"D. Józsi" a Demeter család és az öttusa első Európa-bajnoka
Fehérvár Médiacentrum fotója
Mátay Balázs
"D. Józsi" a Demeter család és az öttusa első Európa-bajnoka

Az elsők között is elsőnek lenni a világon nem akármilyen kiváltság. A Volán öttusa ikonja, Demeter József is a kiváltságosok közé tartozik, mivel ő a sportág első Európa-bajnoka. A népszerű "D. Józsi" a helyi sportlegendákat felvonultató sorozatunk legújabb részének főszereplője.

Azzal szinte mindenki tisztában van Fehérváron, hogy édesapád, az egykori legendás testnevelő tanár, Demeter Vili bácsi, így a hagyományos első kérdés szinte felesleges, ami a sport iránti elköteleződés kezdetére irányul. Esetedben nyilvánvaló, hogy az ő tevékenysége, amibe te és a testvéreid beleszülettetek, önmagában jelentős motiváció volt.

- Igen, alapvetően az volt a családi koncepció, hogy mindenki sportoljon, de azért az elmondanám, hogy édesapám a kosárlabdát és a kézilabdát preferálta elsősorban, ezt a két sportágat gyakorlatilag ő honosította meg a városban, így az nem volt evidens, hogy én öttusázó leszek. Az, hogy sportolok, az természetes, el is kezdtem a kosárlabdát, de valahogy én kevésbé vonzódtam a labdás sportok  felé, ellenben az öttusa mozgalmassága szimpatikus volt nekem, ezért végül itt kötöttem ki 1974-ben, itt ragadtam le, elkezdtem kéttusázni, majd háromtusázni korosztályom szerint, amit persze, édesapám sem bánt. Szóval immár fél évszázada benne vagyok a sportágban és azóta is a Volánnál tevékenykedem.

Elindult tehát az öttusa karriered a 70-es évek közepén, ahogy beléptél a versenyzői korba, a sikerek is jöttek, IBV (Ifjúsági Barátság Verseny, a mai ifjúsági olimpia elődje tulajdonképpen), Honvéd-kupa, egyéb rangos viadalok és ezeken jó szereplések, majd aztán már érett, felnőtt sportolóként elérkezett az 1987-es esztendő, amikor az öttusa sportág első Európa-bajnokságát megrendezték az akkori NSZK-hoz tartozó Nyugat-Berlinben. Na, de ne szaladjunk ennyire előre, mert érdekelne, mikor érezted azt igazán, hogy "megérkeztél" a sportágba, otthon vagy az öttusázók között?

- Én végig jártam a sportág szamárlétráját, minden lépcsőfokát, az általad is említett IBV-n és magyar bajnokságokon túl elérkeztem Los Angelesbe az ifjúsági vb-re, ahol egyéniben ezüstérmes lettem, csapatban pedig nyertünk és onnan indult be igazán a karrierem, akkor érkeztem meg nyomatékosabban a sportág jegyzett versenyzői közé. Török Ferenc szövetségi kapitány meghívott a felnőtt válogatottba, együtt készülhettem a "nagyokkal", pl. az ugyancsak fehérvári gyökerekkel rendelkező Maracskó Tiborral is, aki akkor már ment kifelé a versenyzői korszakából, de még a legjobbak közé tartozott. Vele már akkor, ott nagyon jó kapcsolatot alakítottam ki, s nem túlzás azt állítanom, hogy ez nekem nagyon meghatározó élmény volt.

No, itt térjünk akkor ki részletesebben az első Eb-re, amit te nyertél meg. Mikor tudatosult benned, hogy Demeter Józsefnek hívják az öttusa első Európa-bajnokát?

- Akkor nem igazán foglalkoztam én ezzel. Akkoriban több sportág is volt, amiben bevezették az kontinensviadalokat, s nagyon örültem, hoyg az öttusa is ezek között van. De az, hogy ez most sporttörténelem, erre nem is igazán gondoltam akkor. Később talán igen, de anno nekem sokkal fontosabb volt, hogy egy jó felkészülést követően egy jó és eredményes versenyem volt az Eb.

Az volt a tervem, hogy az első hatban végezzek, de titkon reménykedtem abban, hogy felférhetek esetleg a dobogóra is, jó formában éreztem magam, de a győzelemre nem gondoltam. Végül minden számom összeállt, sikerült, így az Eb-címért járó aranyérem is az enyém lett.

Emlékszel, hogy ki volt a legnagyobb rivális, akit le kellett győzni?

- Természetesen. Az akkori Szovjetunió színeiben versenyző Jagorasvili, a csehszlovák Milan Kadlec egyaránt klasszisok voltak, mint ahogy nálunk Martinek Jani vagy Dobi Lajos, akadt rendesen konkurencia. Úgy gondoltam, ha már előttük végzek, az nagyon jó teljesítmény.

Ennek fényében nekem akkor, aki ifjoncként figyeltem a sportág történéseit, igencsak meglepő és érthetetlen volt, hogy egy évvel később, az 1988-as szöuli olimpiára nem vitt el a kapitány. Volt ennek valami indoka, hogy aktuális Eb-győztesként sem volt helyed a magyar csapatban?

- Bevallom őszintén, nekem sem esett jól, de nem volt alaptalan, mert a többiek, akik végül indultak, akkor jobb formában voltak, megérdemelték a részvételt, a válogatási elv alapján ők jogosan indulhattak és jól is szerepeltek. Senkinek nem volt bérelt helye, hiába voltam én az Európa-bajnok, nem jelentett ez védettséget vagy nagy előnyt a válogatásnál. Kizárólag a '88-as teljesítmény számított, így én is csak reménykedtem a részvételben, de hangsúlyozom, nem volt indokolatlan, hogy kimaradtam. Még akkor sem, ha abban az időben még valóban erős előnyt élveztek a vidékiekkel szemben a fővárosi sportolók. Nekünk akkor a budapestiekhez kellett igazodnunk, nekem gyakorlatilag fel kellett költöznöm és minden nap velük készülni.

Ha jól emlékszem, a Margit-szigeten laktál, nem éppen úrias körülmények között.

- Ez így volt, a válogatott a szigeten biztosított nekem helyet.

Egy olyan helyiségben laktam, amit a többiek öltözőnek használtak. A nyári időszakban egy kimondottan vidám hely volt a Margit-sziget, de én alapvetően ezer szállal kötődtem már akkor is Fehérvárhoz, család, barátok, minden ide kötött, így, finoman fogalmazva sem váltam budapestivé.

Annak ellenére sem, hogy több évet eltöltöttem ott.

A következő időszakban is voltak sikeresebb és kevésbé eredményes időszakaid, aztán elérkezett az a pillanat, amikor úgy döntöttél, hogy versenyzőként abbahagyod. Volt ugyan egy németországi próbálkozásod, útkeresésed, de végül hazajöttél és a Volán kötelékeiben dolgozol azóta is. Mi vezetett anno a befejezéshez?

- 1989-ben az Európa-bajnokságon - ami a budapesti vb válogatóversenye is volt nekünk -, szintén egy vitatható számítás alapján Török Ferenc Kálnoki Kis Attilát tette be helyettem a csapatba, amit én sérelmeztem, mivel a mi számításunk alapján, amit az edzőimmel elvégeztünk, egyértelműen nekem kellett volna szerepelnem a vb-n. Ez vezetett ahhoz az elhatározásomhoz, hogy - mivel úgy tűnik, hogy nem tudok bekerülni a válogatottba, akármit is teszek -, ezt a részét lezárom az életemnek. Ekkor volt egy olyan elképzelésem, ahogy te fogalmaztál, útkeresésem, hogy külföldön kellene megpróbálnom, de aztán meggondoltam magam, hogy nekem ez a máshol versenyzés nem jön be. A Volánnál folytattam, több pozícióban megfordultam azóta, voltam vívóedző, aztán technikai vezető, közben alkalmilag versenyigazgató, most újra vívóedző vagyok, ezt szeretem, ez teszi teljessé a napjaimat, ez a munka, ez a klub. 

Mit jelent számodra Fehérvár és a Volán?

- Ifjonc korom óta kötődöm a klubhoz és a városhoz.

Már sajnos nincs sok időm a nyugdíjas korig, de amíg lehet, maradok és ezért a klubért, szakosztályért, ezzel együtt a városért is dolgozom. 

Abban különösen bízom, hogy a Párizs utáni "új öttusa", a lovaglás nélküli új, ügyességi versenyszámmal is eredményes lesz a klubnál és az egész magyar öttusa eredményesen át tud állni erre, én pedig ebben még dolgozhatok jó néhány évet.

Egy kicsit beszéljünk erről az új helyzetről, hogy a sportággal összenőtt, vele együtt született lovaglást marketing okok miatt kivették a sportágból és egy teljesen más jellegű felkészülést és versenyzést igénylő számot raktak a helyére. Ezt mennyire tudta megemészteni a sportág túlnyomó többsége, amely nagyon sokáig ellenezte ezt a váltást, illetve ti hogy éltétek ezt meg?

- Nagyon szomorúak voltunk, a mi élversenyzőink között először nagy csalódást okozott ez az egész, de azt a részét mindenképpen tudomásul kellett vennünk, hogy ez a döntés garantálja csak azt, hogy továbbra is olimpiai szám legyen az öttusa. Végső esetben, mindenki, aki szereti ezt a sportot, úgy döntött, hogy vállalnunk kell ezt a nagyon nagy változást is a jövő érdekében. Nem okozz nagy boldogságot ez, de nem lehetett más utat választani, ez hamar kiderült számunkra.

Pályafutásod vezetői, edzői részét tekintve sok siker részese lehettél, remek versenyrendezések, Eb-k, világkupák jellemezték a csúcson lévő szakosztály tevékenységét, miközben Vörös Zsuzsa mindent megnyert, Eb-t, vb-t, olimpiát, Kovács Saci is hozta futószalagon az érmeket a legrangosabb viadalokról, mint ahogy mások is. Számodra mi volt a klubnál, a szakosztálynál a csúcspont? Természetesen Vörös Zsuzsa olimpiai aranya mellett.

- Én személy szerint a fiaimra vagyok nagyon büszke, hiszen Bence mindenféle érmet begyűjtött a legnagyobb versenyekről, már olimpián is járt és remélem idén szintén sikerül a kvalifikációja, de Gergely fiam is igen eredményesen öttusázott, junior vb-t nyert csapatban, de egyéniben is dobogós lehetett, igaz, ő közben már abbahagyta élvonalbeli szinten, mivel egészségügyi problémák léptek fel nála, de sokáig jutott.

Elmondhatjuk, hogy a Demeter család az egyik, ha nem a legsportosabb család Székesfehérváron?

Ezt nem tudom, de az tény, hogy nálunk mindenki sportolt vagy még sportol. A feleségem is egykor, a harmadik fiam, a Péter is belekóstolt az öttusába, kéttusáig, de aztán mondta, hogy őt ez nem vonzza annyira, így inkább a tanulás felé fordult, de azért amolyan hobbisportolóként rendszeresen mozog.

Hogy látod, milyen jövője van az öttusának, főképp az új versenyszám bevonása után?

- Szerintem jó az irány. Az a tapasztalatom, hogy a fiatalok körében népszerű lehet az új szám, viszonylag gyorsan beletanulnak az ifjak, s mivel felnőtt szinten nincsenek még versenyek, csak az olimpia után jön a váltás, azt gondolom, hogy a következő, a 2025-ös esztendő lesz meghatározó, az mutatja majd meg igazán, hogy mennyire jött be, milyen érdeklődés mutatkozik az új versenyszám iránt. Bízom abban, hogy ezzel a váltással valóban hosszabb távon biztosított lesz az öttusa jövője az olimpiákon is, mert egyelőre csak az biztos, hogy Párizst követően Los Angelesben 4 év múlva ott leszünk. 

Konkrétan a Volánt tekintve milyen a jövőkép?    

- Én bizakodó vagyok, úgy látom, hogy Fehérváron továbbra is vannak, jönnek újabb tehetségek, akik az eredményes múlt után szép jövőképet biztosíthatnak. Arra számítok, hogy akik az átállást követően is megmaradnak a sportágban, azok sikeresen szerepelnek majd a Volán színeiben a jövő megmérettetésein hazai és nemzetközi tekintetben egyaránt. Mindenképpen reménykedem abban, hogy a nehezedő körülmények ellenére fenn tudunk maradni, sőt, eredményesek tudunk lenni, legfőképpen pedig, hogy a fehérvári versenyzők ott lehetnek majd az olimpiákon a jövőben is.

Jön a mérlegelés pillanata: amennyiben átgondolod, annak idején milyen célokat fogalmaztál meg magadnak a sportágban, és ezekből mi valósult meg, mondhatjuk, hogy Demeter József elégedett ember?

- Igen. Az tény, hogy a versenyzést tekintve lehettem volna még eredményesebb, az olimpiai részvétel is kimaradt, de én azt mondom, hogy 

aki egy sportágban Európa tetejére jut, aki megnyer egy felnőtt kontinensviadalt egyéniben, az nem lehet elégedetlen, nem szomorkodhat. 

Szóval, soha rosszabbat! 

(Mátay Balázs)

Legnépszerűbb
Fehérvári hasznos infók
Hasonló cikkek