Vidra, fülesbagoly, tatár juhar: íme 2020 állatai és növényei
Vidra, fülesbagoly, tatár juhar: íme 2020 állatai és növényei
Vidra, fülesbagoly, tatár juhar: íme 2020 állatai és növényeiAz év emlőse: európai vidra (Lutra lutra)
Ha valaki olvasta Fekete István klasszikusát, a Lutrát, annak nem is kell bemutatni a fokozottan védett, 250 ezer forint természetvédelmi értékű emlőst, amely A Vadonleső Program hat éves múltra visszatekintő év emlőse szavazásán lett 2020 kiválasztott faja. Kiváló halász, a menyétfélék családjából egyértelműen a vidra alkalmazkodott legjobb a vízi életmódhoz. Az európai vidra egész kontinensünkön veszélyeztetett faj, több nyugat-európai országban, illetve egyes jellemző élőhelyén ki is pusztult. Magyarországon az európai országokhoz képest sok példánya él, főleg a Dél-Dunántúlon és elszórtan a Duna-Tisza közén. Nem esik kétségbe eleségkeresés közben, a halaktól a rágcsálókig minden szívesen elfogyaszt. Hossza 50-80 cm, súlya elérheti a 14 kg-t is.
Az év hala: fogassüllő (Sander lucioperca)
A tiszafüredi székhelyű Magyar Haltani Társaság a honlapján immár tizedik éve meghirdetett, ezúttal rekordszámú érdeklődőt vonzó közönségszavazáson három őshonos jelöltre lehetett voksolni. A szavazatok száma alapján 2020-ban a horgászok által is igen kedvelt süllő (Sander lucioperca) érdemelte ki az év hala címet. Az ízletes húsú, a gasztronómiai fogások kedvelt alapanyagának számító ragadozó az egyik legnépszerűbb zsákmány a horgászok körében. A másfél kilósnál nagyobb példányok népies neve fogas, az ennél kisebbeké süllő. A névváltozat a fogasméretűre fejlődött süllő szájában lévő kapófogai miatt alakult ki. Hazánkban igen elterjedt hal, folyó- és állóvizeinkben is találkozhatunk vele. Magyarországon akadt már horogra 117 centiméter hosszú és 15,5 kilogramm súlyú példánya is.
Az év hüllője: keresztes vipera (Vipera berus)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Kétéltű- és Hüllővédelmi Szakosztálya 2012 óta évente váltakozva egy-egy hazai hüllő- vagy kétéltűfajra hívja fel a nagyközönség figyelmét, megnevezve az év fajaként. 2020-ra a keresztes viperát (Vipera berus) választotta az év hüllőjének. A keresztes vipera egyike hazánk kevés mérges kígyójának. Nevét jellegzetes mintázatáról kapta, a népnyelv régen kurta farkú kígyónak nevezte. Rövid, vaskos kígyófaj, testhossza átlagosan 60-90 centiméter. Étrendjében rovarok, kétéltűek, hüllők és kisemlősök egyaránt szerepelnek, áldozatát mérgével teszi ártalmatlanná, megmart zsákmánya először megbénul, majd elpusztul.
A keresztes vipera mérgének viszonylag alacsony a toxicitása, bár 2001-ben feljegyeztek egy végzetesen záruló keresztes vipera-ember találkozást. A faj rejtőzködő életmódot folytat, és különösen melegben nagyon éber, nagy távolságból észleli a felé közelítő embert. Veszély esetén minden esetben menekülni próbál előbb, de véletlen rálépés vagy megfogásakor hangos fújással kísért sziszegéssel igen hevesen védekezik, és a legvégső esetben villámgyors mozdulattal belemar a támadójába, ami nagyon gyakran először csak úgynevezett álmarás, sok esetben ilyenkor még mérget sem fecskendez be a megharapottba. Fokozottan védett, természetvédelmi értéke 250 ezer forint.
Az év rovara: álganéjtúró (Trypocopris vernalis)
A Magyar Rovartani Társaság honlapján az év rovara cím elnyerésére kiírt szavazásán a három jelölt közül a tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis) lett 2020 rovara. Főként dombvidékek és az alacsonyabb hegyvidékek ritkás erdeiben él ez a fémesen csillogó, könnyen észrevehető bogár. Színe fényes kék, kékeszöld vagy zöld. Érdekesség, hogy az ország délebbi részein a zöld színű egyedek dominálnak, és minél északabbra megyünk, annál több a kék, sőt már szinte feketés bogár. Hazánkban gyakran előforduló, nem védett faj.
Az év fája: tatár juhar (Acer tataricum)
Az Országos Erdészeti Egyesület által indított internetes szavazáson az év fája címet idén a tatár juhar (Acer tataricum) nyerte el. Jellegzetes, közepes termetű, 20 méter magasra is megnövő fa. Törzse szabálytalan, görbe, erősen ágas, kérge téglalapokra tagolt, parás, szürkésbarna, koronája sűrű. Vesszeje rozsdabarna, parás, gyakran paraléces, rügyei barnák, csúcsukon szürkén molyhosak. Levelei keresztben átellenesek, 4–7 cm hosszúak, 5, ritkábban 3 karéjúak. Poligám virágai laza sátorozó bugában nyílnak, keskeny szirmai sárgászöldek. Termése 2–4 cm hosszú ikerlependék, a szárnyak közel párhuzamosan állnak. Hazánkban gyakran előforduló fa, az Alföld kivételével szinte mindenhol megtalálható.
Az év vadvirága: nemes májvirág (Anemone hepatica, korábban Hepatica nobilis)
A Magyar Természettudományi Múzeum által indított voksoláson a szavazatok több mint felét megszerezve a májvirág (Anemone hepatica, korábban Hepatica nobilis) érdemelte ki az év vadvirága címet. A májvirág az északii félgömb mérsékelt övi, erdős területein található meg, valamennyi északi félgömbön található kontinensen honos. Egyes helyeken ugyan bőségesen található, alapjában véve azonban ritka növény, bizonyos területeken teljesen hiányzik. Évelő növény, magassága alig 15 centiméter. Nevét leveleiről kapta, melyek némileg a lebenyes felépítésű májhoz hasonlítanak. A virág rövid, szőrös tőkocsány csúcsán helyezkedik el, közvetlenül 3 csészeszerű fellevél fölött. A 6-10 virágtakaró levél többnyire kék, de rózsaszín vagy fehér is lehet. A növény gyengén mérgező, ugyanakkor a belőle készített teát epe-, máj- és vesebántalmak ellen fogyasztják. Hazákban védett, eszmei értéke ötezer forint.
Az év gombája: csoportos csészegomba (Microstoma protractum)
A Magyar Mikológiai Társaság is megnevezi minden évben az év gombáját, idén a pompás megjelenésű, piros színe miatt a tavaszi erdők egyik ékkövének tekinthető csoportos csészegomba (Microstoma protractum) kapta a kitüntető címet. A csoportos jelző nem véletlen, általában 5-10 példány összenő és így fejlődik ki. A csészék kettő-négy centiméter hosszú nyél végén terülnek ki. A termőtest négy-tíz milliméter átmérőjű, nyeles csésze. Eleinte gömb alakban zárt, később csillagalakban, hegyes karéjokkal felnyíló, kívül fehér szőrös. A csoportos csészegomba nem ehető.
Az év madara: erdei fülesbagyoly (Asio otus)
A Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület 1979 óta hirdeti meg az év madara programot, melynek keretében olyan fajokra hívják fel a figyelmet, melynek védelméért a természet védelmét szem előtt tartva a lakosság is sokat tehet. Az idei esztendőben a baglyokat emelte ki a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület, három különböző faj közül végül a szavazáson az erdei fülesbagoly (Asio otus) kapta a legtöbb voksot. A közepes termetű madár hazánk leggyakoribb bagolyfaja, az kétezre évek elején 6500 és 12000 pár közé tették állományukat. Pontos számukat azért is nehéz biztosan megállapítani, mert télen nő a számuk, északon élő példányaik szívesen húzódnak délebbre, Magyarország területére. Telente szívesen települ be az ember által lakott területekre is. Védett, természetvédelmi értéke ötvenezer forint.
Az Fehérvár Televízió stábja meglátogatta a Vadmadárkórházban lábadozó erdei fülesbaglyokat, az erről készült videót hamarosan mutatjuk!
