Nő pálmaággal, aki már nem a felszabadulásnak állít emléket
Nő pálmaággal, aki már nem a felszabadulásnak állít emléket
Nő pálmaággal, aki már nem a felszabadulásnak állít emléketMikus Sándor 1903. augusztus 11-én született Sződön, nem vezetett egyenes útja a szobrászat felé, hiszen magánúton végzett tanulmányai után 1924-ben az Újpesti Egyesült Izzóban kezdett dolgozni műszerészként. A szobrászat iránti vágy aztán egy Lehet úti szabadiskolába vonzotta, az itt szerzett tudását felhasználva alkotta meg első kisplasztikáját 1927-ben, mely az Öreganyám nevet kapva alapozta meg pályáját. A Köztérkép így idézi fel későbbi szakmai előrelépést:
„Az Egyesült Izzó főmérnöke, Pfeiffer Ignác támogatásával, Bernáth Aurél és Pátzay Pál biztatására Olaszországba utazott. 1927 és 1930 között először Firenzébe, majd Rómába ment, ahol Pátzay Pál műtermében dolgozott. 1932-ben mutatkozott be az Ernst Múzeum 129. csoportkiállításán. Tagja lett a Munkácsy Céhnek, a Rippl-Rónai Társaságnak, a Képzőművészek Új Társaságának, a Magyar Képzőművészek Egyesületének. Szerepelt a Képzőművészek Új Társasága és a Magyar Képírók Társaságának tárlatain. 1938-tól az Új Művészek Egyesülete alelnöke volt. 1946-tól a budapesti Százados úti művésztelepen dolgozott.”
Alkotómunkája mellett az oktatás, az új nemzedékek tanítása is szívügye volt, 1949-től 1975-ig a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára, 1958 és 1961 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola elnöke volt. Munkásságát számtalan elismeréssel (1933: Szinyei Társaság szobrászati díja; 1937: Diplôme d'Honneur; Grand Prix, Párizs, Világkiállítás; 1949, 1952: Kossuth-díj; 1953: érdemes művész; 1959, 1963: kiváló művész; 1977: Szakszervezetek Országos Tanácsa-díj; 1978: Munka Érdemrend arany fokozata) ismerték el. A Köztérkép róla szóló szócikke egy foglalja össze szakmai nagyságát:
„Portrék, kisplasztikák, domborművek, érmek, emlékművek, monumentális díszítő plasztikák készültek műhelyében. A 40-es évek végéig kisplasztikákat, majd pályája második szakaszában megrendelésre készült monumentális együtteseket alkotott. Egy-egy témát kompozíciók sorozatával bontott ki. A klasszikus szobrászat eszményeivel áthatott művészetét harmonikus komponálásmód, összefogott arányok, puha, sima felületek jellemzik. Kizárólag az emberi alak megmintázásával, bronzba öntésével, kőbe faragásával foglalkozott. Munkásságának kiemelkedő műegyüttesei a portrék és a női aktábrázolások, a szűkszavú, dekoratív motívumvilágra redukált érmek.”
Mikus Sándor 79 esztendős korában, 1982. szeptember 17-én hunyt el Budapesten. Kisplasztikái, érmei mellett gazdag köztéri hagyaték maradt utána, a Köztérkép összesen 82 köztéri alkotást tartja számon, ezek fele Budapesten, fele más településeken található. Székesfehérváron is látható egy alkotása, melynek nevét és helyét is megváltoztatta a rendszerváltás időszaka.
A szobor Felszabadulási Emlékmű néven vált ismertté a városban, később átnevezésre került és napjaink már Nő Pálmaággal néven szerepel Székesfehérvár köztéri alkotásainak sorában. Az alkotást 1961 áprilisának elején avatták, erről az alkalomról a Fejér Megyei Hírlap 1961. április 6. száma tudósított. A rendszerváltás után, a kilencvenes évek elején elbontották, a Köztérkép adatlapjáról az is kiderül, hogy talapzatának egy részét más alkotásoknál újrahasznosították, Hamrik Jánosnak köszönhetően, aki így írt 2013-as visszaemlékezésében:
„A vöröskő talapzat nagy része - építési törmelék,sitt - okán a helyi szeméttelepen végezte. Viszont 3db, kb.100cmx60cmx15cm-es vöröskő-lapot megvásároltam és egy székesfehérvári kedves szobrászbarátomnak, Székely János Jenő szobrászművésznek ajándékoztam, aki a későbbiekben két munkájához fel is használta segédanyagként. Az egyik mű a Kossuth Lajos bronz mellszobor alapzataként funkcionál tudtommal ma is, a másik pedig egy fehérvári dombormű alapjaként került új felhasználásra, mely a Megyei Könyvtár Főbejárata melletti falon található mind a mai napig.”
Maga a szobor egy időre raktárba került, majd 2001-ben új helyen, a Béke téren állították fel, itt található jelenleg is.
A 64 esztendős alkotás összességében jó állapotban van, egykor ráaggatott idealizmusát levetkőzve immár csak egyszerűen fehérvári hagyatéka egy korábbi kiváló szobrászmesternek.
