Adventi csillagok - Varga Alexandra: Koszorú
·Irodalomkarácsony·Utolsó frissítés: undefined
Fehérvár Médiacentrum fotója
Unsplash/Max Beck
Adventi csillagok - Varga Alexandra: Koszorú
·Irodalomkarácsony·Utolsó frissítés: undefined

Az ünnephez nem kell más, csak néhány gyertya, szaloncukor, mosoly, na meg a TikTok. A lényeg az, hogy a család együtt legyen. A Vörösmarty Mihály Könyvtár Budai úti Tagkönyvtára Adventi csillagok című vers- és novellaíró pályázatán Varga Alexandra története lett az első helyezett.

Varga Alexandra: Koszorú 

Gyufa sercen. Gyertya lobban, fénye megcsillan a mobil hátlapján. 

– Még egyszer! – unszol lányom. Különböző szögekből készít fotót a koszorúról monokróm nappalink közepén. 

– Ez advent első gyertyája – tanítom. – Azért akarom fellőni a TikTokra! 

– Készülődés a karácsonyra – mondom tovább lányomnak, ám őt jobban lefoglalja a kibertérbeli népszerűsége, mint a családja. A kékes fény beborítja az arcát, a gyertyaláng árnyékká kopik a háttérben. Kisimítom az arcába hullott zöld tincsét. 

– Tudom, ajándékozás, meg minden – mormolja. Miután megírta az üzenetet a barátainak, dióbarna szemével rám nevet, mintha mindig is figyelt volna. 

– Kivel versenyzel? – kérdezem. 

– Nem versenyzem... De a Márk azt mondta, hogy a legszebb koszorúért ajándékot ad. 

– Milyen ajándékot? 

– Nem tudom – pirul lányom. Elmosolyodom, és a lila gyertya mellé fehér tollú angyalkát állítok. Lányom lelkesen előkapja a telefonját, és újabb kisvideót készít. 

Gyufa sercen. Gyertya lobban, fénye megcsillan a fehér kredencen. 

– Nem mehetnék már? – nyafog a lányom. Fél szemmel az utat lesi, dúsan hulló pihék közt száncsengő hangját véli visszhangozni, pedig csak a jeges hókérgen koppannak a pelyhek. Csalódottan fordul vissza. A téli konyhában mézeskalács és habcsók illata keveredik. 

– Jönni fog a Pista, ne aggódj. Ő is tudja, hogy advent második vasárnapja a családé. 

– Azt ígérte, hogy minden vasárnapja az enyém – duzzog lányom. Lehuppan a puffra, lesimítja rakott szoknyáját és végighúzza parkettafonásos haján finom ujjait. Ajkát lebiggyeszti, lábával dobol a kövön. 

– Jézus születését várjuk, ez áldott este. 

– Tudom, Mihály atya is elmondta délelőtt a templomban, amíg a Rozi meg a Terkó megtervezték a karácsonyi menüt. 

Rendre kéne utasítanom, ám ehelyett összenevetünk. 

Gyufa sercen. Gyertya lobban, fénye megcsillan a függönytelen ablaküvegen. A döngölt föld felsöpörve, a tisztaszoba asztalán díszelgő rózsaszín-lila koszorút népes családom állja körbe imára kulcsolt kézzel. Fennhangon dicsérjük az urat és várjuk a megváltó eljövetelét. Hatéves lányom berohan, szőke angyalhaja csak úgy repked körülötte. 

– Ehetek a szaloncukorból? – rikkant az áhítatos csendbe. 

– Majd karácsonykor – suttogom. 

– Jobban rákészülök a karácsonyra, ha már most ehetek szaloncukrot. 

– Mit szólnál inkább az almához? Az is karácsonyi étel. Ráadásul gyümölcs. 

– A fáról? 

– Igen. 

– A szaloncukor is a fán van, akkor az is gyümölcs. 

A család felnevet, egyedül dédnagyi vonja össze bozontos szemöldökét. Mind rendezzük vonásainkat, és visszamélyedünk a lelkiségbe. 

Gyufa sercen. Gyertya lobban, fénye megcsillan a szememben. Az üres szobát lábdobogás, halászléillat és csilingelő kacagás tölti be. Zsong a család, petróleumlámpa csillan a tableten és sujtásos ingű dédapák ölelik bőrszoknyás tini unokáikat. Mind eljöttek, itt vannak a szívemben. Körbeálljuk a koszorút, és várunk. 

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek