Az ördög órája (The Devil’s Hour) kritika: egy trükkös krimi, amelyeben fogalmam sincs, hogy mi történik, de pont ezért imádom
Az ördög órája (The Devil’s Hour) kritika: egy trükkös krimi, amelyeben fogalmam sincs, hogy mi történik, de pont ezért imádom
Az ördög órája (The Devil’s Hour) kritika: egy trükkös krimi, amelyeben fogalmam sincs, hogy mi történik, de pont ezért imádomKülcsín
Fogalmam sincs, hogy honnan jött ez a fura vonzalmam a krimik iránt, de ha tehetném, illetve folyamatosan elárasztanának minőségi nyomozós produkciókkal, akkor csak és kizárólag gyilkossági rejtélyekkel kapcsolatos filmeket vagy sorozatokat néznék.
Egyszerűen élvezem, ahogy a rendőrök lépésről lépésre, nyomról nyomra felgöngyölítik az elsőre megmagyarázhatatlannak tűnő ügyeket, közben pedig én is folyamatosan tippelgetek, rakosgatom össze a puzzle-t, azaz, hogy mi miért történt, illetve ami a legfontosabb: ki lehet a gyilkos?
Ezek közül is a legnagyobb kedvenceim a skandináv krimik és azok a tipikus whodunitos sztorik, amelyekben adott egy rakás karakter, akik közül mindenki gyanús, majd a nyomozó végigzongorázva rajtuk a végén leleplezi a gyilkost. És ha ügyesek a darab készítői, akkor még a nézők sem tudják idő előtt megoldani a rejtélyt. Imádom az ilyen alkotásokat!
Nem is beszélve az olyan filmekről vagy szériákról, amelyek úgymond vegyítik a stílusokat, és nemcsak szimpla gyilkosságos történetet tálalnak, hanem bizony kőkemény drámát, icipici thrillert, netalántán horrort is egyben. Vagy még az tud nagyon extra lenni, ha nem egy hivatalos szerv valamilyen munkatársának segítségével, hanem teljesen átlagos polgárt bevonva, az ő életén keresztül oldják meg a rejtélyt. Na, azok a produkciók tudnak a legnagyobbat ütni!
Csak hogy teljesen tiszta legyen, mire gondolok, az elmúlt években ilyen nyomozós alkotás volt többek között a Tokyo Vice, a Teljes titoktartás, a Clickbait, a Tudhattad volna, a Parry Mason, vagy akár a Jacob védelmében is.
És hasonló töltetű sorozat a hatrészes Az ördög órája is, amelyet a híresen hírhedt Doctor Who-t is tető alá hozó Steven Moffat álmodott meg, ráadásul azzal a Peter Capaldival a főszerepben, akit a legtöbb film-, illetve szériarajongó úgy ismer már, mint a rosszpénzt.
Sztori
Az ördög órájának története eléggé csapongóan indul, így még lényegében az első epizódok után sem nagyon fogjátok tudni, hogy mi is történik, illetve mi vár rátok.
Szóval adott nekünk egy teljesen átlagosnak mondható nő, Lucy Chambers (Jessica Raine), aki szociális munkásként tengeti mindennapjait, miközben próbálja egy szem gyerekét nevelgetni kisebb-nagyobb sikerrel, nem is beszélve arról, hogy időközönként indokolatlan és véres látomások gyötrik.
És ha ez még nem lenne elég, álmatlanságban is szenved: minden éjszaka pontban 3:33-kor felkel és nem tud visszaaludni - ezt az időszakot hívják az ördög órájának.
A fia, Isaac (Benjamin Chivers) alapjáraton igencsak furcsán viselkedik, embereket lát, akik nincsenek ott, nem mosolyog, nem sír, semmilyen érzelmet nem fejez ki, ráadásul éjszakánként még mászkálni is szokott a házban, szóval furcsaságok sora tartja rettegésben Lucyt.
És akkor kapunk egy olyan vérfóbiás nyomozót, név szerint Ravi Dhillont (Nikesh Patel), akinek szintén van valami köze a látomásokhoz, illetve a sorozatgyilkosnak titulált Gideon Shepherd (Peter Capaldi) is egészen meredek állításokkal bombázza főszereplőnket. Szóval káosz van a köbön!
Karakterek
Bár valószínűleg még életemben nem láttam játszani, Jessica Raine Az ördög órájában egész pofás produkcióval örvendeztetett meg. Kellően szimpatikus volt, könnyen el tudta adni magát, így simán a szívemen viseltem a sorsát, és olyan élethűen játszotta el a világát nem tudó, döbbent nőt, hogy nem hittem a szememnek.
Ügyes, remélem a közeljövőben több, nagyobb volumenű alkotásban is feltűnik majd, mert abszolút vitte a hátán a show-t.
Peter Capaldi az Peter Capaldi. Nincs mit ezen szépíteni! Hozta a tőle megszokott zsenialitást, az apró mozzanatai, finom arcrezdülései élményszámba mentek. Azt is meg merem kockáztatni, hogy Az ördög órájában élete egyik legnagyszerűbb teljesítményével rukkolt elő.
Benjamin Chivers Isaacje előtt is emelem kalapom, viszont Nikesh Patel egyáltalán nem volt meggyőző: teljesen érdektelen karaktert hozott, nagyon kilógott a közegből. Még szerencse, hogy a társát játszó Alex Ferns helyette is dolgozott mind a sztoriban, mind a kamerák előtt.
Ja, és ne feledkezzünk meg a Lucy édesanyját, Sylvia Chamberst játszó Barbara Martenről sem, akinek a jelenetei rendesen hátborzongatóra sikeredtek.
Összegzés
Az ördög órája már az első képkockákkal magába szippantott, olyannyira, hogy egyhuzamban le is pörgettem mind a hat, közel egy órás részét, és a sokktól, amit közben kaptam, nagyon nehezen tudtam újra felvenni a való élet fonalát. Konkrétan rajzfilmeket kellett néznem, hogy valahogy egyensúlyba kerüljön a lelkem... kemény cucc, na!
Tényleg minden a helyén van, és eszméletlenül jól működik az a feeling, hogy lényegében fogalmad sincs, mi történik a sorozatban, de pont emiatt akarsz még több információt megtudni mindenről és mindenkiről.
Mert bármennyire is szerteágazó a sztori, azért szépen lassan összeérnek a szálak, és csak kamillázol, hogy mi is történik valójában a képernyőn.
Általában abban szoktam mérni egy film vagy sorozat sikerességét, mennyire tud magához láncolni, így teljesen egyértelmű, hogy amelyik produkciót nem tudom letenni, az bizony telitalálat. Onnantól kezdve pedig senki és semmi nem tud eltántorítani attól, hogy az egekig magasztaljam az adott alkotást.
Pont ezt éreztem Az ördög órájával kapcsolatban is, szóval, akik szeretik a nem túl szokványos, fondorlatos krimiket, azoknak bátran ajánlom az Amazon Prime új sorozatát, ugyanis garantálom, hogy nem fognak csalódni.
