Régész leszek! – Gyerekkori álomból valóságRégész leszek! – Gyerekkori álomból valóság
Ahogy arról korábban már beszámoltunk, a Szent István Király Múzeum szakmai igazgatói posztját július közepétől Kovács Loránd Olivér tölti be. A döntést teljes egyetértésben hozta meg a város és a múzeum vezetése.
Kovács Loránd Olivér ezer szállal kötődik az intézményhez: eddig Gorsium szakmai vezetőjeként segítette a munkát. Szakmáról, tervekről és még a Seuso-kincsekkel összefüggésbe hozható terület feltárásának folytatásáról is kérdeztük a Szent István Király Múzeum operatív vezetőjét.
„Klasszikus gyerekkori álomként indult minden: hat-nyolc éves koromban döntöttem el, hogy régész leszek. Sokakat vonz ez a pálya, csak nagy részük kinövi. Néhányan viszont megmaradnak a gyerekkori álomnál, és régészek lesznek” – árulta el pályaválasztásának kulisszatitkait Kovács Loránd Olivér.
A szakember évtizedek óta kötődik Székesfehérvárhoz, Fejér vármegyéhez és a Szent István Király Múzeumhoz. Vannak szívügyei, s nem meglepő az sem, hogy Gorsiumból indult számára minden: „Ott tapasztalhattam meg a kezdetekkor rengeteg dolgot a múzeumi munkáról, és azt is, hogy fontos, hogy az emberek élvezzék, amikor egy múzeumban járnak. Napjainkban szerencsére egyre kevesebbszer kapják meg a múzeumok, hogy „porosak” és nem vonzzák a látogatókat. Mindig szívbéli ügy volt számomra, hogy ezek élő helyszínekké váljanak, hogy mindenkinek el lehessen mondani a maga nyelvén, miként kell elképzelni a régi dolgokat, azzal együtt, hogy akkor is ugyanolyan emberek éltek, mint manapság, csak legfeljebb a technikai lehetőségeik voltak mások.”
A Szent István Király Múzeum és maga a város is nagyon sok dolgot tud nyújtani a látogatónak Kovács Loránd Olivér szerint. A szívügyei közé tartozik a Seuso-ügy is: „Nem a bűnesetre gondolok, hanem hogy a negyedik században Magyarország területén olyan gazdag emberek éltek, akik az egész Római Birodalomban az előkelő réteg tetejéhez tartozhattak. Tehát ez nem egy világvégi kis helyszín volt! Éppen ezért nagyon érdekes a témakör, és az ezzel kapcsolatos kutatások rendkívül izgalmasak!” – mondta el lapunknak a régész, aki fontosnak tartja Fejér vármegye és Székesfehérvár területén végzett ásatásai közül a középkort érintő kutatásokat is. „Sokat tudtam meg arról, hogy is működött a középkori államiság hazánkban, illetve annak milyen emlékei vannak. Valójában ez az egyik leggazdagabb időszaka Magyarországnak, lépten-nyomon ebbe lehet botlani Székesfehérváron is. Kis nehézség, hogy igen gyakran négy-öt méter mélyen vannak a nyomok, de ez egyben izgalom is, hiszen a munkának van egy szervezési oldala is: ki kell találni, miként lehet megoldani, hogy a leleteket olyan mélyről kihozzuk, és meg is tudjuk mutatni az embereknek.”
Az új szakmai igazgatónak nagy tapasztalata van régészeti feladatok szervezésében, lebonyolításában, ellenőrzésében, valamint a múzeumi szervezetek építésében, az intézmények üzemeltetésében, irányításában. 2022 márciusától mostanáig a Magyar Nemzeti Múzeum Nemzeti Régészeti Intézetének tudományos igazgatójaként dolgozott. Mégis kihívásnak éli meg az új pozíciót, amit Fehérváron betölt:
„A régészeten belül kezdetektől fogva az az irány érdekelt, hogy az ember megszervezze azt a folyamatot, aminek köszönhetően láthatóvá, élvezhető válik a kutatások eredménye mindenki számára. Ebbe persze bele kell érteni a múzeumi szakmát ugyanúgy, mint minden egyes látogatót a kétéves kisgyerektől a dédnagymamájáig. Ez a szervezési feladat, illetve háttér gyakran nagy kihívásokat jelent, de sokszor olyan sikerélményt ad, ami számomra nagyon motiváló! Az operatív vezetés ennél persze összetettebb: életben kell tartani, működőképessé és láthatóvá kell tenni egy intézményt úgy, hogy közben számtalan szabálynak, előírásnak meg kell felelni."
Operatív igazgatóként többek között ezeket a tapasztalatokat kamatoztathatja majd a Szent István Király Múzeumban.