Csak a türelem segít! - Online oktatás a szülők szemével
Csak a türelem segít! - Online oktatás a szülők szemével
Csak a türelem segít! - Online oktatás a szülők szemévelMost már biztosan értékeli az a szülő is a pedagógusok munkáját, aki eddig esetleg nem tette. És persze fordítva is így van, mert ez most egy nagy közös feladat, amihez bizony nagyon sok türelemre van szükség.
Harc a gépekért
Egy olyan családban, ahol több iskolás gyerek van, bizony nem egyszerű feladat beosztani a gépeket. Egy átlagos háztartásban legfeljebb egy-két számítógép van, azokat pedig sok esetben a szülő a home office-ban használja. Sokszor a telefon sem megoldás, hiszen egy online teszt, egy projekt készítéséhez számítógépre van szükség. Van olyan iskola, ahol ezt igyekeztek megoldani, és gépet kölcsönöztek az erre rászorulóknak, máshol pedig a családnak kell úgy beosztani az időt, hogy mindenki géphez jusson.
„Azt vesszük figyelembe, kinek mennyi feladata van, és ki az, akinek adott időben ott kell ülnie a gép előtt. Például a tizedikes gyermekemnek egyik nap reggel nyolckor ott kellett ülni a gépnél, mert matematikából online tesztet töltöttek ki, amire 60 perc volt. Nyilván ez egy nagyon konkrét időintervallum, de van olyan is, amikor határidő van megadva, ezeket kell jól beosztanunk.” – meséli egy édesanya, akinek három iskolás gyereke van.
Az is tény, hogy nem minden szülő tudja flottul kezelni a gépet, így az iskola és a tanár által kiválasztott kommunikációs csatorna sem mindenki számára elérhető. Rugalmasság azonban itt is van, a tanárok több platformon is jelen vannak, Facebook, vagy Viber csoportokat is létrehoznak a hivatalos csatornákon túl, itt kérdezhetnek a diákok, ha bizonytalanok valamiben, akár egymástól, akár a tanártól.
Most anyu a tanítónéni
A kisebbeknél nem a géphiány, inkább a tanulásra fordított idő az, ami kihívás a szülőnek. Hiszen a napi anyagot ugyanúgy le kell tanítani, mint az iskolában. Nyilván ez egy többgyerekes, home office-ban lévő szülőnek, aki esetleg még az idősebb nagyszülőknek is besegít a mindennapokban, nem kis feladatot jelent. Azt pedig már ne is említsük, mi van akkor, ha egyedülállóként neveli a gyerekeit?
Már múlt hét elején megtörtént az átállás, de van iskola, ahol még kérték a szülők türelmét, és annyi instrukciót kaptak, hogy olvassanak sokat, és nézzék át az eddig tanultakat. Ebben a helyzetben a szülő is fellélegezhetett, hiszen haladékot kapott az átállásra. Most hétfőtől azonban már mindenki teljes gőzzel tanul. A kisiskolásoknál nagyobb szükség van a szülő és a tanító kommunikációjára, a google classroom, vagy más csoportfelületeken inkább egymás biztatása, és a köszönet volt a jellemző.
Mindenki érzi, hogy most a türelemnek és a közös megoldásnak van itt az ideje, nem a vitáknak. Ez a virtuális tájékoztató füzetbe beírt dicséret ezúttal a szülőknek szól:
Az osztályfőnöki dicséret most a szülőknek szól (Fotó: PB)
A túlélés a cél
Most nem világot megváltani kell, a cél, hogy ne vesszen kárba a tanév. Éppen ezért az iskolákban jellemző, hogy egy hét után megkérdezték a szülők tapasztalatait, és megpróbálnak erre építeni a következő időszakban. Általános megfigyelés, hogy túl sok a feladat. Az a középiskolás diák, aki eddig reggel nyolctól délután kettőig volt iskolában, most ugyanúgy reggel nyolctól, de délután négyig készíti el az aznapi feladatokat, szinte végig a számítógép előtt ülve.
A tanárokon ott a nyomás, hogy le kell adni a félévet, egy hét taposómalom után azonban az iskolák, és a tankerületi vezetés is belátta: szűrni kell az anyagot, és csak a legfontosabbakat leadni, és számon kérni. Így biztosan csúszik majd át tananyag a következő tanévre is, viszont nem veszett kárba a mostani félév. Azok jobban aggódnak, akiknek már beleszámít az eredményük a továbbtanulásba, és az idén érettségizőknek is vannak még bőven kérdéseik. A megoldás feltehetően a tapasztalatokon alapuló változásokban lesz.
Pozitív hozadéka is van
Kicsit még kísérleti jellegű a szükségből online-ra váltó magyar oktatás, és nem tét nélküli. Egy ilyen kényszerhelyzet azonban nagyobb léptéket enged a fejlődésnek. Nyilván egy olyan pedagógusnak, aki múlt héten még a számítógépet is segítséggel indította be, nagyobb sokkot jelent, és még a módszertan sem egészen kidolgozott, de már most is vannak pozitív hozadékai az online oktatásnak.
Például a szülők könnyebben nyomon követhetik a gyermek tanulmányait, több alkalom van otthon megbeszélni, ha segítségre van szükség.
Az empátia szempontjából sem elhanyagolható időszakon megyünk keresztül: mikor, ha nem most van az, amikor beleláthatunk a tanári munkába, és szülőként megértjük, mi mindent kell átadnia egy pedagógusnak az órák során?
A gyerekek önállóságra való nevelésében is segítség az online tanítás, és nem csak az önálló tanulás matt. Ahol például kisiskolás és nagyobb gyerek is van, ott egy-egy feladat megoldásának segítését rábízhatjuk a nagyobbra, így felelősséget is tanul.
Azoknak a gyerekeknek például, akik csoportban nehezebben érvényesülnek, kifejezetten jól jött az online átállás, hiszen nem vonják el a figyelmüket a lényegről a tanórán egyéb jelentkező tényezők.
„Jobban be tudom osztani az időmet, nem viszi el az időt az osztály órai fegyelmezése, és könnyebb a tanulnivalóra koncentrálni.” – mondja egy hetedikes kisgimnazista. Majd hozzáteszi: „körülbelül annyi a tananyag, mint ha iskolába járnék, mégis hamarabb végzek vele, és jut idő más, kreatív elfoglaltságra is.” Persze bevallja, hogy már nagyon hiányoznak az osztálytársai, a közösségi élet, és minden, ami az iskolában buli. Ezeket a személyes élményeket bárhogy is igyekszünk, nem lehet online pótolni.
