Schwalm László, aki kőbe álmodta egykori mesterét
Schwalm László, aki kőbe álmodta egykori mesterét
Schwalm László, aki kőbe álmodta egykori mesterétSchwalm László 1927. március 30-án született Székesfehérváron. A művészetek iránt fogékony fiatalként Bory Jenő mellett tanult szobrászatot 1946-ban és 1947-ben, majd még utóbbi esztendőben a fővárosi Iparrajziskolában Basilides Barna növendéke lett, egészen 1949-ig. A folytatásban előbb a Derkovits Kollégiumban tanult, majd 1951-től két évig a Magyar Képzőművészeti Főiskolán Szabó Iván szobrászművész növendéke volt.
1952 és 1956 között Dunaújvárosban élt és alkotott, majd Ausztriába emigrált és Bécsben, a Képzőművészeti Akadémián tanult 1957-től 1960-ig. Itteni tanulmányai utolsó esztendejében Füger Ezüstérmet érdemelt ki, 1970-ben Zürichbe költözött, ahol elismertségét jól mutatja, hogy már három évvel később a város elismerő oklevelében részesítették. Munkásságáról így ír a Köztérkép róla szóló szócikke:
„Fejlett beleérző képességénél fogva érzékletes karaktertípusok kerültek ki keze alól. Vonzódott a groteszk, ellesett jelenetek és a tragikus társadalmi, történelmi jelenetek ábrázolásához. Expresszív munkáival tiltakozott az erőszak, a rombolás minden formája ellen. Szegényeket, öregeket, alkohol- és drogfüggőket, munkatáborok szenvedőit éppen úgy megtaláljuk olajjal, vízfestékkel, tussal, szénnel és grafittal készített munkái között, mint a bohócokat. Portréi, aktjai, csendéletei és lírai tájképei szintén szuggesztív dinamizmusról tanúskodnak. Az erős, tiszta színeket foltszerűen rendelte egymás mellé. Komor naturalizmus jellemzi 1989-ben festett sorozatát, melyet a palermói kapucinusok katakombáiban lévő mumifikált szerzetesekről készített. Nagyméretű freskók, plasztikák szintén kikerültek keze alól.”
Hihetetlenül gazdag pályafutása során kiállításai nyíltak Bécsben, Zürichben, Embrachban és a rendszerváltás után Budapesten. Schwalm László 1998. július 25-én, 71 esztendős korában hunyt el Zürichben.
Aktív éveiben a köztéri alkotások sem álltak tőle távol, Limburg és Hausen-Ossingen egy-egy freskóval gazdagodott munkája nyomán, de szülővárosában, Székesfehérváron is találunk két alkotását.
Ezúttal időrendi sorrendben a másodikként készült, városunkban látható művét mutatjuk be, melyet egyrészt személyes kötődés is jellemez, másrészt avatása egybeesik az alkotó halálának évével, így Schwalm László egyik utolsó, ha épp nem a legutolsó művének tekinthető.
A személyes kötődés annak köszönhető, hogy az alkotó egykori mesterét, Székesfehérvár világhírű művészét és művészetpártolóját, a Bory vár megálmodóját és építőjét, rengeteg köztéri művének alkotóját, Bory Jenőt örökítette meg. A Bory Mester névre keresztelt alkotás Bory Jenő félalakos szobra, mely a hozzátartozó kő talapzaton látható, hol máshol, mint a Bory-vár közvetlen közelében, a Bory téren.
A szobor avatása 1998-ban volt, a Köztérkép úgy emlékezik meg az eseményről, hogy eme jeles alkalomra az alkotó Schwalm László is hazalátogatott.
Mivel még abban az évben elhunyt a kiváló festő és szobrász, így kijelenthetjük, utolsó évei legszemélyesebb alkotásának avatása tette teljessé rendkívül gazdag életművét. A szoborra érdemes egy Európán átívelő alkotásként tekinteni, 27 évvel ezelőtt Schwalm László svájci lakosként, életének utolsó évében is páratlan alkotással gyarapította szülővárosa köztéri alkotásainak sorát.
Legnépszerűbb
