Cheerleaderek a nyugdíjas otthonban, avagy nem ezt a vígjátékot keresitek - Pompon klub kritika
Cheerleaderek a nyugdíjas otthonban, avagy nem ezt a vígjátékot keresitek - Pompon klub kritika
Cheerleaderek a nyugdíjas otthonban, avagy nem ezt a vígjátékot keresitek - Pompon klub kritikaKülcsín
De most tényleg, mi történt a vígjátékokkal? Vagy csak lehet, hogy nekem nőttek az elvárásaim? Mondjuk megmondom őszintén, hogy sosem rajongtam az agyatlan komédiákért (nem, nem vagyok pszichopata), de ha jó pillanatomban csíptem el egy-egy darabot, akkor maradandó élményt tudott nyújtani a céltalan hahotázás. Az utolsó olyan mozi, ahol úgy istenesen megfeszültek a rekeszizmaim az a Nagyfiúk 2. volt, ott olyan poénokat vettek elő, hogy nem győztem levegő után kapkodni.
Na, kábé azóta nem láttam ütős vígjátékot, így néha esélyt adok egy-egy új címnek, hátha meghúzza a váratlant, és életem legjobb röhögcsélős mozijával leszek gazdagabb. Így jött a képbe a Pompon klub is, amelynek első körben sem a címe, sem pedig az előzetese nem győzött meg, ám kollégáim unszolására (ugyanis ők is betervezték, hogy ránéznek), na, meg Diane Keaton hatására úgy döntöttem, adok neki egy esélyt. De milyen rosszul tettem...
Sztori
Miután az életét magányosan tengető Marthát (Diane Keaton) rákkal diagnosztizálják, úgy dönt, hogy hátrahagyja addigi New York-i életét, és vidéki nyugdíjas otthonba költözik, hogy új impulzusok érjék hátralévő éveiben.
Persze ott sem minden fenékig tejfel: miután megismeri lakótársait, menekülne, és el nem tudja képzelni, hogy mi vette rá őt arra, hogy közéjük költözzön. Ja igen, az egyre gyorsabban ketyegő óra. Szerencsére a kezdeti ellenszenv, amit az ott lakók iránt érez gyorsan elszáll, és miután idegesítő szomszédja, Sheryl (Jacki Weaver) megtalálja a nő gimis hajrálány ruháját, együtt kiagyalják, hogy megalapítják az első hatvan pluszos pompon klubot. Jópofa, de amúgy kicsit bizarr, nem?
Karakterek
Diane Keaton volt az, aki miatt úgy döntöttem, hogy megkukkantom a Pompon klubot, és azt kell mondjam, hogy a hetvenes éveiben járó színésznő korát meghazudtolva tolta végig a showt, és olyan alázattal vetette bele magát a jelenetekbe, hogy öröm volt nézni. Mondjuk ugyanez elmondható a többi színészre is, de sajnos attól, hogy ügyesek és szemmel láthatóan mindent beleadtak, attól még nem feltétlenül lesz jó a film. Hiányzott az a bizonyos plusz, ami kicsit is kiemeli az átlag vígjátékok közül. Sebaj, legalább Diane Keaton tényleg jól nyomta.
Összegzés
Legközelebb biztos ezerszer jobban utánanézek ismeretlen címnek, ha arra szánom rá magam, hogy beüljek rá, mert bár nem mondom, hogy a Pompon klub teljes pénzkidobás... de az.
Jó, nyilván - senkit sem megbántva - az idősebb generációk képviselői szórakoztatónak találják majd, ahogy a nyugdíjasok végigparolázzák a filmet, ám a fiatalabbaknak sajnos nagyon kevés lesz. Persze megvan a maga bája, ahogy a nagyik újra gimis csajoknak képzelik magukat, ám azontúl, hogy ezt rendkívül aranyosan csinálják, nem túl sok erénye van a filmnek. Az elején még vicces, ahogy szerencsétlenkednek, ám az idő múlásával egyre többször nézegettem a mozi kijáratát.
Egyértelmű, hogy a Pompon klub nem az én filmem, ezért sem térek ki jobban a hiányosságaira, mert félek, hogy úgy aztán semmi pozitívumot nem találok benne. Ám ettől függetlenül, aki egy nagyon, nagyon, nagyon könnyed nyári kikapcsolódásra vágyik, az nyugodtan üljön be rá, ugyanis a kezdeti szemmeresztgetések után, ha nem dobod el az agyad (nem jó értelemben), akkor még az is előfordulhat, hogy megkedveled a szereplőket, és olyan cuki történettel leszel gazdagabb, amelyet egy hét múlva simán elfelejtesz.
