Koronavírus: milyen ára lehet a távolságtartásnak és az érintések hiányának?
Koronavírus: milyen ára lehet a távolságtartásnak és az érintések hiányának?
Koronavírus: milyen ára lehet a távolságtartásnak és az érintések hiányának?A koronavírus magyarországi megjelenésekor gyorsan lefektették a már-már unalomig ismételt alapszabályokat, amelyek betartásával sikerült lassítani a járvány terjedését, meggátolni a berobbanását. A legtöbben tartották a másfél méteres távolságot, nem érintkeztek egymással és csak akkor merészkedtek ki lakásukból, ha vásárolni vagy gyógyszertárba mentek. Ez eddig stimmt.
Mivel a munkám home office-ban is el tudom végezni, az idő legnagyobb részében itthon voltam. Személyesen csak az egy háztartásbeliekkel érintkeztem. Minden másra ott volt az internet.
Viszont a veszélyhelyzet kihirdetése utáni második bevásárláskor (körülbelül egy hónapra az első igazolt fertőzöttől) feltűnt valami, amit korábban nem éreztem: tudat alatt kerülgettem az emberek, sőt, megszólalni is igencsak nehezemre esett - mondjuk maszkban amúgy sem kellemes társalogni, de ezt leszámítva nem éreztem késztetést a kommunikációra. Azt gondoltam: mi a fene?
Persze idővel ez a fajta hozzáállás enyhült, harmadik bevásárlásnál már például hozzá mertem szólni az egyik eladóhoz (nyilván túlzok), de olyannyira belém égtek a szabályok, hogy a távolságtartásra és maszk-kesztyű kombináció állandó használatára mind a mai napig kínosan ügyelek.
Most, hogy szépen lassan visszatér minden a régi kerékvágásba, különösen fontos, hogy ezeket az előírásokat továbbra is betartsuk. Sajnos sokan viszont úgy értelmezik az enyhítő intézkedéseket, hogy teljesen eltűnt a vírus, mehet a haddelhadd. Így már jó párszor megkaptam: mire ez a nagy óvatoskodás?
Hogyan alakulnak át emberi kapcsolataink a vírus után?
Nem, nem arra gondolok, hogy ezentúl nem állunk szóba egymással, hanem arra, viszonylag limitáltak lesznek azok a lehetőségeink, amelyek korábban természetesek voltak. Nincs több betanult pacsizás, nincs bizalmas sugdolózás, közös vásárolgatás, sem pedig klasszikus értelemben vett bandázás. És azért ez kőkeményen megviselheti az embert.
Csak egy apró példa: ha randizni mész, vagy akár új munkahelyre, bemutatkozásnál már senki nem fogja nyújtani a kezét neked. Marad az öklözés, a lábak összekoccintása, vagy bármi, ahol nem kell a tenyerünket használnunk. Fura, de ez lesz vagy már ez is a normális.
Jelenleg ott tartok, három hónap után pár napja vettem rá magam, hogy újra focizzak a haverokkal - persze szigorúan a szabadban. Előtte hosszasan fejtegettem, elemezgettem, mégis hogy a babám fülébe fogok tudni az ellenfeleket kikerülve játszani. Most vagy olyan gyors leszek, mint a villám (ami az elmúlt, mozgásszegény időszaknak köszönhetően teljesen vállalhatatlan), vagy mindenkitől tartva a távolságot kivonom magam a meccsből, amelynek szintén semmi értelme.
Szerencsére mindenki tudatosabban mozgott a pályán, így elmaradtak a korábban teljesen átlagosnak mondható darálások. Ám a jövőben valószínűleg az lesz a kifizetődő, ha nem a testi erőmet, hanem gyorsaságomat kamatoztam majd, ezzel is csökkentve a kontaktolást.
Ezek mind-mind apróságok, de ha összeadódnak, szinte teljesen megváltozhat az életünk, főleg, ahogy embertársainkhoz viszonyulunk.
Pár év múlva, ami most még furcsa, az lesz a teljesen elfogadott.
Viszont arra mindenképpen figyeljetek oda, hogy a social distancing ne szó szoros értelmében vett társadalmi távolságtartás, hanem sokkal inkább physical distancing (fizikai) legyen, amely kevésbé tűnhet drasztikusnak.
Ti hogy látjátok, milyen rövid- és hosszútávú emberi hatásai lehetnek a koronavírusnak? Szerintetek pár év múlva elfelejtjük az egészet, vagy gyökeresen megváltoznak a társadalmi normák?
