Az ősök Sixtus-kápolnája - több tízezer jégkorszaki festményre bukkantak az amazóniai esőerdőbenAz ősök Sixtus-kápolnája - több tízezer jégkorszaki festményre bukkantak az amazóniai esőerdőben
A Föld egyik legnagyobb, történelem előtti sziklafestmény-gyűjteményét fedezték fel az amazóniai esőerdőben - írja a The Guardian.
Az ősök Sixtus-kápolnájaként is emlegetett helyen a régészek több tízezer, 12 500 évvel ezelőtt alkotott embereket és állatokat ábrázoló sziklafestményt találtak, amely közel tizenhárom kilométer hosszan terül egy sziklafalon, Kolumbiában.
A festmények keletkezésének dátumát részben olyan állatok rajzaiból lőtték be, mint a masztodon, amely egy ősi rokona az elefántnak, és már legalább 12 000 éve eltűnt Dél-Amerikából. Az alkotások között fellelhető a palaeomala, egy kihalt teveféle, de óriáslajhárok és jégkorszaki lovakat is találtak a régészek.
Ezeket az ősi állatokat feltehetőleg azok az emberek látták és örökítették meg, akik először tették be a lábukat az Amazonas területére. A képeik csak egy szeletjét mutatják be egy elveszett, ősi civilizációnak. Ennek fényében a kutatók becslései szerint a sziklafestmények tanulmányozása generációkon fog átívelni.
Az amazonasi rajzokat még tavaly fedezték fel, ám titokban tartották, ugyanis a misztikus sziklafestményekből egy dokumentumsorozat készült, amelyet decemberben (az ősi rajzok felfedezése december 12-én lesz látható) mutatnak be a Channel 4-en Jungle Mystery: Lost Kingdoms of the Amazon (magyarul valahogy így: Dzsungel-rejtély: Az Amazonas elveszett királyságai) címmel.
Az ősi képekkel beborított sziklafal a kolumbiai Serranía de la Lindosában található, amely annak a Chiribiquete Nemzeti Parknak a része, ahol korábban is találtak már ezekhez hasonló festményeket. A dokumentumsorozatot narráló Ella Al-Shamahi paleoantropológus elmondta,
annyira új ez a régészeti helyszín, hogy még nevet sem kapott.
A világraszóló felfedezés egy brit-kolumbiai kutatócsoport érdeme, amelynek munkáját az Európai Kutatási Tanács finanszírozta. A csoport vezetője az a José Iriarte, aki amellett, hogy az Exeteri Egyetem régészprofesszora, az Amazonas és a prekolumbiánus történelem szakértője is.
A professzor elmondta,
a festmények olyan természetesek és élethűek, hogy jól felismerhetők rajtuk az illusztrált állatok: a képeken lovak, halak, teknősök, gyíkok és madarak is láthatóak, de kézen fogva táncoló emberek is jól kivehetőek egyes jeleneteken - például az egyik figura egy madár csőrére hasonlító maszkot visel.
A sziklafestmények helyszíne olyan nehezen megközelíthető, hogy a filmesek a San José del Guaviaréból induló két órányi autóút után még négy órán keresztül gyalogoltak, mire elérték a falat - ám szerencsére így is sikerült elkerülniük a környék legveszélyesebb lakosait, a kajmánokat!
A főleg vöröses, terrakotta színben pompázó sziklafestmények mérete nagyon eltérő, számos kép akkora, mint az ember tenyere, ám vannak, amelyek olyan magasan találhatóak a falon, hogy csak drónnal tudták meglesni őket.
Jó, jó, de hogyan kerültek oda?
Iriarte szerint a megoldás azokban a fatornyokban rejlik, amelyek szintén felbukkannak a képeken: olyan sziklafestményeket is találtak, amelyek fatornyokról kötéllel leugráló (bungee jumpingoló) figurákat ábrázolnak. Valószínűleg a kötélen himbálózva alkották meg a magasabban lévő jeleneteket.
"Érdekes, ahogy az apró emberek kezüket felemelve körbeveszik ezeket a hatalmas állatokat, mintha bálványoznák őket. Az amazonasi népek úgy tartották, hogy az állatoknak és a növényeknek is van lelkük, és barátságosan vagy ellenségesen kommunikálnak az emberekkel a rituálékon keresztül, amelyek a sziklafestményeken is megjelennek" - tette hozzá a régészprofesszor, majd megjegyezte, hogy még csak a felszínt kapargatják, ugyanis egyelőre csak a rajzok egy részét találták meg, ám amint koronavírus engedi, visszatérnek a világraszóló régészeti felfedezés helyszínére.
