Mi köze a vízibuszoknak az Ikarushoz?
Mi köze a vízibuszoknak az Ikarushoz?
Mi köze a vízibuszoknak az Ikarushoz?Az Ikarus elődvállalata az 1895-ben alakult Uhri Imre Kovács- és Kocsigyártó üzeme volt, mely több hullámvölgy és kimagasló időszak váltakozása mellett egészen a második világháború végéig üzemelt, majd államosították, és 1949. február 23-án Ikarus Karosszéria és Járműgyár Nemzeti Vállalattá alakult át. Az újonnan létrejött Ikarus a rendszerváltásig a hazai ipar egyik büszkesége volt, autóbuszai nem csupán a magyar, de más országok, kontinensek kedvelt személyszállító gépjárművei lettek.
Az Ikarus sikereit a kezdeti modellek alapozták meg. Az Ikarus 30 például a városi közlekedésben nem, helyközi utasszállításban azonban nagyszerűen helytállt: az NDK, Kína és Csehszlovákia is alaposan bevásárolt belőle. Az ötvenes évek meghatározták a márka arculatát, jövőképét, mely az egykori Általános Mechanikai Gépgyár 1963-as Ikarus Karosszéria és Járműgyárhoz csatlakozástól kezdve a fehérvári buszgyártásra is erős hatással volt.
A vállalat kezdeti sikereiben elévülhetetlen része volt Guti Lajosnak, aki már az Ikarus elődjénél, az Uhri testvérek vállalatában is intézménynek számított, mint afféle ezermester. Egyszerre volt tervező, sablongyártó, karosszériaasztalos és lakatos. Ebbéli tevékenysége az Ikarus berkein belül is folytatódott, komoly kéznyomot hagyott maga után a cég buszainak evolúciójában.
Mindeközben 1953-ban megalakult a Dunai Hajógyár, melynek szerelőüzeme Vácott kapott otthont. A vízi közlekedés új magyar fellegvára nagyot húzott, mikor elcsábította az Ikarus lelkének számító Guti Lajost, akinek vezetésével a kisebb hajók és ladikok gyártása mellett 1956-tól a vízibuszok építése lett a fő tevékenységi kör.
Ebből a típusból 1990-ig 77 darab készült. Az első a Tihany volt, mely 25 méter hosszú, 5 méter széles volt és 2 darab 85 lóerős Csepel dízelmotor hajtotta. A vízibuszok világszerte keresettek voltak, nem csupán a hazai vizekre jutott belőlük, bár ott is közlekedik még jó néhány a mai napig is, így például Szegeden a sétahajóként üzemelő, 1970-ben gyártott Hegyalja.
A vízibuszok rengeteg dologban hasonlítottak az Ikarus buszaihoz, a hasonlóság kérdésében pedig a kulcsfigura Guti Lajos volt. A Dunai Hajógyár főkonstruktőre, Fekecs Gábor így emlékezett vissza a Guti-féle vízibusz tervezési szakaszára:
„Amikor nekiláttunk a vízibusznak, akkor a Lajos bácsi egy hatalmas – 1:1 méretarányú rajzolást lehetővé tevő – „rajztáblát” épített és azon megszerkesztette a vízibusz felépítményét. A rajztáblájához egy kis lépcsős állványt is készített, hogy kényelmesen dolgozhasson minden részleten. Neki már igen nagy tapasztalata volt könnyű, vékony lemezekből készült alumínium szerkezetekkel. (…) Ezért hasonlított az első változat annyira az Ikarus buszokra.”
A hasonlóság tehát innen ered, a vízibuszok eljutottak Afrika folyóira és Velence lagúnáiba, miközben „testvéreik”, a Székesfehérváron is gyártott Ikarus buszok szintén meghódították a XX. század világát – csak épp nem a vízen, hanem az utakon.
