„A csúnyasághoz hozzá lehet szokni, az elhanyagoltsághoz sosem!” - Coco Chanel izgalmas titkai„A csúnyasághoz hozzá lehet szokni, az elhanyagoltsághoz sosem!” - Coco Chanel izgalmas titkai
A napbarnított nőket divatba hozó Coco Chanelről olvastam nemrég az fmc.hu-n, és nem álltam meg, hogy tovább ne fűzzem a történetet. A magyar arisztokrácia asszonyai, leányai régtől fogva tartották vigyázó szemüket Párizson, hogy a divat szelének rezzenéseire azonnal reagáljanak. Hiába a két világháború, közte a nagy gazdasági válság, a nő nő maradt, legfeljebb nem költhetett már vagyonokat tüllre, csipkére, méteres uszályos ruhákra, míderekre, luxus ékszerekre.
Leleményes divattervezők kicsomagolták a női testeket a felesleges mennyiségű textilből, válltömésekből és egyéb pótlásokból, meghagyták a tomporokat, a derék vonalát úgy, ahogyan Isten teremtette, és kiszabadították a lábakat a takarásból.
A nehéz kontyokat lenyisszantották a csattogó fodrászollók, megszabadítva a fejbőröket a tehertől.
Ahhoz, hogy a nők kiszórják ruhásszekrényeikből a múltat, születnie kellett Európának egyik szegletében egy merész, határozott és szuggesztív divatdiktálónak. Gabrielle Chanelnek hívták a való világtól távol, az obazinei árvaházban, apácák között nevelkedő hölgyet.
Tisztelet a nevelőknek, hogy nem nyomták el az egyéniségét, nem törték be a nőiességét, nyitottá és kíváncsivá válhatott a szigorú falak mögötti világra. És azzal a tartással, amit tőlük kapott, önzetlenül, szépen tudta leélni hosszú, tartalmas életét – mások örömére.
„Amikor felbukkant, az ember meglepetten látta, hogy milyen alacsony. Nagyon vékony volt. Fekete és erős haja lenőtt a homlokába, a szemöldöke összeért, kemény tekintete ragyogott.” – így jellemezték a kortársak.
Nagynénje kalapkészítő szenvedélye nyomán lépett be a divat világába. Előtte kipróbálta magát az éneklés és a tánc világában. Az egyénisége ettől csak színesedett. Már meg tudta különböztetni a közönséges, korhely világot az igazán értékes, alkotó, tisztességes világtól.
Tiszta vonalak
Ifjúkori sikeres kalapvállalkozása mellett a legnehezebb első világháborús időkben kezdte öltöztetni a nőket.
1916 telén nehéz volt szövethez jutni. Chanelnek olcsó textilre volt szüksége, így jutott el a kötött anyagokhoz, a dzsörzéhez. Az anyag nehezen engedelmeskedik, ráncolódik, gyűrődik, felkap.
A varrásnál el kellett felejteni a svejfolást, a rafinált szabásvonalakat, így lett egybeszabott a ruha. A derék helyét egy könnyedén megkötött kendő jelezte, a kivágás nem derékra nyílott, hanem egy férfias stílusú ingre. A szokatlan ruhadarabokhoz nem illett a cicoma, a zsúfolt díszítés. Háromnegyedes blézereket kreált nagyon lezser szoknyával, többféle szafarikabátot nagy zsebekkel, hosszú, meleg sálakkal kombinálva – mind gyakorlatias viselet volt.
Chanel alkotta meg a „kis feketét”, amely egyszerű krepdesin ruha, szűk ujjal. Ma is minden nő nélkülözhetetlen ruhadarabja.
Kezei közül kerültek ki az elegáns, egyszerű kosztümök. A vonalak tisztaságát semmi nem törhette meg. Az egyszerűségre, puritánságra való törekvés az olcsó anyagokkal párosulva meghökkentő újdonságnak számított. A dzsörzé elegánsan megvarrva nemes kelmévé vált.
Chanel visszaadta a nő fizikai szabadságát. A férfiak a háborúban voltak: a nők kénytelen-kelletlen egyre aktívabb életet éltek.
Chanel a divatot a változásokhoz igazította. Lebegő, lezser ruhái, a derékszabás elhagyása, a mell és a domborulatok hangsúlytalansága, a fűzők elhagyása, a megrövidített szoknyák – mint újítások – a megváltozott életmóddal álltak összhangban. Chanel megteremtette a nő merőben más sziluettjét.
A rövid haj diadala
1917 májusában Chanel iskolát teremt a frizura terén is: feláldozza gyönyörű, selymes hajzuhatagát. Úgy látja, jól áll neki a rövid haj, mely felfedi hosszú, karcsú nyakát. Az új frizura egyik napról a másikra divatba jött. Jó tizenöt évvel azelőtt egy másik hölgy, Colette, hiába vágatta le másfél méter hosszú haját, azzal csak botrányt okozott, nem talált követőkre.
A megváltozott történelmi körülmények között Chanel a rövid hajával tartós divatot teremtett.
Az egyszerű anyagú és szabású ruhák mellé olcsó, csillogó, látványos, csilingelő bizsukat tervezett és viselt, forradalmasítva az ékszerek világát is.
A "bolond évek" illata
Végre a háború is véget ért, Párizs ismét örömökre szomjazott. Megkezdődtek a találóan „bolond éveknek” nevezett idők. Az emberek mindenhol és minden időben összekapaszkodtak és táncoltak. A színházi szünetekben kitódultak az előcsarnokba és táncoltak. Egyes színházak erre felkészülve korábban nyitottak, hogy az előadások előtt még eljárhasson a néző egy tangót, foxtrottot.
A felszabadult öröm új ingerekre vágyott. Ekkor születik meg a nyíló orgona és rózsabokrok illatából kreált Chanel N°5. Chanel felkereste a francia apától Moszkvában született Ernest Beaux-t, aki parfümvegyészként dolgozott.
A férfi fiatal kora nagy részét Szentpéterváron töltötte, ahol az apja a cári udvar alkalmazásában állt. Chanel neki köszönhette parfümje sikerét, mely természetes anyagokat – vagy növényi (rózsa, gyöngyvirág, jázmin) vagy állati (pézsma, ámbra, cibet) kivonatokat – tartalmazott, ezeket keverték tudós módon. Beaux állította, hogy sikerült összeállítani azt az illatot, amelyet egy Északon tett utazása során lélegzett be. Két mintasorozatot készített, nyertesen a N°5 került ki a kollekcióból. Világsiker lett.
Chanel az első cicoma nélküli, hasáb formájú, kristálytiszta, átlátszó üvegcséket – melyekben aranyként izzott a folyadék – diszkréten a legtehetősebb vásárlói kezébe csúsztatta ajándékként, és a hatás nem maradt el.
Művész és mecénás
Művésznek, magukhoz hasonlónak tekintették az avantgárd legnagyobbjai: Sztravinszkij, Gyagilev, Nizsinszkij, Picasso, Dali, Cocteaut, Ravel. Az egyik balettet rendezett, a másik zenét szerzett, festett, irodalmat írt.
Chanel részese lett a művészek világának, a művek születésének. Ez a közeg saját ízlésvilágát is alakította. „Mi csak iparosok vagyunk.” – nyilatkozta, de ezt maga sem gondolta komolyan.
Gyagilev oldalán elkezdte mecénási pályafutását. Megtudta, hogy Sztravinszkij súlyos anyagi gondokkal küzd. Meghívta feleségével és négy gyermekével együtt elegáns villájába, és két éven át gondoskodott a teljes ellátásukról. Ez idő alatt a házat betöltötte a zeneszerző fenségesen áradó muzsikája. Nagylelkű támogatását kiköltözésük után is, még hosszú évekig élvezték.
Chanel és az orosz arisztokraták
Chanel befogadta a cár bukása után emigrációba kényszerülő, vagyonukat elvesztő orosz arisztokratákat. A gyönyörű nőket modellként, a kevésbé gyönyörűeket eladónőként és varrónőként alkalmazta. A Napoleon elleni háború hőse, Kutuzov tábornok leszármazottját és családját is alkalmazta.
Valóságos kis orosz kolónia alakult ki körülötte.
A jóvágású Dmitrij Pavlovics nagyherceg, a cár unokatestvére szeretőként mellé szegődött, és hozta magával a két méter magas hűséges inasát, Pjotrot, aki gyermekkora óta vigyázott rá. A nagyhercegnők, grófnők és bárónők tiszteletteljesen meghajoltak Dmitrij előtt, kezet csókoltak neki és felségnek szólították. Dmitrij Pavlovics nagyherceg részt vett az Alexandra cárné kegyeibe férkőző fanatikus, züllött szerzetes, Raszputyin meggyilkolásában.
A cárné ezért Perzsiába száműzte – ez mentette meg őt a bolsevikoktól és a haláltól, amely valószínűleg Jekatyerinburgban lesújtott volna rá is. Dmitrij II. Sándor cár unokája volt, III. Sándor cár unokaöccse, II. Miklós cár unokatestvére. Chanel meghívta őt honfitársa, Sztravinszkij mellé, elfértek együtt a nagy házban.
A Romanovok tudtak mulatni – ez alkalommal Chanel pénzéből. Coco elegáns ruhákkal ajándékozta meg, viszonzásul drága ékszereket kapott a férfitől. Oroszországból kimenekített gyöngysorokat, vastag aranyláncokat, rubinokkal, gyémántokkal, smaragdokkal és zafírokkal kirakott kereszteket. Aztán a nagyherceg továbbállt és házasságot kötött egy dúsgazdag amerikai nővel, elhagyva Európát. Az orosz viseletek hatása Chanel ruháin mindvégig megmaradt.
Szerelem Westminster herceggel
Chanel szerelmei között találjuk az angol arisztokrácia képviselőjét, Westminster herceget is, aki soha nem látott gazdagsággal kényeztette el. Beköltöztette Eaton Hall-i kastélyába, remélve, hogy a ház úrnőjévé teheti. A herceg jachtjain számos hajóutat tettek.
Chanel évekig élvezte az angol herceg szeretetét. Lovagolt, vadászott, de mindig visszatért Párizsba, hogy az üzletét kézben tartsa. Szabad és önálló, saját egzisztenciával rendelkező nő volt, aki nem kívánt elköteleződni.
Úgy volt, hogy Wallis Simpson, a náci tisztekkel barátkozó Windsor hercegné esküvői ruháját is ő tervezi. A királynéi státusz várományosa előszeretettel vásárolt Chanel párizsi üzleteiben, ahol fenségnek szólíttatta magát, és nem ritkán figyelmen kívül hagyta a számlák kiegyenlítésének szokását...
