Az egyetlen fehérvári Gulyás Gyula-alkotás, Érdy János emléktáblája
Az egyetlen fehérvári Gulyás Gyula-alkotás, Érdy János emléktáblája
Az egyetlen fehérvári Gulyás Gyula-alkotás, Érdy János emléktáblájaNaponta több százan, sőt, ezren sétálnak vagy hajtanak el Érdy János emléktáblája mellett a Romkert falánál, mégis kevesen ismerik a város történelmével szorosan összefonódó Érdy életútját.
Érdy János, korábban Érdy-Luczenbacher János (Szob, 1796. szeptember 19. – Pest, 1871. május 9.) magyar jogász, régész, numizmatikus a Magyar Tudományos Akadémia tagja. Luczenbacher József és Czeczkó Mária harmadik gyermekeként látta meg a napvilágot, dédapja 1688 körül Belgiumból érkezett és telepedett le. Az édesapját korán elveszítő, tíz testvérével félárva Érdy Vácon és Esztergomban a gimnázium négy osztályát elvégezte, majd nagybátyja Luczenbacher János gondnoksága alá került.
1814–1815-ben Nagyszombatban a bencés rendiek gimnáziumában a humaniorák második évét elvégezte és 1815 őszén a Bencés rend növendékei közé lépett. Később Győrben bölcsészhallgató lett, majd jogot tanult. 1821. augusztus 19-én Pestre ment, ahol augusztus 22-én Halácsy László személynöki ítélőmester mellett királyi táblai jegyzőnek fölesküdött és szeptember 1-jén jogi doktor lett. December 22-étől Mausperger Fridrik táblai ügyvédhez szegődött, akinél 1822. november 27-éig maradt, miután december 16-án az ügyvédi vizsgát is letette. Nem készült az ügyvédségre, mert tanszékre vágyakozott és amíg jogi tanszék nem nyílt, Végh Ignác házánál Vereben nevelősködött. Emellett a család ügyvédje és gazdasági felügyelője volt.
Pozsonyban, Bécsben, majd Pesten élt, a régen óhajtott tanszéket többszöri pályázása dacára sem nyerhette el. Ezek után a jogi irodalommal szakított, és a történelem búvárlására adta magát. 1832. március 9. a Magyar Tudományos Akadémia levelező és azon év szeptember 9-én rendes tagjai sorába választották. Később, 1840. március 8-án az Akadémia megtette éremgyűjteményének őrévé, 300 Ft évi fizetéssel. Az akadémia akkori elnöke Teleki József gróf pedig egyúttal a Veszerle-féle éremgyűjtemény rendezésével is megbízta. József nádor 1846. március 16-án a Magyar Nemzeti Múzeum régiségtárának őrévé nevezte ki, azon meghagyással, hogy előzetes tanulmányozás végett látogasson meg néhány külföldi múzeumot.
Még ugyanebben az évben, 1846. december 29-én feleségül vette Kolecsányi Borbálát. 1847. szeptember 12-én Sopron vármegye táblabírája lett. 1848. június 18-án családi nevét Érdyre (első sikeres ásatásának helyszíne nyomán) változtatta. 1857-ben lemondott az akadémiai éremtári őrségről.
Munkássága ezen állomásai nem kapcsolódnak Székesfehérvárhoz, a 15 uralkodó nyughelyéül szolgáló Nemzeti Emlékhelyen III. Béla király és Anna királyné sírjának feltárása azonban igen. A többi, nagyrészt részlegesen vagy teljesen kifosztott sírral ellentétben III. Béla és Anna nyughelye sértetlenül került elő, méghozzá véletlenül, földmunkák során. Erről így ír a Szent István Király Múzeum:
„Szerencsés véletlen csupán, hogy a fosztogatások közepette III. Béla király és felesége, Antiochiai Anna sírja érintetlenül maradt. A királyi párt uralkodói felségjelvényekkel, valamint személyes tárgyaikkal temették el, így találtak rájuk 1848-ban véletlenül, földmunkák során. A város vezetősége leállította a munkát, és elrendelte a szakszerű ásatást, amelyet Érdy (Luczenbacher) János, a Magyar Nemzeti Múzeum régésze végzett el. Máig ez az egyetlen olyan feltárás, amely során minden kétséget kizáróan királyi személyekhez köthető csontmaradványok kerültek elő. A királyi párt 1862-ben a budavári Mátyás-templomban temették el; a mellettük talált tárgyakat a Magyar Nemzeti Múzeumban, sírjaik vörös mészkő fenéklapjait Székesfehérváron, a püspöki székesegyház altemplomában őrzik.”
Érdy János a királyi sír feltárásával örökre beírta magát a város historiáskönyvébe. A Magyar Elektronikus Könyvtárban olvasható egy részletes összefoglaló az Érdy János vezette munkálatokról, idézem a tanulmányt:
„Szakértők kezébe elsőként Anna királyné csontváza jutott, méghozzá feltárásának délutánján, azaz 1848. december 5-én. Az éppen a városban tartózkodó orvosok, név szerint Aschner József, Hanekker Ferenc, Hellensteiner Károly, Marbik Mihály, Say Ferenc és Schaller János, a csontváz tüzetes vizsgálata alapján, amely, egyebeken kívül kiterjedt a koponya varratainak, a fogak rágófelszínének, a csontok alaki jellemzőinek részletes elemzésére, azon máig helytálló látleletet állították ki, miszerint a csontváz egy "megélemedett korú" nő maradványa. A király sírjának előkerülését, valamint a feltárások befejezését követően Érdy János 1848. december 17-én mindkét csontvázat Pestre szállíttatta. Ez esetben nem tudni kik voltak azok az orvosok, akik a koronás fők egyikét mintegy 50 év körüli férfinak, másikát mintegy 30-40 év közötti nőnek ítélték, máig helytálló véleményük előtt azonban ugyancsak tisztelettel adózhatunk.”
A feltárást vezető Érdy János emléktábláját 1998-ban adták át, készítője Gulyás Gyula szobrász volt. Gulyás Gyula 1944. június 3-án született Miskolcon, autodidakta művészként indult, akit Vilt Tibor fedezett fel és mentorált. Dolgozott a villányi, a dunaújvárosi és a nagyatádi alkotótelepen, 1990-ben pedig érdemes művész elismerést kapott. A Köztérkép 22 hazai köztéri alkotását tartja számon, ezek közül Érdy János emléktáblája az egyetlen, Székesfehérváron látható alkotása. Gulyás Gyula mindössze 63 esztendősen, 2008. február 14-én hunyt el Budapesten.
