Virtuális autizmus: az okostelefon és a tablet függőséget okozhat a gyerekeknélVirtuális autizmus: az okostelefon és a tablet függőséget okozhat a gyerekeknél
Üljünk le játszani gyerekünkkel, rajzoljunk együtt és a virtuális valóság helyett mesével repítsük el a képzelet világába. Mindez közhelyesnek tűnik, pedig nem az.
Felmérések szerint a mai 0-2 éves kor közötti gyerekek napi öt órát is képesek a televízió előtt ülni.
Nem akarok személyeskedni és nem szeretnék megbántani egy szülőt sem. De, ha a napi teendőiket szeretnék elvégezni, számukra a legkézenfekvőbb megoldás, ha bekapcsolják a televíziót és a kedvenc mesecsatornát állítják be gyermeküknek. Nem is gondolják, hogy ezzel egy folyamatot indíthatnak el a virtuális autizmus felé.
Túl sok inger
A képernyő előtt ülve a kisgyermek fejlődésben lévő idegrendszerének hatalmas teher a nagy mennyiségű hallási- és vizuális inger. Túl megy azon a határon, amelyet kontrollálni tud. A gyermekek könnyen hozzászoknak a virtuális környezethez és egy idő után egyszerűen nem kíváncsiak a valódi világra. Megelégszenek az eszközök adta ingerekkel.
A korábban említett kutatás eredményei azt mutatják, hogy ezek a gyermekek a társas kapcsolatokban sokszor passzívabbak, nem kezdeményeznek, játékaikban kevésbé fantáziadúsak. Nem tanulnak meg lecsendesedni, igényeiket késleltetni.
Pedig ezek szükségesek a gondolkodás fejlődéséhez. Ahhoz, hogy a környezetünk jelzéseit, jelenségeit a gyermek megfelelően értékelje és megfelelően reagáljon rájuk. De, mi is az a virtuális autizmus? Erre szakemberünk, Lánczy Livia pszichológus válaszol.
"A virtuális autizmus fogalma nem hivatalos. Egy 2018-ban megjelent kutatás kapcsán egyre több helyen beszélnek róla. A kutatók 2012 és 2017 között vizsgáltak 1 és 5 év közötti, autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyermekeket. Kutatásuk eredményei azt mutatták, hogy azoknál a gyermekeknél akik 0 és 2 éves koruk között napi 4-5 órát töltöttek valamilyen virtuális eszköz képernyője előtt, a szenzomotoros és szociális ingerek szegényessége olyan tüneteket eredményezett, melyek szinte teljes mértékben megegyeznek az autizmus spektrumzavarral diagnosztizált gyermekek tüneteivel.
Napi 4-5 óra a képernyő előtt
Azonban, míg az autizmus spektrumzavar egy születéskor már fennálló állapot, addig a „virtuális autizmus” kialakulásáért a technikai eszközökkel töltött időt teszik felelőssé. Ez utóbbi esetben az eszközhasználat jelentős csökkentése a megfelelő ingerek biztosításával (mozgás, társas kapcsolatok, szerepjáték, mesék...stb) gyors javulást érhetünk el.
Míg az autizmus spektrumzavar esetében az állapot súlyosságának megfelelő folyamatos fejlesztésre van szükség.
Lánczy Livia hozzátette, hogy hivatalos adatok hiányában nehéz lenne megmondani, hogy a virtuális autizmus valóban a gyermekek 90%-át érinti-e, saját maga túlzónak gondolja ezt az adatot. Viszont elismeri, hogy napi 4-5 óra a képernyő előtt ebben a korosztályban nagyon sok idő.
Függőséget okozhat kis korban is
Mindannyian tapasztaljuk, hogy életünkben a technika eszközök mekkora teret nyertek az utóbbi években. Mivel nagyon gyorsan hozzáférhetővé váltak szinte mindenki számára, arra nem volt idő, hogy az ésszerű használatukat megtanuljuk és megtanítsuk a gyerekeinknek. A köztudatba a médián keresztül hamarabb bekerülnek ezeknek az eszközöknek az előnyei, mint a hátrányai.
Senki nem reklámoz úgy okostelefont, tabletet, hogy vigyázzunk, mert függőséget okoz és káros lehet a gyermekek korai fejlődésére.
Szakemberünk szerint azok a gyermekek akik hosszú időt töltenek egy-egy ilyen eszköz használatával, hiányt szenvednek azokból az élményekből, amelyeket a szülőktől, nagyszülőktől, kortársaiktól kaphatnak.
A gyermek idegrendszerének megfelelő fejlődéséhez, éréséhez elengedhetetlen a megfelelő mennyiségű mozgás.
Fontos, hogy a dolgokat ne csak nézhesse, hanem megtapinthassa, megrágcsálhassa, minél több érzékszervével tapasztalatokhoz jusson. Ezek szükségesek ahhoz, hogy az idegrendszerében kialakuljanak azok a kapcsolatok, melyek a későbbiekben segítik a tanulást, a figyelmet és az önbizalom növelését.
Digitális bébiszitter
Vajon a mai szülők miért engedélyezik a virtuális eszközök hosszabb idejű használatát gyerekeik számára? Lánczy Livia pszichológus elmondta, hogy egyrészt nincsenek tisztában azzal, hogy valójában milyen károkat okoz az, ha gyermekük ennyi időt tölt a képernyő előtt. Az interneten pró és kontra terjednek nézetek a számítógépes játékok, a virtuális eszközök használatát illetően.
A mai óvodások és már a kisebb korosztály is hamar megtanulja az okostelefon, tablet használatát. Sok szülő azt látja, hogy mennyire okos, ügyes a gyermeke, milyen gyorsan és jól kezeli a tabletet.
Nagyon kényelmes és egyszerű módja annak, hogy a szülők néhány percet nyerjenek és ezalatt a gyermek is lefoglalja magát.
"Nyilván az lenne az ideális, ha egy 2-3 éves gyerek nem kapna a kezébe ilyen eszközöket, de sajnos azt kell mondanom, hogy ez nem életszerű. Több családban az óvodás gyermeknek saját tabletje van, amit teljesen önállóan használhat. Úgy gondolom, ez abszolút fölösleges. A legnagyobb gond az, ha semmilyen módon nincs ezeknek az eszközöknek korlátozva a használata, ha minden esetben ezeket nyomják a gyermek kezébe, ha egy kis időt szeretnének nyerni.
Az ördögi kör ott kezdődik, hogy a kisgyermek nagyon hamar hozzászokik ezekhez a játékokhoz és amikor a szülő elvenné tőle, kezdődik a hiszti, nagyobb gyerekek esetében pedig komoly dühkitörések is előfordulnak.
A szülő vagy következetes és kitart, vagy megenyhül és visszaadja, mert addig nyugalom van. A legrosszabb, hogy sokan jutalomként használják, ezáltal még értékesebbé válik az eszköz a gyermek számára."- tette hozzá a szakember.
A gyerekek követik a szülői mintát
Lánczy Livia szerint a második ok, hogy ők maguk is rengeteg időt töltenek az okostelefon, tablet, számítógép használatával. Ez pedig minta a gyermek előtt. A munkám során többször találkozom azzal, hogy a gyermek és a szülő ugyanazt a számítógépes játékot játsszák. Sok esetben ebben merül ki a közös játék, az együtt töltött idő. Sok gyermek látja, hogy anya, apa folyamatosan chatel, a telefonját nézi.
"Kevés olyan idő van, amikor csak egymásra figyelünk, amikor nincs helye az okos kütyüknek a közelünkben."
Ez is az oka annak, hogy kevesebbet játszanak a szülők a gyerekekkel. Azáltal, hogy sokan a figyelmük egy bizonyos százalékával mindig a virtuális térben vannak, nehéz teljes figyelemmel jelen lenni a valóságban. Sokszor nem tudatosul az emberben, hogy mennyire sokat jelent, hogy igazán figyelek a gyerekemre, a társamra.
Az igazi figyelemhez pedig arra is szükség van, hogy a szemébe nézzek, jelen legyek, ne pedig csak felpillantsak és röviden válaszoljak. A szülőknek fontos lenne tudatosítani, hogy a gyermekük nem pusztán az idejüket kéri, amikor játszani hív. Ő az egész lényüket szeretné: a reakcióikat, a mosolyukat, az érintésüket, a figyelmüket. Ebből tanulja meg azt, hogy ő hogyan reagáljon, hogyan oldjon meg helyzeteket.
Mese, mese és mese
Sok szülő panaszkodik arra, amikor a mesélés fontosságáról beszélünk, hogy a gyermek unja ha mesélnek neki és inkább megnéz valami mesét a tévén vagy tableten. Ha tudatosan alakítjuk ki a meséléssel töltött időt, megteremtjük a nyugodt környezetet és teljes figyelmünkkel jelen vagyunk, a gyermek is megnyugszik. Meg kell találni azt a mesét, ami az életkorának, vagy adott esetben az aktuális élethelyzetnek megfelelő és a gyermek érdeklődéssel fogja hallgatni.
"Ha azt érzi, hogy anya vagy apa is már inkább menne, ő is nyugtalanná fog válni."
Meg kell tanulni unatkozni!
Lánczy Liviát sok szülő megkeresi gyermeke magatartás problémáival. A beszélgetés során kiderül, hogy otthon a gyermek ideje nagy részét valamilyen képernyő előtt tölti. Sok esetben a tévé az altató, van ahol a gyermek elalvása után is bekacsolva marad.
A folyamatos fény és hangingerek mellett az alvás minősége romlik, a gyermek másnap nyűgösebb, fáradtabb lesz.
Úgy tapasztalja, hogy ha a szülők felismerik a problémát és változtatnak, az viszonylag hamar észrevehető a gyermek viselkedésén is.
Nyilván az új szokások bevezetése eleinte nehezebben megy. Gyakran azért fullad kudarcba, mert a szülő feladja, mondván „jobb a békesség”. Ilyenkor szem előtt kell tartani a célt és más alternatívát kínálni a telefon, tablet és egyéb virtuális eszközök helyett.
A gyermeknek is meg kell tapasztalnia azt, hogyan segítsen saját magán, mit tud csinálni akkor, ha unatkozik.
Ezek a helyzetek a szülőktől is olyan változtatásokat igényelnek, hogy ne chateléssel, számítógépes játékkal töltsék az időt, amikor ugyanez a gyermeknek nem megengedett.
