Ezt a történelemkönyvekből nem ismerhetjük! - villáminterjú Sághy TamássalEzt a történelemkönyvekből nem ismerhetjük! - villáminterjú Sághy Tamással
A szertartásjátékban, ahogy minden évben, egy izgalmas, drámai történet alakul. Az idei esztendőben úgy tűnik, több visszautalás is van a korábbi előadásokra. Ti is így látjátok?
Igen, már csak azért is, mert én például három szerepet fogok játszani. A tavalyi szertartásjátékban II. Andrást játszottam, és ugye most IV. Béla van soron, ebből adódóan több visszautalás lesz. Az apa-fiú viszony elég jól és erősen megjelenik majd, és más momentumok is vissza-vissza köszönnek. Külön érdekessége lesz szerintem az idei szertartásjátékoknak, hogy próbáljuk ezeket a folytonosságokat ábrázolni, ahogy az Árpád-házi királyok jöttek egymás után, és bizonyos döntések, emberi, érzelmi folyamatok is kibontakoznak, amiket a történelemkönyvek soraiból nem ismerhetünk.
Bőven érik akkor meglepetések idén is a nézőket?
Persze. Hiszen az alapján, amit tanulunk minderről az iskolában, azt gondoljuk, hogy ez ennyire egyszerű és átlátható, közben pedig - mindig ez a mániám – tiszta Trónok harca az egész! Hogy mennyi szál húzódik az események mögött! Amikor az uralkodó, bár nem értett egyet bizonyos döntéssel, de megtette, aztán ugyanakkor már mint fiú, hadakozik az apjával, mindent másképp tesz. IV. Bélánál is láthatjuk majd, hogy idős korában megteszi ugyanazokat a dolgokat, amiket korábban hibaként ró fel az apjának.
Mondok egy példát: rögtön, ahogy királlyá koronázzák, visszaveszi azokat a birtokokat, amit az apja eladományozott, öregkorában mégis ő is elkezd adományozni. Érdekes módon, amikor az apja el akarja választani a szerelmétől, abba ő nem nyugszik bele, később viszont ugyanezzel az apai szigorral, vagy mondhatni kényszerrel – ami abban az időben elfogadottnak számított – hozzá akarja adni valakihez a lányát. Számomra nagyon érdekes, ahogy ezek a történések generációról generációra kapcsolódnak egymáshoz.
