Az elveszett The Beatles-dalok fosztogatói - Yesterday kritika
Az elveszett The Beatles-dalok fosztogatói - Yesterday kritika
Az elveszett The Beatles-dalok fosztogatói - Yesterday kritikaKülcsín
Mivel a héten eléggé gyér volt a mozis felhozatal, első ránézésre két film közül választottam ki, hogy melyik lesz a befutó: az indokolatlan babás horror (vagy a babás horror indokolatlan) harmadik része, az Annabelle 3., vagy egy zenés vígjáték, a Yesterday, amely csak nyomokban tartalmaz számomra is értékelhető elemeket. Már azon voltam, hogy egy nyári filmes ajánlóval örvendeztetlek meg titeket, amikor felfedeztem, hogy a dalokkal átitatott moziban nemcsak random nótákkal szúrják ki a szemünket, hanem legendás The Beatles-számokkal. Mondanom sem kell, azonnal indultam is a moziba.
Kicsit utánaolvasva az alkotásnak kiderült, azon túl, hogy a főszerepekre tehetséges fiatal színészeket alkalmaztak, a rendező-rubrikában annak a Danny Boylenak is felvillant a neve, akinek olyan mozikat köszönhetünk, mint a T2 Trainspotting, a Steve Jobs, a 127 óra, a Transz, vagy a zseniális Gettómilliomos. Ugye, hogy ugye. Ebből már sejtettem, hogy a Yesterday nem lehet rossz film.
Sztori
A fiatal és tehetséges Jack Malik (Himesh Patel) zenészként tengeti mindennapjait, ám még nem jött a nagy áttörés, ugyanis azon túl, hogy lebujokba szolgáltatja a talpalávalót, nem igazán tudott maradandót alkotni.
Egy furcsa baleset (az egész világot áramkimaradás sújtja) után viszont arra eszmél rá, hogy ő maradt az egyetlen az univerzumban, aki még emlékszik a The Beatles-re és John Lennon, Paul McCartney, George Harrison és Ringo Starr fülbemászó dalaira (igen, innen a cím is), így a slágereket felhasználva olyan karriert hazudik épít magának, amelynek köszönhetően az egész világ a lábai előtt hever.
Karakterek
A legtöbb mozi a karakterek játékán áll vagy bukik. Na, már most az a helyzet, hogy a Yesterday esetében egyáltalán nem tudom eldönteni, mi a szitu. Nem, nem azzal van a baj, hogy nem tudom megítélni, hogyan teljesítettek a színészek... de, pontosan ezzel vannak problémáim. Hogy miért? Nézzük a főszereplőt: Himesh Patel eleinte jópofának tűnik, pluszba a kémia is hibátlanul működik közte és a másik főbb karakter, Lily James között, aztán egyszer csak úgy beleszürkül a filmbe, hogy a mondvacsinált szerelmi szál sem húzza ki onnan. Ennél sokkal, de sokkal több potenciál volt benne is.
Lily James hozza a cuki menedzsert, aki ráadásul nem csak a fiú zenéjéért van oda, ami persze nem esik le neki. Az meg, hogy miért is van ennyire oda érte, nekünk, nézőknek okozhat fejtörést. Tényleg, miért?
Rajtuk kívül láthatjuk Kate McKinnont is, akit sokan éljeneznek a Yesterdayben nyújtott alakításáért, ám fogvicsorgatásai nekem valahogy idegennek tűntek a pörgős The Beatles-számok között. És igen, Ed Sheerant is láthatja a nagyérdemű, akit sanszos, hogy marketinges szempontból hoztak be a buliba.
Összegzés
A Yesterday üde színfolt a mai mozis felhozatalban, ám az az érzésem, hogy a film alapötlete kiaknázatlan maradt. Sokkal nagyobbat szólhatott volna, ha a mozi elején belebegtetett témák közül - mint a művészet jelentése és kérdésköre, vagy a plágium - legalább egyet tisztességesen kibontottak volna - főleg úgy, hogy sokatmondó The Beatles-dalok is a készítők rendelkezésére álltak.
Ehelyett mit kapunk? Most valamiért az S.O.S. Szerelemben felbukkanó randiszervező cég neve ugrott be: all you need is love. És most esik le, hogy létezik azonos című The Beatles-nóta is. Ezek szerint mégis csak tudnak valamit Hollywoodban? A lényeg, ami egyben a problémám is, hogy a számos ígéretes mondanivaló helyett pont azt rántották elő a reflektorfénybe, amelyet minden egyes hasonló tematikájú alkotásnál használnak: a szerelem fontosabb a karriernél, a szeretet ereje mindent legyőz. Ismerős, ugye?
Éppen ezért kihagyott ziccerként tekintek a Yesterdayre, amely amúgy pofás kis alkotás lett, így mindenkinek ajánlom, aki lájtos nyári kikapcsolódásra vágyik. The Beatles-rajongóknak pedig értelemszerűen kötelező a buli.
