Karácsonyi áhítat a kórházban Karácsonyi áhítat a kórházban
A Szent György Kórus Vivaldi Glória című művét énekelte a karácsonyi áhítat kezdetén. A hagyományos ökumenikus imádságon Tornyai Gábor plébános arra hívta fel a figyelmet, hogy legyen bennünk vágy a találkozásra, megállva lépjünk ki az ünnep előtti sürgésből-forgásból. Mária és Erzsébet találkozásáról beszélt, akik ajándékot kaptak Istentől. Együtt örültek annak, hogy fel tudták fedezni magukban a csodát, amely a nem hétköznapi megjelenése a hétköznapiban.
"Ezek a csodák, ezek a nem hétköznapi dolgok itt vannak a mi életünkben is. Talán nem ilyen különlegesen mint Mária és Erzsébet életében, de azt gondolom, hogy minden olyan pillanatban, amikor felfedezzük azt, hogy valami ajándékot kaptam az Istentől. Valamit, ami nem hétköznapi bennem, akkor nem történik más, mint hogy csodát látunk. Felfedezem a csodát az életemben. Annyi sok nehézség vesz körül bennünket. Ti, akik itt a kórházi körülmények között dolgoztok, azt hiszem még inkább megélitek ezt."
Tornyai Gábor hozzátette, lehetnek nehézségek a gyógyításban, az egyéni kapcsolatokban, a munkában. A terhekbe bele lehet keseredni. Ha azonban tudunk nyitottak lenni, hogy mit kaptunk egy nap ajándékba, akár egy pici dolog is lehet erőforrás az életben. Ludvigné Izsay Szilvia kórházlelkész a karácsonyi áhítaton arról beszélt, hogy bármennyire is fáradtak voltak a pásztorok, elmentek Jézushoz Betlehembe, hogy találkozzanak vele.
"Nem tudom, hogy szoktátok-e ezt érezni. Mennyire érzitek azt, hogy ti már testben-lélekben, ételben, italban fel vagytok készülve erre az ünnepre. Az biztos, hogy Jézus készül. Nem tudom, hogy hol lesztek ezen az ünnepen, 25-én, 26-án. Lehet, hogy a családotokkal, de lehet, hogy itt valahol, a munkahelyeteken, és azt fogjátok mondani, hogy nem tudtam készülni, nem tudjátok átélni az ünnepet. Egy biztos, hogy bárhol is leszel, Jézus Krisztus ott lesz."
A kórházlelkész hozzátette, a pásztorok felbátorodtak a hírre, hogy megszületett a Megváltó. Néha mi is csak úgy elindulunk. Bárhol tartunk most, merjünk végigmenni az úton, ne legyen bennünk félelem.
