Gyerekbántalmazás és vallási fanatizmus: Az „A” lány igazi gyomros a komfortzónánakGyerekbántalmazás és vallási fanatizmus: Az „A” lány igazi gyomros a komfortzónának
„A nevem Alexandra Gracie és tizenöt éves vagyok. Kérem, hívja fel a rendőrséget.”
Ezt a mondatot gyakorolja hosszú hónapokon keresztül Abigail Dean Az „A” lány című bemutatkozó regényének címszereplője. Lex hat testvérével és szüleivel együtt egy isten háta mögötti angol porfészekben él, a családi otthonban pedig fokozatosan elszabadul a pokol az apa vallási fanatizmusának és az asszony beletörődésének köszönhetően.
Az elmúlt év egyik legjobb thrillerének azonban nincs egyértelmű kezdete és befejezése, ahogy a szörnyűségek jó részét is csak sejtetni engedi a civilben egyébként a Google jogi osztályán dolgozó szerző. Nem véletlenül: Dean elsősorban az átélt traumák rövidebb és hosszabb távú hatásait boncolgatja, semmint a szenvedések kiváltó okait.
A regény elején már hosszú évekkel a Gracie testvérek szabadulása után járunk. Lex sikeresen megszökött a házból és segítséget hívott, az apja öngyilkos lett, az anyja pedig börtönbe került. A gyerekeket különböző családok fogadták örökbe, nem sokat tudnak egymásról. Ám anyjuk halála és az örökség sorsa miatt az időközben New Yorkba költöző Lex visszatér Angliába, hogy sorra felkeresse a testvéreit.
Az „A” lány kifejezetten okos könyv, és esze ágában sincs hülyének nézni az olvasót. Dean bátran váltogatja az idősíkokat, nem akar minden apró részletet szájba rágni, ezért ha olvasás közben egy kicsit elkalandozik a figyelmünk, könnyen azon kaphatjuk magunkat, hogy valahol egészen máshol jár a történet, mint néhány mondattal korábban. Ráadásul a majdnem 400 oldalas regényt mindössze hét fejezetre tagolta, melyekből fény derül a gyerekbántalmazó család tragédiájára.
De nem elég részletesen. Az idő előrehaladtával a folyamatos flashbackekből kiderül, hogy Gracie-ék teljesen átlagos, munkásosztálybeli hívő család voltak. Mígnem az apa egy nap úgy nem dönt, hogy új városba költöznek, ahol saját felekezetet szeretne alapítani. A terv kudarcba fullad, a férfi pedig inkább a város széli otthonában alapít saját birodalmat.
A miértekkel nagyvonalúan bánik a könyv, ezért amikor apránként kiderül, hogy mi is folyt valójában a Borzalmak Házában, az olvasó fejében ott dübörög a kérdés: de miért? Miért volt szükség a gyerekek éheztetésre? Miért láncolták ki a lányokat? Miért kellett verni az időnként hibázó kicsiket? És legfőképp: a szinte kézzelfogható nyomor és nélkülözés ellenére miért volt szükség újabb és újabb testvérekre?
Az „A” lány ennek ellenére egyáltalán nem hatásvadász könyv. Néhány kisebb, de jól felépített és előkészített, éppen ezért kevésbé váratlan fordulatot leszámítva nem a homlokra csapós meglepetésekre épít. Az első perctől nem titok, hogy ki a felelős a történtekért. Ezért is megtévesztő Dean regényét bármilyen kontextusban a Holtodiglanhoz mérni, ahogy a magyar kiadás borítóján teszik: aki hasonlóan rafinált történetet vár, az csalódni fog.
Aki viszont a bántalmazott gyerekek lelkébe, egymáshoz fűződő viszonyába, a traumák át- és túlélésébe, és egy nem mindennapi család tragédiájába szeretne bepillantást nyerni egy felnövéstörténetbe ágyazva, az jó helyen jár.
Az „A” lány megfilmesítési jogait a Sony vette meg. A rendező az a Johan Renck lesz, aki az utóbbi évek egyik legsikeresebb sorozatát, a Csernobilt is jegyezte.
Abigail Dean már dolgozik második regényén. A Day One (magyarul: Az első nap) egy iskolai lövöldözésről és annak a kisvárosra és lakóira gyakorolt hatásairól szól. A kötet a tervek szerint 2024. január 18-án jelenik meg az Egyesült Királyságban.