Ahol a Kincsem című filmet is forgatták - a dégi kastély és a Festeticsek 
Ahol a Kincsem című filmet is forgatták - a dégi kastély és a Festeticsek
Ahol a Kincsem című filmet is forgatták - a dégi kastély és a Festeticsek A török korban egy Batthyány Ádám nevű vitéz – családja birtokszerzője – borzolta a kedélyeket Csókakő vára körül. 1657-ben Moharem csókakői tihaja – azaz a vár alkapitánya – feleségét és két leányát a Mór és Fehérvár közötti országúton portyázó lovasai túszul ejtették. Ezer kocka kősó és huszonöt font selyem volt a váltságdíj. A csókakői tihaja azonban nem iparkodott a kiváltásukkal. Etesse, ruházza őket a nőrabló! Már két év is eltelt, amikor az ügy valahogy megoldódott. Azóta ezen derül a világ.
No, ennek a Batthyány Ádámnak volt a tiszttartója a horvát származású Festetics Pál, aki tehetségével és egy gazdag özveggyel kötött házassága révén megvetette a későbbi kiterjedt családi birtokok alapját. Leszármazói közül az ugyancsak Pál utónevű unoka megalapította a híres keszthelyi ágat. Az ág jeles képviselői Festetics György, a Georgikon alapítója valamint a monacói herceg elvált feleségét nőül vevő, küllemét tekintve férfiideál Festetics Tasziló.
A másik unoka, Festetics Lajos pedig 1769-ben tizenötezer katasztrális holdnyi föld megvásárlásával megalapította a dégi ágat. A homokos, mocsaras területen virágzó gazdaságot teremtett.
A dégi ághoz tartozók életét 1945-ig, a birtok elvesztéséig százhetvenhat éven át kísérhetjük nyomon. Tolnai Festetics Lajos alispán, Festetics Antal császári és királyi kamarás, az 1857-ben birodalmi grófi rangot, majd 1874-ben magyar grófi rangot szerző Festetics Ágoston után fia, a gyermektelen úrlovas, Festetics Pál főkamarás, a főrendi ház örökös tagja lett az új tulajdonos, majd őt követte testvérének, a földművelésügyi miniszteri posztot betöltő Andornak a fia, a nyilas mozgalom egyik képviselője, a rossz hírű Nemzeti Szocialista Párt alapítója, Festetics Sándor.
Dégen elsőként a kastélyra még nem hasonlító késő barokk „úri ház” készült el, a ma is álló, hatalmas udvarral bíró terebélyes épülettömb, amely a Festetics család lakhelyén kívül a birtokigazgatás központja is volt, és amelyhez vasrácsos „kóterház” kapcsolódott, udvarán a deressel. Az első dégi uraság még itt, a mozgalmas gazdaság, a rabtartó kóterház és a sokgyermekes jobbágyok sárból készült házai közelségében élte az életét.
A napóleoni háborúk gabonakonjunktúrája megtömte a család pénzes ládikáját.
A kor méltán divatos építészének, Pollack Mihálynak szabadon szárnyalhatott a fantáziája a dégi süllyedék lösztakarója, a Bozót-völgy gazdag vizei és a medvehagymás ártéri erdő gyöngyvirágos kocsányos tölgyese felett.
A rajzasztalon a ceruzát vezető kezet a mozgalmas és lenyűgöző barokk helyett az antik római-görög művészetet mintául hívó lehiggadt, letisztult klasszicista stílus irányította. A hatalmat és igényességet sugalló kastély, mintegy miniatűr Nemzeti Múzeum, 1815. és 1819. között épült a Glass nevű székesfehérvári építőmester által.
Festetics Antal volt a kastély megrendelője, a híres szabadkőműves, mely tényre az oldalra helyezett ovális alakú rejtett díszterem is utal. A kastélyban máig megmaradt a Festetics család nemesi címere a vörös márvány kandalló felett.
Az érkező a szép ívű kocsifelhajtón közelíti meg az U alakú épület oszlopos középrészén lévő bejáratot. A külső lépcsőkre kocka alakú fellépőt készítettek a kényelmes ki- és beszállás érdekében. A kastély tó felé néző hátsó kijáratánál a gyepre levezető lépcsősort kavicsos rámpával helyettesítették.
Az épületet a szabad természethez igazodó tájképi kert veszi körül. Fekete fenyő, kocsányos tölgy, boróka, páfrányfenyő, tulipánfa a park lakója. Később pergolás rózsakert, teniszpálya tette komfortossá a két világháború közötti életet. A kastélykertből út vezet a falu központjában lévő dombon álló református templom irányába.
A nagy tisztás levezeti a szemet a tavirózsás tó mesterséges szigetén 1891-ben épült hollandi házhoz, melyet korábban kizárólag csónakkal lehetett megközelíteni, csak 1978-ban létesült az erős fahíd.
Az emeleti lakószobában élő, tüdőasztmában szenvedő Festetics Andorné Pejácsevics grófnő gyógyíttatta itt magát a tehénistállóból felszálló ammóniagőzök által. A tehenek Hollandiából származtak.
Az ősállapotban lévő Bozót-patak túlsó partjánál vadaskert szolgálta a vadászszenvedélyt. Három vízfolyás találkozik össze: a Bozót-patak, az Etelkai- és a Bogárdi-vízfolyás. Ahol a víz szétterül, helyi mocsarakat, tavakat alkot. Ponty, dévérkeszeg, harcsa, csuka, csík akadhat a horogra. A hallal és vaddal megterített terülj asztalkát ehető gombák teszik teljessé. A földi paradicsomban járunk.
Nem csoda, ha a Kincsem című filmhez díszletként ezt a kastélyt választotta az alkotó.
A kastélytól kétszáz méter távolságban áll a kiskastély, mely a nagykastéllyal azonos időben létesült a gazdatisztek és intézők számára. Vörös márvány itatókkal ellátott földszintje a család úrlovas tagjának, Festetics Pálnak istállójaként is szolgált.
Térjünk vissza egy gondolat erejéig a kastélyt építő Festetics Antalhoz, segítségül hívva Abafi Lajosnak „A Szabadkőművesség története Magyarországon” című munkáját és nyelvezetét! A kor haladó hagyományai közé tartozott valamely kőműves páholy látogatása.
Festetics Antal a pesti Nagyszívűséghez címzett páholy tagjaként regisztrálta magát. Főorvosok, egyetemi tanárok, gránátos kapitányok, főügyészek, táblabírók határoztak úgy, hogy felélesztik a korábbi Nagyszívűséghez címzett páholyt, és azonos név alatt újból megkezdik a munkát, mégpedig minden hónap első szerdáján tartva a találkozókat. Főmester, helyettes főmester, felügyelők, titkár, szónok, kincstárnok, szertartásmester alkották a társaság tisztségviselőit.
Kikötötték, hogy minden évben János napján történjék a tisztújítás, mely ünnepség minden esetben a vakolással, azaz a lakomával végződjék. A kinyomtatott program szerint a szövetség olyan intézmény, mely a legfelségesebb gyümölcsöket termi. Félreértve a hígeszűség, az álmodozás és a dőreség labirintusává válhat.
Fő célja a jótékonyság, az ember belső művelése, és a testi szükségletek kielégítése. A szerencsétlenséget, a nyomort, az ínséget enyhíti a szövetség. Jutalmazza a szorgalmat, buzdítja a félreismert tehetséget. Az elnyomott és sanyargatott ártatlanságot oltalmazza, a hamisan vádoltat, igazságtalanul elítéltet hatalmas ellenségei ellen védelmezi, a gonoszságot lefegyverzi, az igazság szózatával küzd a gáncsolás kígyónyelve ellen, a meghasonlott barátságot kibékíti és megszelídíti az elkeseredett szíveket.
A szabadkőművesség az erény mintájává képezi tagjait. Ez volt tehát az egyesülés célja, melyet aligha jegyzett volna be a Székesfehérvári Törvényszék. Továbbmenve, mindenek előtt szükséges a páholyban az egyetértés szellemét táplálni. Egyetlenegy rakoncátlan testvér képes lenne a páholy belső nyugalmát megzavarni, és a profán világ megvetését a szövetségre vonni, ezért a felvételeknél a lehető legnagyobb szigorral jártak el.
A páholy mind a politikai hatóság, mind pedig a szabadkőművesi főhatóság részéről kvázi tudomásul vétellel, jóváhagyással működött. A nagypáholyhoz illetve tartományi páholyhoz való szoros csatlakozását minden páholy megkívánta, és kinyilvánította, hogy azok törvényeit és szertartásait feltétlenül elfogadja. Kérték felsőbb páholyaiktól az alkotmányt.
Szertartásaikban a Draskovich nagymester által kidolgozott és közkinccsé tett rendet követték. Pecsét készült, mely nélkül iratokat kibocsátani nem lehetett. A Nagyszívűséghez címzett páholy nagyobbik pecsétjén pompás templom állt, lépcsőin oroszlán, mint a nagyszívűség jelképe lépdelt fel. A lépcsők előtt kocka alakú kő, melyre a meztelen géniusz halálfőt vésett éppen. Előtte körző és szögmérő. Fölül a nap és a hold, közöttük pentagram, a pecsét alján dátum: 1786. A kisebbik pecséten csak egy keresztbe rakott körző és szögmérő között halálfej, ízlésesen elrendezve, lánccal körülvéve.
A felélesztett régi-új Nagyszívűséghez címzett páholy termet keresett ülései számára, házirendet szerkesztett, és megteremtette a működés pénzügyi alapjait. A megszűnt besztercebányai páholy volt főmestere a feleslegessé vált szerelvényeket ingyen felajánlotta a működéshez, sőt két volt tagja belépett a Nagyszívűséghez címzett páholyba, további ötvenkét besztercebányai volt tag szabad látogatónak iratkozott be. A korábbi Nagyszívűséghez címzett páholy a felszerelését megszűnésekor a miskolci páholynak juttatta, ezért szívesen fogadták a felajánlást.
A békesség, testvériesség egy ideig működött, azonban a viszálynak csendben izzó szikrája egyszer csak lángra lobbant. A hiú, rátarti, magát csalhatatlannak vélő Hoffmann, a házszabály megalkotója és következetes alkalmazását számon kérő testvér volt a békétlenség okozója. „Mondjunk le csalhatatlanságunkról a testvériség érdekében!” - intették őt javítási szándékkal. Hoffmann testvér erre bojkottálta a titkári teendők ellátását, majd hosszasan kifejtve csalódottságának okait, ráhárítva a páholy tagjaira a felelősséget, mint bosszúra leső sebzett tigris, visszavonult. A páholy „a jellemét éretlennek tartva ahhoz, hogy tovább feleseljen”, jóváhagyta távozását. A testvériesség, mint látjuk, jellemek szerint működött.
A páholyság, mint pótcselekvés változó világában a Nagylelkűséghez címzett páholy a Hét csillaghoz címzett páhollyal egyesült, majd az Egyesüléshez címzett páhollyal tovább egyesülve új páholy keletkezett, mindkét elnevezést megtartva. Most már az új, egyesült páholyban találjuk Festetics Antalt, a Fejér megyei szolgabírót, Zlinszky Ignáczot, továbbá az úrhidai Farádi Vörös Ferencet is. Így látjuk viszont Fejér megye szereplőit egy hit alatt egyesülve.
A János-napi tisztújító ünnepet rendben megülték, a vakolást a Szép Juhászné vendéglőben és Pesten, a Hacker-féle teremben megtartották. A szabadkőművesség alapszabályát latin nyelven kinyomtatták. A páholy vezetője a nagy megbecsülésnek és tiszteletnek örvendő, többször újraválasztott és már többször bizonyított Aigner kapitány lett. A szellemi tevékenység a testvérek előadásaiban nyilvánult meg. Festetics Antal talpraesett beszédet tartott az ember társadalmi ösztönének fejlődéséről. Farádi Vörös Ferenc táblabíró szabadkőművesi értekezést küldött be.
Bécsben mindeközben kitört a vihar.
A jakobinusokat elfogatták, és számosokat a magyar fővárosban is bebörtönöztek. E hírek leverő hatása az 1794. szeptember 2-i jegyzőkönyvekben rögzítésre került. A tetőtől talpig becsületesnek tartott Aigner kapitány pedig bejelentette, hogy páholya nyíltan és határozottan magának tulajdonítja azt az érdemet, hogy Martinovics és társainak összeesküvését a kormánynak feljelentette. Lépését azzal indokolta, hogy minden páholynak és minden szabadkőművesnek hit alatt fogadott kötelessége, hogy az állam ellen irányuló titkos szövetségeket feljelentse.
Hogy a vizsgálat oly rettenetes fordulatot vett és véres véget ért, azt előre nem láthatta.
A forradalom rémképe miatt a rendőri hatalom megkövetelte, hogy a páholy okiratait és jegyzőkönyveit lepecsételve terjesszék be. A kémrendszer a legnagyobb virágjában állt. Megingott a bizalom apa és fiú, testvér és testvér között. Ilyen körülmények között csodás bátorság kellett ahhoz, hogy Martinovics és társainak kivégeztetése után is páholymunkák tartására vállalkoztak Pesten. Aztán eljött 1795. június 6-a, és a szabadkőművesség a monarchiában végleg megszűnt. A páholyok feloszlottak.
„Az Alpesektől a Kárpátokig megült a csend.” A Jakobinus-hajsza igazi célja ezzel teljesült.
Ha a páholyok bezárultak is, tagjaik jó barátokként találkoztak. Aigner még lovagokat avatott, bízva a páholyok feléledésében. A volt mester az udvarnál állásért folyamodott. Bécsi tartózkodása alatt Festetics Antallal élénk levelezésben maradt. Igyekezett a feloszlott páholyok iratait, elsősorban a rózsakeresztesek és az ázsiai levelezések iratait anyagi eszközeinek feláldozása árán vagy akár csellel megszerezni, azzal a szándékkal, hogy az „emberiségnek hasznos szolgálatot tesz”. Az okiratokat valószínűleg másra is felhasználta a pénzszűkében és állás híján lévő. Alighanem neki köszönhető, hogy néhány könnyedén zsarolható testvért a monarchiából kiutasítottak.
Aigner Bécsben tehát nagyszámú iratot gyűjtött össze. Nyomára bukkant néhány magyarországi rózsakeresztes iratnak is, melyeket csel útján megszerzett. Még kedvezőtlenebb viszonyok közé kerülve értékes gyűjteményétől megvált. Festetics Antal volt az, aki négyszázharminchat forintért felvásárolta, hogy adósságait törlessze. Ezen felül évi háromszáz forintnyi évjáradékot fizetett, amit még Aigner özvegye és leánya is megkapott. Festetics Antal a gyűjteményt dégi kastélyába vitte.
A száznégy vaskos kötetet kitevő iratanyag az osztrák-magyar szabadkőművesség történetére nézve felbecsülhetetlen értéket képviselt. Ezt az értékes könyvtárat helyezte el a grófnői fürdőszoba titkos ajtajú bejárattal ellátott helyiségébe. És ez az értékes könyvtár a II. világháború viharainak áldozatává vált. Egyharmada véletlenül megmenekült. Ma a Széchényi Könyvtár őrzi, mint a szabadkőművesek történetének legértékesebb forrását.
A következő részben Festetics Sándor grófnak a nyilas mozgalomban való tevékenységét érintjük.
