Gyerekek a munkahelyen?
Gyerekek a munkahelyen?
Gyerekek a munkahelyen?Beköszöntött a vakáció. A legtöbben ebben a tizenegy hétben különféle táborokkal, nagyszülői, családi támogatással, és nyári szabadságok segítségével oldják meg a gyerekek felügyeletét.
Ha azonban a gyerek még kicsi a táborozáshoz, marad az óvodai ügyelet meg a nagymama. Ötéves kor alatt a pedagógusok nem nagyon javasolják még a napközis tábort sem, a csemete számára ismeretlen felnőttek, gyerekek és adott esetben teljesen idegen környezet miatt.
A fehérvári intézményekbe járó gyerekek szülei bizonyos szempontból szerencsés helyzetben vannak: a bölcsődei, óvodai ellátás biztosított nyáron is, ügyeleti csoportokkal, helyettesítő intézményekkel.
A kicsiknek is kell azonban a kikapcsolódás! A közösséghez, a szabályokhoz való alkalmazkodás minden életkorú gyermek idegrendszerét leterheli, nem csak a már iskolába járó tanulókét. A vakáció, a mindennapokból való kiszakadás, a kötetlenebbül, változatosan telő napok igenis kellenek a nyár folyamán!
Ha elfogynak a kivehető szabadságok hetei, és nincs a közelben mindig bevethető nagyszülő vagy más rokon, egyre többen tudnak élni azzal a lehetőséggel is, hogy magukkal viszik a kisgyereket a munkahelyükre. Természetesen ez nem minden típusú foglalkoztatónál lehetséges. Amennyiben azonban a körülmények engedik, a gyerekek számára nagy kaland lehet a szüleikkel tartani a munkába. Ahol megtehetik, akár gyermekfelügyeletet is biztosíthatnak a munkavégzés idejére, de egy praktikusan, szinte fillérekből kialakított gyereksarok is órákra lefoglalhatja a kicsiket.
Tippek a gyereksarok kialakításához
- Ha nincs gyermekfelügyelet, olyan helyen legyen, ahol szemmel tudjuk tartani az apróságokat.
- Lehetőleg olyan játékokat, eszközöket válogassunk össze, amikhez a gyerekeknek nincs szükségük segítségre, egyedül is tudják használni őket.
- Alakítsunk ki kuckót! A gyerekek szeretnek bunkert építeni plédekből, székekből, asztalokból búvóhelyet készíteni. Egy vidám kis sátor jó választás lehet a munkahelyi gyereksarokba, a „bekuckózós móka” biztosan sok kicsi kedvence lesz!
Nemrégiben a Fehérvár Médiacentrumban is elkészült az a gyereksarok, mely sok kisgyermekes kolléga mindennapjait teszi könnyebbé. Kolléganőnk, Kurucz Tünde, a Fehérvár hetilap szerkesztője így fogalmazta meg erről gondolatait:
Nyári munkázás
"Anya, még mennyit kell aludnom a nyári szünethez?" – kérdezte a lassan ötéves nagyfiam. Hiába találtak ki az oviban jobbnál jobb programokat, júniusban napról napra egyre nehezebb meggyőzni. A kétéves öccse két fokkal nehezebb eset: ő már április óta úgy kel fel: ugye ma nem kell mennem a bölcsibe? Pedig előtte még hétvégente is ment volna! Innentől kezdve indul a sírás: hangosan végigzokogja az utat, majd úgy kell a gondozónő kezébe adnom, miután egyenként lefejtettem az ujjacskáit a vállamról. A bátyja közben megpróbálja minimális lelkesedéssel kötelességtudatra tanítani: „Nekem is kell oviba mennem, pedig nem akarok.” Amint kilépünk a testvérével az ajtón, persze megnyugszik. A dráma nekem szól. Azt jelenti: elfáradt. A közelemben, lehetőleg látótávolságban akar játéktraktort szerelni. Az ötévesen is látom, hogy szívesebben építene várost valahol a laptopzsinór és a telefontöltő között, és egyébként megnézné, hogy kint van-e még a tévés szerkesztőség falán a "Magas fűbe lépni tilos!" tábla. Mint tavaly nyáron. Akkor is rengetegszer jöttek velem, ha épp nem volt kéznél hadrafogható nagyszülő. Ráadásul most már a cégnél nemcsak rajzolgatni meg fidorkázni lehet, hanem a játszósarokban bandázni is. Cirkuszi sátor, színes asztal várja azokat a gyerekeket, akik az ovi, bölcsi vagy iskolai ügyelet helyett inkább a szüleikkel mennek dolgozni. Itt legalább viszonylag nyugalomban elvannak, amíg anya vagy apa rögzíti diktafonra a telefonos interjút vagy felmondja a felkonfját. Olykor megesik, hogy pont a legnagyobb munka közepette jut eszükbe: éhesek, félnek a sarokban repkedő légytől meg amúgy is pisilniük kell. Ilyenkor nem kell kétségbeesni, némi humorral – na meg jófej kollégákkal – a legvadabb szituáció is megoldható! És azon se lepődjünk meg, ha szemünk fénye szeptemberben azzal kezdi: anyuval, apuval voltam ám nyáron munkázni!
