Mi a különbség a Mikulás és a Télapó között?
Mi a különbség a Mikulás és a Télapó között?
Mi a különbség a Mikulás és a Télapó között?December elérkeztével a piros ruhás, fehér szakállas figura mindenütt ott van: a plázákban, a reklámokban, és persze a gyerekek képzeletében. De várjunk csak! Mikor Mikulásról beszélünk, vajon ugyanarra gondolunk, mint amikor Télapót emlegetjük? Ha eddig azt hitted, hogy a két név csupán szinonima, ideje, hogy tisztázzuk a dolgot.
Mikulás: a gyökerek és a legenda
A Mikulás (eredetileg Szent Miklós) története egészen a 4. századig nyúlik vissza. Miklós püspök, aki a mai Törökország területén, Myra városában élt, jótékonyságáról és az elesettek támogatásáról lett híres. A legenda szerint titokban segítette a szegényeket – például aranyat dobott be egy család kéményén, hogy megmentse a lányokat a szegénység miatti kényszerházasságtól. Nem véletlen tehát, hogy a Mikulás-puttony hagyománya is innen ered.
Szent Miklós kultusza Európában terjedt el, különösen Hollandiában, ahol Sinterklaas néven vált népszerűvé. Ez a név később az amerikai kontinensen „Santa Claus”-ként éledt újjá. Így a Mikulás figurája lassan átalakult a derék püspökből a ma ismert, modern ajándékosztóvá.
Kapcsolódó
Szent Miklós – a püspök, aki felpofozta vitapartnerét
A niceai zsinaton papot pofozott, gyerekeket tanított és névnapja előestéjén ajándékozott. Szent Miklós püspök gazdag családba született, mégsem fertőzte meg a pénz. Egyszerűségével, szerénységével és alázatosságával egész életében az elesetteket szolgálta.
És akkor jött a Télapó...
Míg a Mikulás eredete egyházi gyökerekhez kapcsolódik, a Télapó a szekuláris, világi tradíciókhoz kötődik. A Télapó megnevezést Magyarországon az 1950-es években kezdték előnyben részesíteni a Mikulás helyett, főként politikai okokból. A kommunista rendszer szerette volna eltávolítani az egyházi hagyományokat, ezért a Mikulásból lett Télapó – egy derűs, barátságos, télies figura, akinek nem volt köze a valláshoz.
Hogyan látják őt a világ különböző pontjain?
Azért valljuk be, a Mikulás (vagy Télapó) világhódító karrierje sem ment zökkenőmentesen. Minden országban egy kicsit máshogy értelmezik:
Hollandia: A már említett Sinterklaas november végén érkezik hajóval Spanyolországból, és segítői, a Zwarte Pietek kísérik. Őket gyakran kritizálják, mert hagyományuk egyes elemei a modern nézőpont szerint érzékeny kérdéseket érintenek.
Finnország: Az északi sarkvidéken élő Joulupukki, vagyis a „Karácsony kecske” hagyományosan nem piros ruhás apóka volt, hanem egy kecskealakú lény. Szerencsére ma már egy ennél jóval barátságosabb verzióját ismerjük.
Egyesült Államok: Santa Claus igazi rocksztár lett. A Coca-Cola reklámjai a 20. században elmélyítették az ábrázolását: piros ruha, fehér szakáll, és mindig mosolyog. Ja, és rénszarvasokkal közlekedik, melyek közül természetesen a piros orrú Rudolf a sztár.
Mikulás vagy Télapó jön Magyarországon?
Magyarországon a két név – és a mögöttük álló figurák – ma már békésen megférnek egymás mellett, bár nem mindig volt így. Az idősebb generációk körében a Mikulás név az elterjedtebb, hiszen ez kapcsolódik a vallási hagyományokhoz és Szent Miklós legendájához. December 6-án a Mikulás titokban helyezi el az ajándékokat a gyerekek kifényesített csizmájába, amit az ablakba tesznek.
Az 1950-es években azonban a Télapó figura került előtérbe. A kommunista ideológia eltávolította a vallási utalásokat, és egy semlegesebb, télies karaktert teremtett. A Télapó sokáig az iskolai és óvodai ünnepségek állandó szereplője volt, aki piros ruhában, ajándékcsomagokkal érkezett.
Ma már szabadon választhatjuk, hogy Mikulásként vagy Télapóként hivatkozunk rá. A modern családok gyakran egybeolvasztják a két alakot: a Mikulás december 6-án hoz ajándékot, míg a karácsonyhoz már az angolszász kultúrából átvett Santa Claus is kapcsolódhat, aki a karácsonyi ajándékokat hozza.
És ha már ajándék: ne felejtsük el, hogy a gyerekek – és néha a felnőttek is – virgácsot is kaphatnak, ha nem viselkedtek túl jól az évben. Ez a hagyomány pedig kizárólag Magyarországon és néhány környező országban maradt fenn. Egy kis vicces fenyegetés a virgáccsal még mindig része a decemberi eleji ajándékozós izgalmaknak.
Kapcsolódó
Hogyan legyél jó Mikulás? - Interjú egy rutinos bérmikulással
Manapság már bárkiből lehet Mikulás Csak egy piros ruha kell hozzá, egy nagyobb köteg vatta, egy szakadt zsák, meg egy mobiltelefon és máris kész az alkalmi Télapó. A telefon csörög, dől a pénz, a szülők mérgesek, a gyerekek sírnak, de kit érdekel? Persze azért vannak lelkiismeretes bérmikulások is, akik hosszú évek óta művelik ezt a szakmát. Ismerjünk meg egyet közülük.
Mikor és hogyan lett piros a Mikulás ruhája?
Bár ma már természetesnek vesszük, hogy a Mikulás piros ruhában, fehér szőrmével díszítve osztogatja az ajándékokat, ez nem mindig volt így. A korai ábrázolásokban Szent Miklós gyakran püspöki öltözetben, hosszú köpenyben és pásztorbottal jelent meg, amelyet vörös és arany színek domináltak. Azonban a modern Mikulás megjelenése több lépésben alakult ki.
A 19. században, különösen az Egyesült Államokban, több illusztrátor kezdte ábrázolni a Mikulást kedves, pocakos, mosolygós apóként. Az 1823-ban megjelent The Night Before Christmas című versben Clement Clarke Moore írta le először részletesen a Mikulás kinézetét, és ezzel egy lazább, barátságosabb figura alapjait teremtette meg.
Az 1860-as években Thomas Nast, egy híres karikaturista tovább finomította ezt a képet. Az ő rajzain már megjelentek a piros ruhák, bár még mindig váltakoztak a színek, mint például a zöld vagy a barna. A Mikulás igazi divatikonként azonban a 20. század elején lépett elő, amikor a Coca-Cola reklámkampánya globálisan ráerősített a köpcös figura piros-fehér öltözetére.
Az üdítőital-gyártó cég 1931-ben indította el híres Mikulás-kampányát Haddon Sundblom illusztrátor segítségével. Sundblom a márka színeivel, vagyis a piros-fehér kombinációval ruházta fel a Mikulást, és egy életvidám, pocakos, barátságos figurát teremtett, aki azonnal meghódította a világot. Bár valójában nem a Coca-Cola találta fel a piros ruhás Mikulást, jelentős szerepe volt abban, hogy a világ minden táján ez vált az ajándékosztó standard megjelenésévé.
És miért piros? Egyszerű: ez a szín vonzza a figyelmet, melegséget sugároz, és persze tökéletesen passzol a karácsony hangulatához. Így vált a Mikulás öltözete a szeretet és ajándékozás egyetemes szimbólumává.
A Mikulás és Télapó kettős identitása
Végül is, bárhogy hívjuk, mindkét figura ugyanazt az üzenetet hordozza: az önzetlenség és a szeretet fontosságát. Akár Szent Miklós szelleme, akár a Télapó vidám alakja ihlette, a decemberi ünnepkör egyik legszebb hagyománya, hogy mosolyt csaljon a gyerekek és felnőttek arcára.
És most, hogy tisztában vagyunk a különbségekkel, jöhet a nagy kérdés: te vajon Mikulás-párti vagy, vagy inkább Télapót favorizálod?
