Készítsünk mézeskalács házikót!Készítsünk mézeskalács házikót!
Minden évben sütünk, építünk egy mézeskalács házikót családilag, és sosem sikerül tökéletesre. Néha ferdék a falai, néha leesik a kéménye - mégis az egyik kedvenc adventi programunk hogy elkészítsük és egy hónapon keresztül díszelegjen a nappaliban.
Mégpedig azért, mert szórakoztató közös élmény a család minden tagjának. Éppen azért, mert nem egyszerű, sőt, inkább macerás az elkészítése, összeállítása.
A receptet kezdettől fogva a kedvenc gasztrobloggerem, Citromhab oldaláról veszem, ugyanis amit tőle kipróbáltam, eddig még semmiben sem csalódtam.
Mézeskalács házikójának receptjét ezen a linken találjátok meg. Azért a hozzávalókat az egyszerűség kedvéért idemásolom:
Hozzávalók
A tésztához
50 dkg liszt
10 dkg porcukor
1 csapott evőkanál mézes fűszerkeverék
15 g szódabikarbóna
25 dkg olvasztott méz
6 dkg olvasztott margarin
1 tojás
3 evőkanál víz
Az írókához
2 tojásfehérje
35-40 dkg porcukor
2 púpozott teáskanál étkezési keményítő
És most jöhetnek a saját tapasztalatok. Alaprajz tekintetében kísérletezni kell, nekünk például nem jött be, ha túl meredeken lejt a tető, mert akkor a falak egyszerűen nem bírták el a tetőt alkotó mézeskalács lapok súlyát. Addig rajzoltuk hát rajzlapra az alaprajzot újra és újra, amíg elégedettek nem lettünk a tető dőlésszögével.
Amikor a kinyújtott tésztából gondosan kiszabjuk a lapokat, nem szabad elfeledkezni arról, hogy kivágjuk az ablakok, ajtók réseit, még nyersen, mert sütés után már nem fogjuk tudni szabni a tésztát. Mi a kéménynek is hagyunk egy lyukat a tetőben.
Az előzetes tervezés tehát nagyon fontos, és még ez sem garantálja a tökéletes végeredményt.
Én nem használok semmilyen tömegnövelőt a tésztában (sütőpor, szódabikarbóna), mégis mindig eldeformálódnak kicsit a lapok sütés közben.
Amikor kihűltek a lapok, jöhet a legélvezetesebb rész, a házikó építőelemeinek kidíszítése. A sütéstől számítva a teljesen kész állapotig mi egy egész hétvégét is rá szoktunk szánni a folyamatra. A cukormázzal és minden földi jóval feldíszített elemeket ugyanis hagyjuk egy éjszaka alatt teljesen megszáradni, és egy újabb éjszaka kell a már összeállított házikó ragasztásának a száradáshoz.
Mert igen, hallottam már olyat, hogy zselatinnal, ne adj' isten, ragasztópisztollyal illesztik össze a falakat meg a tetőt a stabilabb végeredményért, de mi ragaszkodunk az autentikus, fehér cukormázzal összetákolt verzióhoz. Nem mintha meg akarnánk enni a házat - ilyen szempontból tehát mindegy, hogy ehető-e a ragasztás - csak egyszerűen jobban tetszik, kicsit még inkább olyan, mintha havas lenne a házikó.
Díszítésnél jöhet minden, cukorkák, cukormázfilcek, tortadara, kekszek, gumicukor. Mi ennél a résznél hagyjuk leginkább a gyermeki fantáziát szabadon szárnyalni, és ami a fő: legyen minél színesebb a házikó!
Miután megszáradtak az elemek, cukormázzal illesztjük össze őket, ehhez aztán tényleg minden kézre szükség van a családban. A tetőt általában fél nap száradás után szoktuk rátenni az összeragasztott falakra.
Nekünk előfordult már, hogy összedőlt a házikó száradás közben. Ezért többféle módszerrel kísérleteztünk már, hogy egyben tartsuk az első kritikus napon: cérnával körbekötöztünk, de volt, hogy könyvekkel támasztottuk alá a tetőt, hogy le ne csússzon.
Amikor aztán elkészül, akkor minden évben megállapítjuk, hogy megérte a fáradtságot: illata heteken keresztül masszívan betölti a szobát, és csalhatatlanul megalapozza otthonunk ünnepi hangulatát.