Mesés filmhelyszín, romantikus emlékek - a Czirákyak nyomában Lovasberényben
Mesés filmhelyszín, romantikus emlékek - a Czirákyak nyomában Lovasberényben
Mesés filmhelyszín, romantikus emlékek - a Czirákyak nyomában LovasberénybenAz oroszlánok mögül a kovácsoltvas kerítést és díszkaput már kidöntötték, az évszázados hársfákat kivágták.
Az 1942-ben játszódó Álomkeringő című film még eredeti berendezésével elénk idézi az utolsóként itt lakó Cziráky László gróf kastélyát a parkkal, a kerti tóval, a hintóval és a lovakkal, a könnyű édes flörttel, az ízes beszédű, nótázó Sárdy Jánossal és a mókamester Latabár Kálmánnal.
Mintha a történet szereplői tudomást sem vennének a második világháborúról. A vásznon élik a megszokott korábbi életüket, mit sem sejtve arról, hogy a díszlet a miliővel, ranggal, életformával együtt rövidesen elpusztul, a főúri családok megvetettként, valamelyik kis faluba kitelepítve vagy az országhatáron kívül találnak menedéket, vagyonukat hátrahagyva – ha sikerül életben maradniuk. A lovasberényi film forgatása nem egyedülálló a környezetünkben.
A csalai Kégl-kastélyban ekkortájt forgatták a Régi keringő, Zichyújfalu vasútállomásán pedig az Egy pesti éjszaka című filmeket. A filmgyártás meglódult, nem volt tekintettel a háborúra.
Szerencsére, mert a filmtekercsek mementóként megőrizhettek valamit a mai generáció számára egy ismeretlen világból.
Lovasberény, mint helységnév az írások között 1302-ben bukkant fel először Lovászberény formájában, a lovász foglalkozásra utalva. A Berény név országszerte elterjedt, a kabar törzsnévből keletkezhetett. A település lovas szolgálatot teljesítő katonai népekről kaphatta a nevét. Lovasberény határában állt a Mihályvári földvár és Szűzvár. A XVIII. században keletkezett a rege, melyre ma már a legidősebbek sem emlékeznek. Kéri Judit és Czenki Mihály szerelmi történetéből kerekedett, Rómeó és Júlia által ihletve. Mint ahogyan az lenni szokott, a két vár urai gyűlölködéssel éltek, mely rászállott az örökösökre is, úgy, hogy a késői ivadékok már nem tudták, mi az ősi harag oka. Miután kihalt a Kériek fiúága, a birtok Juditra szállt.
Árva lett a szomszéd Czenki Mihály is. Egy vadászat alkalmával meglátta a fiú, hogy Kéri Jucit üldözőbe vette egy szörnyűséges vadkan. Mihály a szép lányt hősiesen megmentette. Fogadták egymásnak, hogy az ősi gyűlölséget szerelemmel váltják fel.
Azonban a kutyafejű tatár éppen jött elpusztítani az országot. Czenki Mihály háborúba ment. Juciját a Velencei-tónál élő remetére bízta. A tatárok már elfoglalták a két vár környékét is, mire Juci felgyújtotta a várakat, és a remetével a pannonhalmi kolostorba menekült. Czenki Mihály visszatért a csatákból, látta a lerombolt várakat, és nem találta az ő szépséges Juciját. Halottnak hitte. Fejét búnak adta, örökös nőtlenséget fogadva a keresztes barátok sorába lépett.
Azonban Székesfehérváron egy szertartás alkalmával véletlenül ismét találkoztak a szerelmesek. A fiú a lány lábához omlott. A találkozás úgy megviselte őket, hogy forró lázba estek. Czenki Mihályt a pápa felmentette nőtlenségi esküje alól, mire azonban a levél megérkezett, már mindketten halottak voltak.
A két várat hajdan víz választotta el, és ha az éjjeli órákban a köd leszállt a vízzel fedett laposba, még máig látni ott a szerelmesek szellemeit lebegni.
A török utáni időkben, mielőtt még a települést megvásárolta volna a Cziráky család, ismerős névvel találkozunk a földesurak listájában, Siegbert Heister későbbi labanc generálissal. Vagyonát a török kiűzésekor katonai, hadiszállítói szolgálataival szerezte. A törökök után 1698-at írtunk, amikor a budai kamarai adminisztráció eladta a várpalotai uradalmat Heister generálisnak.
A Zichy család éber volt, meghiúsította az adásvételt. Az adminisztráció ekkor kárpótolta őt Lovasberénnyel, Nadappal és Börgöndpusztával és a hozzájuk tartozó birtokrészekkel úgy, hogy előbb zálogbirtokként kapta meg e településeket, majd a következő évben mint zálogbirtokost – és ekként bizonyára egyben elővásárlási jogosultat – teljes jogú birtokossá tette.
Ehhez adásvétel útján további területrészeket vásárolt meg, mely jogügyletekhez I. Lipót nemcsak hozzájárulását adta, hanem le is mondott az őt megillető összes királyi jogról. Tiltakozások sora robbant ki a jogügyletekkel összefüggésben a győri káptalannál, de hiába. Heister osztrák generális magyar földek földesura és a császár biztos támasza lett. Majd eljött az idő, a Rákóczi-szabadságharc, amikor a labanc csapatok élén leróhatta háláját.
Eszembe jutott Heister tábornokról és a magyar földhöz való megmagyarázhatatlan ragaszkodásáról egy másik dicstelen osztrák, akit Haynaunak hívtak.
Amikor Welden, a császári haderők főparancsnoka megtudta, hogy mellé kívánják beosztani az egy éve már nyugdíjba vonult, de a forradalom hírére magát újra aktívvá tévő Haynaut, azonnal lemondott. Radeczky tábornok sem rejtette véka alá véleményét: „Haynau olyan, mint a borotva, használat után el kell zárni”. Görgey úgy taktikázott, hogy semmiképpen ne Haynau előtt tegye le a fegyvert Világoson, hanem Paskievics, az orosz hadak parancsnoka előtt, aki hangoztatta, hogy Ferenc József császárnak a legnemesebb uralkodói erényt kell gyakorolnia, vagyis a széleskörű amnesztiát. Azonban az éppen nagykorúvá vált Ferenc József Haynaunak engedelmeskedett, és kemény árat fizetett érte: tizennyolc évig nem hangzott fel a koronázási mise a Mátyás-templomban.
A rossz hírű Haynaut tanácsos volt elkerülni. Kegyetlensége, gátlástalansága miatt közutálatnak örvendett. Brüsszeli útja során szállodájának lépcsőjét vérrel locsolták fel, figyelmeztetve hóhérságára.
Az aradi honvéd tábornokok kivégzésének megbosszulásaként Londonban alaposan elpáholta a sörgyári munkásgyűlés két résztvevője, miután felismerték a Park Streeten.
Emléktábla örökítette meg az eseményt. Nyugat-Európában tehát nem látták szívesen. Az élete is veszélyben forgott. Az osztrák udvar számára is kínossá vált a személye, így 1850. július 8-ára visszahívása felől intézkedtek. Még egy év sem telt el az 1849. október 25-ig tartó legvéresebb megtorlásoktól.
Kivetette magából Nyugat-Európa, útilaput kötött a lábára az osztrák udvar, és akkor azt gondolta magában a gátlástalan, hogy Magyarországon, Szatmár vármegyében kell letelepednie, birtokot, jószágot vásárolnia. „Engemet a magyarok szeretnek, nemdebár?” és kétszázezer pengő forintért megvásárolta a kisgéci, kisszekeresi, nemesborzovai birtokot Szatmár vármegye csücskében, majd hitbizománnyá alakította. Egyetlen leánya kilencvenévesen hunyt el. Grácban és főleg Szatmárban éldegélt. Utána örökölték a birtokot a Haynau család férfi tagjai, akiket az alapító erre a célra kijelölt. 1945-ig a Haynau család birtokát jegyezték Szatmárban, aztán a többi nemesi birtok sorsára jutott. Jókai Mórnak az Új földesúr című regénye örökítette meg az aradi gyilkos magyarországi honfoglalását.
Visszatérve Lovasberényhez: református jobbágyai a Rákóczi-szabadságharcban kuruc érzelműnek bizonyultak. Amikor Heister tábornok, az új földesúr az osztrák hadak élén megindult Székesfehérvár bevételére, a falu lakói fegyvert ragadtak, és a város megsegítésére indultak. Sárkeresztesig jutottak el. Heister büntetőexpedíciót vezényelt Lovasberénybe. Jobbágyait megbüntette, az istentiszteleteket betiltotta, a templomukat évekre bezáratta. A feszültség az évek során nem enyhült. 1707-ben a lovasberényiek visszafoglalták templomukat. A generálisné könyörgött értük uránál és megoldotta a helyzetet azzal, hogy egy kápolna építését kieszközölte a kastély előtti parkban, ahol egyedüli római katolikus családként a vallásukat nyugodtan gyakorolhatták. Ezt a kápolnát később a Czirákyak bővítették tornyos templommá.
A Rákóczi-szabadságharcot követően római katolikus németek települtek a faluba. A német telepesek egy része csalódottan tovább is állt, könnyebben megművelhető, jobb minőségű bort termő bácskai területek után nézve. 1720-tól viszont engedélyt kaptak a Morva-vidékről bebocsátást kérő zsidó vallásúak a letelepedésre. Számarányuk néhány évtized múltán elérte a település lakosságának egyharmadát. Lovasberény fénykorában több náció – megtartva saját kultúráját – békességben és viszonylagos jólétben élt egymás mellett.
A magyar jobbágyok és a német betelepültek földet műveltek, az izraelita lakosság kereskedett és iparűzéssel foglalkozott. Lovasberény a megye egyik legjelentősebb településévé vált. A domboldalban kijelölt, ma szépen rendben tartott zsidó temető emlékeztet arra az időszakra, amikor Lovasberény zsidó lakossága a földesúrral kötött szerződés alapján, igaz, jelentős ellenszolgáltatás fejében szabadságban élhetett.
Székesfehérvárra csak napkeltétől napnyugtáig járhattak be. Talán azért választották Lovasberényt lakhelyül, hogy a városhoz minél közelebb legyenek.
1840-ig ingatlant nem vásárolhattak, bérleményekben laktak. Ettől kezdve azonban lehetővé vált számukra is ingatlanok tulajdonjogának megszerzése, ezért Székesfehérvár kitárta kapuit. Lovasberényből ekkor a tehetősebb zsidó családok átköltöztek a városba.
1719-ben Heister császári tábornok értékesítette a birtokot Fleischmann császári és királyi haditanácsos részére. Tőlük egy évtized múlva Cziráky József vásárolta meg a gazdasági felszerelésekkel és a magtárban tárolt terményekkel együtt. Azonnal megszerkesztette az „úrbéri egyezséget”, mely mind a földesúr, mind a jobbágyok számára előnyös feltételeket tartalmazott a majorsági gazdálkodás munkaerőigényének biztosítása érdekében. Szabályozta többek között a földbér összegét, a robot mennyiségét, a hosszúfuvart. Rendezett viszonyok keletkeztek. Mária Terézia úrbéri rendelete országosan is egységes szabályozást vezetett be, tovább fokozva a biztonságot. Lovasberény hamarosan mezővárosi rangra emelkedett. Nem az elszegényedés, hanem a gazdasági erősödés évtizedei következtek.
A Cziráky család a XII. századtól ismert. Vas megyében Dénesfalva, Rum, Kenyeri tartozott a birtokukhoz, Fejér megyében pedig a lovasberényi-nadapi-börgöndpusztai birtoktest. 1620-ban a család bárói címet kapott, 1723-ban grófi rangra emelkedett. Három főispánt adott Fejér vármegyének.
Az első főispánt, a jogtudós, konzervatív Cziráky Antal Mózes grófot 1825-ben I. Ferenc császár nevezte ki a posztra, és két évtizeden át a legszebb időszakban, a reformkor éveiben töltötte azt be. Egy személyben volt földesúr, a megyei közélet vezetője, az országbírói tisztség betöltésével pedig a magyar királyság zászlósurainak egyike. A művelődés és a tudomány támogatója, a Kúria elnöke. A forradalmat és a szabadságharcot „nem értette meg”, leverését követően, 1852-ben hunyt el nyolcvanévesen. Halála előtt egy évvel jelent meg a magyar közjogot tárgyaló nagyszabású műve. Első házastársa Illésházy Júlia grófnő, innen ered az Esterházy családdal való szoros kapcsolat.
Három házasságából egy gyermek, János származott. Nevéhez fűződik a kastély mai képének kialakítása, a nadapi vadászkastély és a látványában is különleges katolikus templom építése, valamint a zsinagóga bővítése.
Amikor Barabás Miklós festményére tekintek, szemembe ötlik a csizmája, és az jut róla eszembe, hogy a település jobbágyainak közössége évi egy csizmát volt köteles uruknak szolgáltatni négy forint értékben.
A 48-as eseményeket megelőző években Cziráky Antal Mózes földesúr rendelkezéseit Héringh Ignácz uradalmi ügyvéd közvetítette az úrbéresekhez. Héringh Ignácz az l848-49-es forradalom és szabadságharc megtorlásában jeleskedő kegyetlen székesfehérvári császári biztosként híresült el. Túlhajthatta magát az idegölő tevékenységében, mert 1849. október hó 20. napján, ötvenkét évesen székesfehérvári házának – a későbbi Liedermann-háznak – ebédlőjében halálos csapást mért rá a guta, mely megakadályozta megtorló intézkedéseinek folytatásában.
A fentről és időben jövő igazságosztás, mint tudjuk, nem bottal történik. Családja a határozott tartalmú fenyegetésre, mely szerint a város nem hagyja majd temetői sírjában nyugodni, a székesegyház kriptájában helyezte el tetemét. Mit szólt ehhez Szent Péter odafönt és a Halesz fáihoz kikötözött, majd a fővárosi Újépületben kivégzett áldozatok családja?
Cziráky János a következő családtag, aki a megyei közélet jeles szereplője. A kiegyezést megelőző, 1860-61-es évben töltötte be a főispáni posztot. Jogvégzett ő is. A forradalom és szabadságharc idején visszavonult lovasberényi birtokára, de már 1850-ben Bécsben, a magyar kancellárián szolgálja az uralkodóházat. Édesapja, Cziráky Antal Mózes 1852-ben bekövetkezett halála után egyedüli gyermekként és örökösként a Vas és Fejér megyei birtokok ura lett. A pesti kerületi törvényszék elnöki pozícióját még elvállalta, de az önkényuralom módszereivel és eszközeivel nem értett egyet, és ezt lemondásával ki is fejezte.
A kiegyezést azonban lelkesen üdvözölte, Ferenc József magyar királlyá koronázásakor már az aranygyapjas rend tulajdonosa. Hat gyermeke született, öt közülük megérte a felnőtt kort.
A három fiú motívum itt is előjön, úgy, mint az Esterházy és a Károlyi családban: végrendeletében megosztotta vagyonát hármójuk között. A legidősebb fiú, a visszavonultan élő Antal lett a hitbizomány örököse. Béla a dénesfai uradalmat örökölte a lipótvárosi háromemeletes palotával, és a közéleti pályán apja örökébe lépett. Harmadszülött fia, János örökölte a rumi uradalmat. Leánygyermekeinek a dolga az volt, hogy menjenek jól férjhez, amihez kettőszázezer-kettőszázezer forint kiházasítási pénzt kaptak.
Fia, Cziráky Béla a boldog békeidőkben, 1884-től 1891-ig, nyolc éven át volt Fejér vármegye és Székesfehérvár törvényhatósági jogú város főispánja. Ő volt az első, aki rendszeressé tette a hivatalvizsgálatokat. A népoktatás, a filoxéra visszaszorítása, a helyi érdekű vasutak létesítése kerültek figyelme középpontjába. Konstantinápolyi tapasztalatai alapján a tűzoltóság ügyét felvállalta, és a Magyar Országos Tűzoltó Szövetség elnöke lett.
Itt meg kell állnunk egy percre. Gróf Széchenyi István kisebbik fiát, Széchenyi Ödönt tűzoltó szaktudása okán a török szultán meghívta, hogy szervezze meg a konstantinápolyi tűzoltóságot, melyet sikerrel végre is hajtott. Így kerülhetett Cziráky Béla Konstantinápolyba, hogy a tűzoltás terén tapasztalatokat szerezzen. A hivatali, udvari ranglétrán is szorgalmasan lépegetett előre. Császári és királyi kamarás, udvari tanácsos, az aranygyapjas rend lovagja. Házastársa Esterházy lány.
A Cziráky családból még a Dénesfalván született Cziráky Margit grófnőről emlékeznék meg, aki Esterházy Miklóssal kötött házasságot, és Fertődre költözött. Teljes hozományát a fertődi kastély felújítására költötte. Eszterháza ekkor élte fénykorát. Ő hozta világra a híres Esterházy Pált, aki a prímabalerina Ottrubay Melindát vette nőül. Fiatalon, harminchat évesen halt meg egy szülés után. Szépségéről, kedvességéről, jóságáról maradt fenn emléke. És a csornai Margit kórházról, melyet ő és házastársa alapítottak.
A dénesfalvi Cziráky-birtokon szállt le IV. Károly repülője a „királypuccs” alkalmával. A ház akkori úrnője emlékhelyet létesített a családot ért megtiszteltetés helyén.
