A királylány, aki megvetette az előkelőséget - villáminterjú Varga LilivelA királylány, aki megvetette az előkelőséget - villáminterjú Varga Lilivel
Mik az érzéseid a Királyi Napok nyitányáról és a Koronázási Szertartásjátékról?
Izgalmas lesz, mert hiába két darab, két különböző rendező, számomra mégis egy szerepről van szó. Csak az egyik röviden összefoglalja, a másik pedig részletesebben kibontja Szent Margit életét, személyiségét. Az egész attól lesz izgalmas, hogy magamban én is megpróbálom átérezni, mi játszódhat le egy olyan emberben, akit háromévesen beadtak zárdába. Aki elfogadja ezt a sorsot, megvet minden földi hiúságot, előkelőséget és életét Istennek ajánlja fel.
Mi az, ami a legjobban megragadott a darabban?
Én nagyon élvezem, hogy ennyire kiemeljük, mennyire fontos a szülő és a gyerek közötti viszony, illetve hogy ez a kapcsolat mennyire kihat nem csak az átlagemberek hanem az uralkodók életére is. És mennyire érdekesek az örökös viszályok - ami a szülővel megtörtént, az a gyerekkel is megeshet, ugyanazokat a hibákat követhetik el, és ez így megy generációról generációra. Margit pedig pont azért izgalmas, mert ő is - ugyanúgy ahogy IV. Béla gyerekként - szemben állt az apjával, csak ő azt hangsúlyozza, hogy amit ő életfeladatként kapott, azt véghez is viszi. Ne rángassa senki, nem lesz egy császár hitvese, nem megy ágyasnak, ha neki feladata van, akkor azt rendesen elvégzi, és erre apját is ráébreszti.
Milyen volt Margit személyisége?
Kisgyerekként Margit nem fogta fel, mi történik pontosan vele. Érezhette a szülei fájdalmát, mikor otthagyták a zárdában. Csak később tudatosulhatott benne, mi az ő életének célja. Margit szolgálata sokrétű volt. Például szegényruhákban járt, ha kérdezték, nem válaszolt. Nem akarta sosem, hogy rangjához méltón kezeljék. Még akkor is, mikor a Nyulak-szigetére költözött a zárdába, arra kérte az ottani apácákat, hogy őt egyként kezeljék közülük.
