Polcrendszer mögül került elő a monumentális fehérvári sgraffitó
Polcrendszer mögül került elő a monumentális fehérvári sgraffitó
Polcrendszer mögül került elő a monumentális fehérvári sgraffitóMióta ismerem, csodálattal bámulom a fehérvári Indiana Jones, Szabó Péter műalkotások utáni nyomozásait. A Köztérkép székesfehérvári szerkesztője régebben mesélt nekem egy különleges sgraffitóról, mely a Székesfehérvári SZC Vörösmarty Mihály Technikum és Szakképző Iskolában várta, hogy újra felfedezzék. Bizony, újra, ugyanis az 1960-ban készült, általunk csak „Építkezés” névre keresztelt alkotás korábban eltűnt!
Hogy értsük, mi is történt pontosan, ugorjunk vissza kicsit az időben, ismerkedjünk meg az iskola múltjának idevágó részével. A Vörösmarty korábban 323-as néven vált ismertté, hiszen egykor még ezzel az elnevezéssel, egészen pontosan 323. sz. Építőipari Szakmunkásképző Intézet néven költözött át 1953-ban Várpalotáról Székesfehérvárra, ahol egy jókora csavarral megkapta azt a csendőrlaktanyát, melyet nem sokkal korábban táncoktatás céljának megfelelő állapotba alakítottak át.
Fred Astaire nem sok került ki innen, hiszen gyorsan belakta a 323-as az épületet, és megkezdődött az iskola bővítése, a megfelelő számú tanterem és gyakorlati műhely, kiszolgáló helyiség kialakítása. Akkoriban a tanintézmény kőműves, vasbetonszerelő, szobafestő – mázoló szakmájú tanulók képzésével foglalkozott, így a fejlesztések, bővítések és főleg az új fogadórész kialakításánál (vélhetően az akkori kötelező „két ezrelékes rendeletet” alapul véve, melyről nemrég itt írtunk részletesen) ennek mentén haladva dönthettek a sgraffitó elkészíttetéséről.
Az ötvenes évek végén zajló bővítéséről néhány évvel később így számolt be a Magyar Építőművészet 1963-as, 12. évfolyamának 1. száma:
"Az új épületben újabb 100 fő részére biztosított a tervező kulturált elhelyezést. Földszintjén előcsarnok-, társalgó, étterem, 250 fős konyhaüzem, szolgálati lakás; emeletein játékszobák, könyvtár, a hálóhelyiségek, nevelőszoba és a járulékos helyiségek, — mosdó, WC csoport — nyertek elhelyezést."
Az építkezés részeként készült el Somogyi János festőművész sgraffitója, mely a második szinten kialakított tanácsterem falán kapott helyet. Az 1928-ban született és 2010-ben elhunyt Somogyi Jánosról érdemes tudni, hogy nem ez az egyetlen munkája látható Székesfehérváron, egy másik művét, egy mozaikot egy későbbi cikkben mutatunk majd be részletesen.
Somogyi János egyébként 1952-ben végzett a Képzőművészeti Főiskolán, Kmetty János, Szőnyi István, Bán Béla és Pór Bertalan tanítványa volt. Hazai kiállítások mellett (Fényes Adolf Terem, Műcsarnok, Vigadó Galéria, Szombathely) külföldi tárlatokon is részt vett, művészetét több kitüntetéssel jutalmazták, a többi közt Munkácsy-díjat kapott 1973-ban. Műveit a Magyar Nemzeti Galériában, Miskolcon és Hódmezővásárhelyen őrzik.
De térjünk vissza cikkünk tárgyához, „Építkezés” névre keresztelt sgraffitóhoz. Nem kis méretű alkotásról van szó, egy egész falat beborító sgraffitó került ki Somogyi János kezei alól. Ahogy Szabó Péter bemutatta az alkotást köztérképes műlapján:
„Bal oldalt kettő fiatal látható, amint éppen egy nagy kerekű talicskát tolnak, középen egy idősebb köpenyben lévő férfi (akár oktatóként is tekinthetünk rá) egy fiatalabb kollégájával (nevezhetjük talán tanoncának) a tervrajzot tanulmányozza, míg a műalkotás zárásaként jobb oldalt egy hatalmas betonkeverő látható, melyet egy kantáros nadrágot viselő, kezében lapátot tartó nő kezel. Utóbbi egyértelműen a világháborút követően útjára indított "Gyertek lányok traktorra" propaganda folytatása, ahol a szocialista korszak nőideája már nemcsak a mezőgazdaságban állta meg a helyét traktorosként, hanem "férfias jegyekkel felruházva" a gyárakban, illetve koedukált építőbrigádokban is.”
Könnyen elképzelhető, hogy az alkotás mérete volt az, ami egyben későbbi eltüntetését is okozta. A tanácsteremből ugyanis idővel könyvtár lett, az iskola akkori vezetése pedig egy hatalmas polcrendszert szereltetett arra a falra, ahol az alkotás is volt. Az ide kerülő, zömmel ki nem kölcsönözhető, csak a könyvtárban kutatási céllal használható könyvek teljes egészében elfedték az alkotást, évtizedeken át puha takaróként leplezték létét a könyvtárba belépők szeme elöl.
Szerencsére ez az állapot már múlt időben értendő, a tanintézmény munkatársának, Stohl Istvánnak a vezetésével a tanulók kiszabadították a polcrendszer fogságában senyvedő alkotást, mely hosszú évek után ismét megmutathatta magát az utókornak. Reméljük, Somogyi János alkotása a jövőben már a Vörösmarty könyvtárának ékeként éli tovább életét, megidézve egy letűnt, ám a tanintézményben is oktatott szakmák történetében fontos korszakot, Magyarország háború utáni újjáépítésének idejét.
