Ezek a lányok egyre unalmasabbak - A bűn királynői kritika
Ezek a lányok egyre unalmasabbak - A bűn királynői kritika
Ezek a lányok egyre unalmasabbak - A bűn királynői kritikaKülcsín
Amióta az eszemet tudom, a gengszterfilmek - bár egy kaptafára készülnek, azért - jól bejáratott receptet követnek végig, amely főként abban merül ki, hogy névtelen senki felkapaszkodik valamelyik maffiacsoport ranglétráján, hogy aztán ő legyen előbb a család, majd az egész szervezet feje, azaz a keresztapa. Majd amikor úgy látszik, hogy happy end lesz a vége, akkor jöhet a főszereplő feje felett lebegő kegyetlen bukás, amely után előbb elveszít mindent, majd a legutáltabb rivális kerül a trónra. Ismerős, nem?
Viszont bármennyire is unalomig ismételt a sztori, zabálják a népek, így szinte az összes új gengszteres alkotásra beülnek, ugyanis tudják, hogy a készítők ezzel nem nagyon tudnak mellélőni. Persze vannak gyengébb és erősebb filmek, de a legtöbb után elégedetten csettintve hagyjuk el a mozitermet.
Hogy tényleg ne fogyjon ki a témából a szufla, Hollywood újdonságot csempészett az egyik tavalyi maffiózós filmbe, a Nyughatatlan özvegyekbe, miszerint férfi főszereplők helyett, a nőket helyezték előtérbe. Mit előtérbe? A feleségek vették át bizniszt, így ők lettek az új keresztapák. Vagy keresztanyák?
Hogy a sikert megismételjék, egy évre rá tető alá hozták A bűn királynőit, amelyről már a bejelentéskor sejteni lehetett, hogy nem fog akkorát szólni, mint a Nyughatatlan özvegyek. De hát ha a filmgyárban valami működik, akkor gyorsan ki kell préselni húsz hasonló alkotást, mert ha esetleg pár év múlva próbálkoznának hasonló témájú mozival, akkor már biztos nem érdekelné az embereket. Nem.
Sztori
Káosz uralkodik a New Yorkban található Pokol konyhájában, ugyanis a három legnagyobb és legbefolyásosabb család fejét lecsukják, így lényegében pitiáner gengszterek veszik át az irányítást. Persze a férjeik után maradt bevételt nem nézik jó szemmel a maffiózó-feleségek, így rövid távon úgy döntenek, hogy maguk veszik át az uralmat a szervezet felett.
És ahogy az lenne szokott, nem mindenkinek tetszik ez az új helyzet, így az alvilág kinevezésük után folyamatosan azon munkálkodik, hogy eltegye őket láb alól. Igen ám, de ezeket az asszonyokat nem olyan fából faragták, hogy csak úgy túljárjanak az eszükön...
Karakterek
A bűn királynői egyik legnagyobb pozitívuma a három főszereplő, na, meg Domhnall Gleeson játéka. A csajok közül egyértelműen Melissa McCarthy viszi a prímet, akit főként vígjátékokban láthat a nagyérdemű, ám amennyire szeretjük a humoros oldalát, annyira jól áll neki az érzelmesség is, így szinte hitelesen adta elő, hogyan lesz feleségből a bűn királynője. Erős produkciót tett le az asztalra Elizabeth Moss is, aki a kezdeti nebáncsvirágból zseniálisan vedlett át igazi szociopatává. És itt van még Tiffany Haddish is, aki igazi végzet asszonyaként számolt le ellenfeleivel.
És akkor jöjjön a Star Warsból ismerős Domhnall Gleeson, aki ír származásúként ír származású karaktert formál meg, és amikor felbukkan simán lenyom mindenkit és úgy elviszi a show-t, hogy a mozi végén ő jut először az eszetekbe. A legnagyobb pozitívum talán az ő játéka volt.
Összegzés
Hát mit is mondjak? Hogy tudtam, hogy bukás lesz a vége? Pedig amúgy az alapötlet nagyon is bejövős volt: mind az, hogy ismételten maffia-filmet láthatok, mind pedig az, hogy újra a nők veszik át az uralmat. De akkor min csúszott el a mozi?
Hát például a korábban említett Nyughatatlan özvegyek miatt, amely igencsak magasra tette a lécet, na, meg azon a hiányosságokon, amelyeket A bűn királynői nem győzött halmozni: van itt félkész forgatókönyv, amelyből az következik, hogy a szereplők néha csak úgy ki-be ugrálnak a jelenetekbe (mondjuk cserébe a fő szálat a vágók bravúrosan egyben tartották), aztán a szájbarágós mondanivaló, amely idő után kínosság válik (értjük mi, hogy girl power van, nem kell percenként elismételgetni), meg az olyasfajta abszurditás, mint hogy a főszereplők a leghúzósabb maffiás helyzeteket is simán megússzák, nekem nem fért bele. Azért sem, mert nem vígjátékról beszélünk.
Ja igen, én például megnéztem volna azt is, hogy az ír maffiózók hogyan élik meg, hogy főnökeik bebörtönzése után nők osztják az észt. Na, meg mondjuk a férjeket is meglestem volna, hogy mit szólnak a kialakult helyzethez. Simán lehetett volna újabb konfliktusforrás. Na, mindegy.
A bűn királynői nem lenn rossz alkotás, ha nem lenne mihez hasonlítani, így pedig akarva-akaratlanul is kiszúrják a szemünket a hibák, amelyeket még a pozitívumok (például a színészek játékára és a látványra nem lehet panasz) sem képesek elfeledtetni. Pedig tényleg jól indult, aztán befordult az unalomig ismételt klisék zsákutcájába, ahonnan - ahogy már tudjuk - nincs kiút.
