackenzie Foy) egy kézzel készített tojás alakú ékszerdobozt kap, amelyhez nem melléket kulcsot édesanyja, ugyanis azt egy másik világból kell beszereznie a lánynak.
Clara keresztapjához, Drosselmeyerhez (Morgan Freeman) fordul segítségül, aki megadja neki az iránymutatást, és ezzel olyan kaland veszi kezdetét, amely elkalauzol minket a Négy Birodalomba, ahol nem minden az, aminek látszik. Lesznek itt diótörő katonák, egerek, bohócok és egy gonosz kormányzó (Helen Mirren) is, aki szintén a tojásékszer kinyitására szánt kulcsot akarja megkaparintani.
Karakterek
A szereplőkről - nyilván a főszereplő kivételével - nehéz írni, ugyanis nem jutott nekik annyi játékidő, hogy érdemben lehessen nyilatkozni róluk, amit meg hoztak, azt szinte kisujjból hozták, és mind Keira Knightley, mind pedig Morgan Freeman is feltűnt már hasonló szerepkörben - utóbbi szinte már csak a nagy megmondót játssza -, így nem találkoztam semmi váratlannal. Helen Mirren is érezhetően odatette magát a helyi rosszarc szerepében, ám az ő játékét is kicsit sablonosnak éreztem.
Nem szeretnék így megnyilvánulni, de sajnos kénytelen leszek, a film szinte egyetlen pozitívuma Mackenzie Foy játéka, aki simán beillik a karakteres Disney-hercegnők sorába. A hómezőre kilépő naiv kislány hiteles alakítást hozott, és simán eltörpülnek mellette a sok évet a hátuk mögött tudó sztárok. Mondjuk visszagondolva ez nem volt nehéz, ugyanis a játékidő nagy részében Mackenzie Foy-jal leszünk elfoglalva. Mindenesetre engem megvett, és oda voltam minden mozzanatáért.
Összegzés
A diótörő és a négy birodalommal nagyon mellé lőtt a Disney, még úgy is, hogy az időzítés szinte hibátlanra sikeredett. De szerintem ezzel mindent el is mondtam, ugyanis sanszos, hogy az volt a cél, valamit kidobjanak az ünnepekre, amelyből aztán jön valamennyi zsuga, mert hogy ez a mozi nem lesz kasszasiker, az tuti.
Ha meg mégis, akkor megeszem a kalapom, mert már annyi filmmel buktam be ezt a sztorit, hogy Dunát lehetne rekeszteni. Szóval ha a gyerekek viszik, akkor Disney megveregetheti a saját vállát, ha nem akkor Az oroszlánkirállyal, az Aladdinnal vagy a Mary Poppins visszatérrel majd betömik a pénzügyi rést.
A diótörő és a négy birodalom a főszereplőn kívül azért látványban is odateszi magát, de ezt nem emelném ki akkora pozitívumként, mert manapság a csillivilli külcsínt minden A-listás film hozza. A zene és a táncok is rendben voltak, viszont a forgatókönyv, a karakterek meg úgy az egész produkció lelke a kukában landolt. Igen, talán ez az, amit érzek, hogy a Disney már-már mindenen átgázolva próbálja kifacsarni az emberekből a pénzt, nem törődve a tartalommal, hiszen amíg a kicsik látni akarják, addig a szülő is fizet. Az meg, hogy ő nem élvezi a filmet, senkit nem érdekel.
