75 éves az első magyar női úszó-világcsúcs, mely Székesfehérváron született
75 éves az első magyar női úszó-világcsúcs, mely Székesfehérváron született

Székesfehérváron a Csitáry G. Emil Uszoda jelenlegi fedett uszodás formájának kialakítását 1973-ban határozta el a város akkori vezetése, majd meglehetősen hosszú előkészületeket követően 1980-ra készültek el a tervek, melyek alapján, ahogy az uszoda honlapja fogalmaz:
„A beruházás jelentős társadalmi összefogással és Fejér megyei bázis vállalatok (Dunai Vasmű, Videoton, Fémmunkás valamint az Aluterv-FKI) anyagi hozzájárulásával és termékeik felhasználásával indulhatott meg. Ez pedig meghatározta az épület műszaki megoldásait és szerkezeti felépítését. A fedett uszoda a korábbi strand területén, a Mészöly Géza utcában épült.”
Történetünk szempontjából az utolsó mondat kulcsfontosságú, hiszen a fehérvári uszoda és a strand eredetileg 1934-ben nyílt meg, a későbbi névadó, Székesfehérvár akkori polgármestere, Csitáry G. Emil avatta fel. A nagyközönség legnagyobb örömére, és tegyük hozzá, a sportolókéra is, hiszen több sportág akkori jeles képviselője is feltűnt a még szabadtéri medencében.
Kicsit kanyarodjunk el Fehérvártól a magyar női úszósport felé. Napjainkban egy-egy olimpia vagy más nagy világverseny előtt megszokhattuk, női úszóink éremesélyesként, potenciális döntős helyezettként utaznak el a megmérettetésekre. Az elmúlt évtizedekben Gyarmati Éva, majd Egerszegi Krisztina vagy épp a kétezres években Hosszú Katinka jóvoltából több egyéni világcsúcs is magyar versenyző nevéhez kötődött. Eddig azonban hosszú és rögös út vezetett, kezdetben ugyanis a hazai úszósport sikereinek nagyobb részét az urak szállították.
Az első magyar egyéni úszó világrekordot 1905-ben az akkor 24 éves Halmay Zoltán érte el 100 méter gyorson, 1:05:08-as időeredménnyel (ez a rekord egyébként 29 hónapon át érvényben maradt). 1922-ig, Sipos Márton 100 méter mellen úszott rekordjáig összesen 8 magyar világrekord született, kivétel nélkül a férfi szakág jóvoltából.
A zavaros harmincas évek, majd a világháború miatt sokáig nem értek el világcsúcsot a magyar úszók, majd a második világégést követően a női úszók felkészítése nagy lendületet kapott. Feltűnt a medencékben egy óriási tehetség, Novák Éva, aki 1944 és 1953 között összesen 15 magyar bajnoki címet nyert, 1947-től pedig tagja volt a magyar válogatottnak is. Az őt gyerekkora óta felkészítő Hunyadfi István irányításával az 1948-as londoni olimpián bronzérmet nyert a 200 méteres mellúszásban. Lendülete később sem tört meg, sőt, hamarosan egy, a székesfehérvári uszodában elért világcsúcs, az első egyéni magyar női világrekord jelentette az újabb mérföldkövet.

A fehérvári medence 1950. október 21-én rangos úszóversenynek adott otthont, melyen klubja, a Ferencváros színeiben Novák Éva is elindult. Ekkor még senki nem sejtette, hogy történelmi pillanat következik. A versenyről az FTC Centenáriumi Újságjának 1999/9. száma így emlékezett meg:
„A 200 m-es női mellúszással kezdődik a verseny. Novák Éva áll a rajtkőre. Jól sikerült a rajt, s a fordulókat is jól veszi. Az első ötven méter ideje 38.4, s amikor a második százra fordul, 1:21.4-et mutat a versenyóra. Már sejteni lehet, hogy nagyszerű idő lesz. Továbbra is erőteljesen hosszú tempókkal húz, 180-nál még erősíteni is tud. Feldübörög a taps, amikor kihirdetik az időt: 2:48.8 - világcsúcs! A régi világcsúcsot a holland Van Vliet tartotta 2:49.2-vel. Versenyzőtársnői ölelik, csókolják Novák Évát. Ő érte el az első magyar egyéni világcsúcsot!”
Novák Éva sporttörténeti világrekordja összesen hat hónapig tartotta magát, 1951-ben a magyar úszónő Moszkvában három tizeddel megjavította fehérvári csúcsát. Később, az 1952-es helsinki olimpián a 4x100-as gyorsváltó tagjaként aranyérmes lett (legendás világrekorddal), míg 200 méter mellen és 400 méter gyorsan ezüstérmet szerzett. De Helsinki nem csupán az érmek miatt volt különleges Novák Éva számára. Egyrészt élőben láthatta nővére, Ilonka aranyérmét, aki szintén bajnok lett a finn fővárosban, másrészt férjhez is ment az ötkarikás játékok alatt.
Életét a fehérvári világcsúcsa nem csupán sporttörténeti sikerként követte végig, ugyanis férjét is a fehérvári rekordnak köszönhetően ismerte meg. Történt ugyanis, hogy az 1950-es világcsúcsát az egyik brüsszeli lap sportrovata megkérdőjelezte, kétségbe vonva, hogy Novák Éva képes lehetett-e egy ilyen időeredményre. A bajnoknő természetesen reagált, majd elfogadta a lap meghívását Brüsszelbe, egy bemutatóversenyre, itt ismerkedett meg későbbi férjével, a kérdéses cikket jegyző Pierre Gerard-ral. A pár végül Helsinkiben, titokban, engedély nélkül, a belga nagykövetségen összeházasodott. Erről a Magyar Olimpiai Bizottság így írt:
„Az olimpia idején titokban engedély nélkül örök hűséget esküdött Pierre Gerard belga sportújságírónak. Hazatérve elfelejtették. Útlevelét bevonták, később nagy nehézségek árán jutott ki Brüsszelbe. Úszásra egyre kevesebb ideje maradt, befejezte itthon kezdett orvosi tanulmányait és diplomájának megszerzése után szemorvosként dolgozott. Idestova három évtizede helyet kapott az úszósportok hírességeinek floridai csarnokában, a Hall of Fame-ben. Férje halála után a kilencvenes évek elején hazatelepült. A Széchenyi Könyvtár kutatói magnófelvételen rögzítették a bajnoknő biográfiáját, ami lényegében a magyar úszósport történetének jelentős évtizedeit öleli fel.”

Novák Éva hosszú, súlyos betegség után, 75 éves korában, 2005. június 30-án hunyt el Brüsszelben. Végakarata szerint hamvait Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték végső nyugalomra.