Családi bizalmi vagyonkezelés – amit érdemes tudni a vagyon biztonságos átörökítéséről
Családi bizalmi vagyonkezelés – amit érdemes tudni a vagyon biztonságos átörökítéséről
Családi bizalmi vagyonkezelés – amit érdemes tudni a vagyon biztonságos átörökítésérőlA jogintézmény lényege minden esetben azonos: a vagyonrendelő a vagyonát – vagy annak általa meghatározott részét – egy jövőbeni cél elérése érdekében elkülöníti, és azt egy vagyonkezelőre bízza azzal, hogy a vagyonkezelő a vagyonrendelő által megnevezett kedvezményezettek javára és érdekében kezelje azt.
Bár a hazai bevezetés óta az első négy-öt évben a jogintézmény csak mérsékelten terjedt el a gyakorlatban, az utóbbi években szemmel láthatóan megnőtt az érdeklődés iránta. Ennek hátterében egyrészt a 2020-as világjárvány és az azt követő geopolitikai bizonytalanságok állnak, amelyek sokakat rábírtak arra, hogy komolyan végiggondolják vagyonuk sorsát. Másrészt az 1990-es és 2000-es években alapított vállalkozások tulajdonosai mára abba a korba érnek, amelyben a generációváltás és a vagyontranszfer kérdése halaszthatatlanná válik.
A bvk mint rugalmas vagyontervezési eszköz
A végrendelkezés a legtöbb ember számára az egyetlen ismert eszköz, amellyel haláluk esetére rendelkezhetnek vagyonukról. A végrendelet azonban alapvetően statikus: azt szabályozza, hogy a vagyon kire szálljon át a halál pillanatában. Ez különösen kiskorú örökösök, eltérő életpályán lévő gyermekek vagy bizonytalan piaci körülmények esetén nem mindig jelent valódi megoldást.
A bvk ezzel szemben egyfajta dinamikus végrendelkezési konstrukcióként is értelmezhető. Alkalmas arra, hogy akár több évtizedre előre meghatározott feltételrendszer mentén biztosítsa a vagyon fokozatos és ellenőrzött átruházását a kedvezményezettekre – időbeli, feltételes vagy egyéb kikötésekhez kötötten –, függetlenül attól, hogy az átruházásra a vagyonrendelő életében vagy halálát követően kerül sor.
A vagyonrendelő tehát nem csupán azt döntheti el, hogy ki örököl, hanem azt is meghatározhatja, hogy a kedvezményezett mikor, milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben részesülhet a kezelt vagyonból. Ez a rugalmasság különösen értékes lehet olyan esetekben, amikor a kedvezményezettek még nem érték el azt az életkort vagy érettségi szintet, amelyben felelősen tudnának gazdálkodni egy nagyobb vagyon felett.
A kezelt vagyon védelme: kiktől és milyen körülmények között?
A bizalmi vagyonkezelés egyik kiemelkedő – és a köztudatban talán kevésbé hangsúlyozott – előnye a vagyonvédelmi funkciója. A bizalmi vagyonkezelésbe helyezett vagyon védelmet élvez a vagyonrendelő, a vagyonkezelő és a kedvezményezettek hitelezőivel szemben egyaránt.
Ez azt jelenti, hogy a kezelt vagyon nem vonható be automatikusan a vagyonrendelő esetleges csőd- vagy végrehajtási eljárásába, amennyiben a vagyonrendelés nem valamiféle hitelezői érdekeket sértő, rosszhiszemű vagyonkivonás részeként valósult meg. A jogintézmény tehát nem alkalmas arra, hogy bárki visszaélésszerűen elvonja a kielégítés lehetőségét a hitelezők elől – erre a jogrend egyébként is hatékony garanciákat épített be.
Ezzel szemben alkalmas arra, hogy:
- megóvja a vagyont egy kedvezőtlen gazdasági fordulat vagy rossz üzleti döntés pénzügyi következményeitől;
- védelmet nyújtson a kedvezményezetteket esetlegesen érintő anyagi meggondolatlanság ellen;
- elkülönítse a házasságkötés előtti vagyoni viszonyokat a későbbiekben szerzett közös vagyontól, ezáltal anyagi egyensúlyt és biztonságot teremtve a felek között – anélkül, hogy a házasságkötés örömteli pillanatait egy házassági vagyonjogi szerződés megtárgyalása árnyékolná be.
A vagyonvédelmi funkció tehát nem valamiféle kiskaput jelent, hanem egy jogilag körülbástyázott biztosítékot – egy trezort –, amelybe a vagyonrendelő az általa fontosnak tartott vagyonelemeket biztonságba helyezheti.
A jogviszony szereplői: vagyonrendelő, vagyonkezelő, kedvezményezett
A bizalmi vagyonkezelési jogviszony három meghatározó szereplő köré épül fel.
A vagyonrendelő
A vagyonrendelő az a személy, aki a vagyonát vagy annak egy részét – az ún. kezelt vagyont – bizalmi vagyonkezelési szerződés (vagy egyoldalú jogügylet) keretében a vagyonkezelő részére átadja. A vagyonrendelő leggyakoribb motivációja, hogy egy váratlan életesemény – haláleset, súlyos baleset vagy tartós cselekvőképtelenség – bekövetkezése esetén is biztosítva legyen a vagyon sorsa, és az ő akarata érvényesüljön akkor is, ha ő maga már nem tud rendelkezni.
A vagyonkezelő
A vagyonkezelő az a személy, akire a vagyonrendelő a kezelt vagyon tulajdonjogát átruházza. Ez a mozzanat hordozza magában a jogintézmény lényegét: a hazai szabályozás szerint a vagyonkezelő a kezelt vagyon tulajdonosává válik, azzal a kötelezettséggel és felhatalmazással, hogy azt a vagyonrendelő utasításai és a köztük létrejött szerződés szerint kezelje, megóvja, értékét fenntartsa, illetőleg gyarapítsa, és az előre rögzített feltételek teljesülése esetén a kedvezményezetteknek kiadja. A vagyonrendelő tehát valódi bizalmat helyez el a vagyonkezelőben – a jogrendszer ezt kiterjedt garanciális és felelősségi szabályokkal támasztja alá.
A kedvezményezett
A kedvezményezett az a személy, aki a kezelt vagyonból – beleértve annak hozamait és hasznait – a bizalmi vagyonkezelési szerződésben rögzített elvek és feltételek szerint részesülhet. A kedvezményezett nem szerződő fél, mégis a teljes konstrukció végső célja az ő javára történő vagyonjuttatás. Kiemelendő, hogy kedvezményezettként maga a vagyonrendelő is megjelölhető – és a tapasztalatok szerint a vagyonrendelők jelentős része e jogosultságot saját életére fenntartja.
Adózási szempontok: mikor és milyen előnyök érhetők el?
A bvk vagyontervezési és vagyonvédelmi funkcióin túlmenően egyes esetekben számottevő adózási előnyöket is biztosíthat. Az alábbiakban a leggyakoribb és legjelentősebb adózási vonatkozásokat tekintjük át.
Társasági adómentesség a kezelt vagyon szintjén
A kezelt vagyon – mint önálló adóalany – bizonyos feltételek teljesülése esetén mentesülhet a társasági adó alól. Ez az adómentesség akkor alkalmazható, ha a kezelt vagyon bevételei kizárólag pénzügyi jellegű tevékenységekből származnak, ideértve a kamatbevételeket, az árfolyamnyereséget és az osztalékot. Amennyiben tehát a vagyonkezelő a kezelt vagyon pénzeszközeit befekteti és abból kamat vagy árfolyamnyereség keletkezik, az ilyen hozam a kezelt vagyon szintjén nem keletkeztet társasági adókötelezettséget.
Fontos ugyanakkor hangsúlyozni, hogy ez az adómentesség nem korlátlan: az ingatlan bérbeadásából vagy egyéb operatív gazdasági tevékenységből származó bevételek nem tartoznak a pénzügyi típusú bevételek körébe, és azok után a kezelt vagyonnak 9%-os társasági adót, valamint 2%-os helyi iparűzési adót kell megfizetnie.
Üzletrész értékesítéséhez kapcsolódó kedvező adózás
Különösen jelentős adózási előnnyel járhat az a konstrukció, amelynek keretében a vállalkozás tulajdonosa nem magánszemélyként értékesíti az üzletrészét, hanem azt előzetesen – piaci értéken – bvk-ba rendeli, és az értékesítés már a kezelt vagyon részeként valósul meg.
Ilyen esetben adóköteles hozamnak kizárólag az a különbözet minősül, amely a vagyonkezelésbe rendeléskori piaci érték és az értékesítéskor ténylegesen realizált vételár között keletkezett. E hozam után 15%-os személyi jövedelemadót, valamint a mindenkori minimálbér huszonnégyszereséig terjedően 13%-os szociális hozzájárulási adót kell megfizetni a hatályos szabályok szerint.
E kedvező adózási megítélés alkalmazásának feltétele, hogy a vagyonrendelést követően az üzletrész ellenértékének – vagy az annak helyébe lépő más vagyonelemnek – a kedvezményezett részére történő kiadására legalább öt év elteltével kerüljön sor. Az ötéves tartási feltétel tehát kulcseleme a konstrukció adóhatékonyságának.
Ingatlan a bizalmi vagyonkezelésben: mire kell különösen figyelni?
Az ingatlan mint vagyonelem bvk-ba adása törvényesen lehetséges, és a gyakorlatban egyre többször alkalmazott megoldás – különösen olyan esetekben, amikor a vagyonrendelő a jövőben is szeretné biztosítani az ingatlan feletti kontrollt, miközben azt a hitelezőkkel, rossz üzleti döntésekkel vagy a kedvezményezettek felelőtlen gazdálkodásával szemben is védelembe kívánja helyezni.
Az ingatlanok vagyonkezelésbe adása azonban összetett adójogi kérdéseket vet fel, amelyeket mindenképpen érdemes körüljárni a vagyonrendelést megelőzően. Az alábbiakban a három legfontosabb szakaszt – a vagyonrendelést, a vagyonkezelés időszakát és a vagyonkiadást – tekintjük át adójogi szempontból.
A vagyonrendelés: illeték és jövedelemadó
Az ingatlan vagyonkezelésbe adása során a vagyonrendelő a vagyonkezelés céljából átruházza az ingatlan tulajdonjogát a vagyonkezelőre, aki az ingatlan-nyilvántartásban is tulajdonosként kerül bejegyzésre – azzal a feltüntetéssel, hogy ezt vagyonkezelői minőségben teszi.
Ez az ingyenes, ellenértékmentes vagyonátruházás a vagyonkezelő oldalán nem keletkeztet ajándékozási illetékkötelezettséget, mivel az illetéktörvény kiveszi a törvény hatálya alól ezt a mozzanatot.
A jövedelemadózás tekintetében magánszemély vagyonrendelő esetén a vagyonrendelés kvázi értékesítésnek minősül, ugyanakkor adókötelezettség nem keletkezik a vagyonrendelő oldalán. A vagyonrendelő maga dönthet arról, hogy az ingatlant eredeti beszerzési értékén vagy piaci értékre felértékelve viszi-e be a kezelt vagyonba. Ha felértékelés mellett dönt, meg kell határozni az ún. nem realizált eszközérték-növekményt, amely kizárólag akkor válik adókötelessé, ha a vagyonkiadásra a vagyonrendelést követő öt éven belül kerül sor. Ha az ingatlan – vagy értékesítése esetén az annak helyébe lépő vagyoni érték – legalább öt évig a kezelt vagyon részét képezi, az eszközérték-növekmény a vagyonkiadáskor már nem adóztatható, és a vagyonkezelő azt a nyilvántartásból is törli.
Jogi személy vagyonrendelő esetén, ha az ingatlan könyv szerinti értéke eltér a vagyonrendeléskor megállapított bekerülési értéktől – tipikusan annál nagyobb –, ez a vagyonrendelő oldalán egyéb bevétel formájában társasági adókötelezettséget von maga után. Kapcsolt vállalkozások esetén a szokásos piaci ár szerinti elszámolás és a transzferár-szabályok is alkalmazandók.
A vagyonkezelés időszaka: operatív adókérdések
A kezelt vagyon a társasági adózás és a helyi iparűzési adózás tekintetében önálló adóalanynak minősül, saját adószámmal rendelkezik. Az általános forgalmi adótörvény ugyanakkor nem kezeli a kezelt vagyont adóalanyként, így az általa végzett gazdasági tevékenységek áfa-kötelezettségeit a vagyonkezelő vallja be a saját bevallásában.
Az ingatlanhoz kapcsolódó helyi adózás – különösen az építményadó – a vagyonkezelő személyéhez igazodva alakul: ha a vagyonkezelő jogi személy, az ingatlan jogi személy tulajdonában lévőként kezelendő, ami jellemzően magasabb adóterhet jelenthet, mint ha magánszemély a vagyonkezelő. Ez egy fontos szempontja a vagyonkezelő megválasztásának.
Ha a vagyonkezelő az ingatlant bérbeadással hasznosítja, az ebből eredő bevétel nem minősül pénzügyi típusú bevételnek, ezért a kezelt vagyon nem élvezheti a társasági adómentességet. Az ilyen bevétel után 9% társasági adó és 2% helyi iparűzési adó terheli a kezelt vagyont. Az így adózott eredmény hozamként, az osztalékra vonatkozó szabályok szerint – 15% szja és korlátozott 13% szociális hozzájárulási adó mellett – fizethető ki a kedvezményezetteknek.
Az ingatlannak a kedvezményezettek általi ingyenes használata főszabályként nem keletkeztet adókötelezettséget, amennyiben a kezelt vagyon az ingatlan kapcsán nem számol el költséget vagy ráfordítást. Ha azonban a kezelt vagyon ilyen elszámolást végez, az ingatlan ingyenes használójánál egyéb jövedelem formájában adókötelezettség keletkezik a kezelt vagyon terhére.
Alternatív megoldást jelent, ha a vagyonrendelő a vagyonrendelés mellé haszonélvezeti jogot tart fenn magának az ingatlanon. Ebben az esetben az ingatlan használata nem a kezelt vagyonból való ingyenes részesedésként, hanem a vagyonrendelőt törvényesen megillető haszonélvezeti jog gyakorlásaként valósul meg, ami kiküszöböli az ingyenes használathoz kapcsolódó adózási bizonytalanságokat.
A vagyonkiadás: illeték, személyi jövedelemadó, áfa
A bizalmi vagyonkezelés megszűnésekor vagy a vagyonkiadáskor az ingatlan tulajdonjoga átszáll a kedvezményezettekre. Az illetéktörvény értelmében a kedvezményezett vagyonszerzését úgy kell tekinteni, mintha a vagyont közvetlenül a vagyonrendelőtől szerezte volna meg. A vagyonkiadás ajándékozásnak minősül, amelyet 18% – lakóingatlan esetén 9% – mértékű ajándékozási illeték terhel, ha az illetéktörvény nem állapít meg mentességi esetkört. Az egyenes ági rokonok (szülők, gyermekek, unokák), a házastársak és a testvérek közötti vagyonkiadás illetékmentes.
Ha a vagyonrendelés óta eltelt az ötéves tartási időszak, és maga az ingatlan kerül kiadásra a kedvezményezettnek, az tőkejuttatásként kezelendő és személyi jövedelemadó szempontjából adómentes. Ha a vagyonkezelő időközben értékesítette az ingatlant, és a vételár meghaladja a bekerülési értéket, a különbözet hozamnak minősül, és az osztalékra irányadó szabályok szerint adóköteles.
Összefoglalás: mikor érdemes bizalmi vagyonkezelésben gondolkodni?
A bizalmi vagyonkezelés nem csupán a nagy vagyonok eszköze. Mindazok számára releváns megoldás lehet, akik:
- vállalkozást vezető tulajdonosként gondolnak a cég jövőjére saját haláluk vagy munkaképtelenségük esetén;
- ingatlan- vagy egyéb vagyonelemeiket hitelezőkkel, rossz üzleti döntésekkel vagy a kedvezményezett felelőtlen gazdálkodásával szemben szeretnék megóvni;
- rugalmasan szeretnék meghatározni a vagyon jövőbeni sorsát – nemcsak azt, hogy kire száll, hanem azt is, hogy mikor, milyen feltételek mellett és milyen mértékben;
- adóhatékony megoldást keresnek üzletrész értékesítéséhez vagy ingatlanvagyon átörökítéséhez.
A bizalmi vagyonkezelési konstrukció kialakítása összetett jogi, adójogi és számviteli kérdéseket vet fel, amelyek az egyes élethelyzetektől függően eltérő megoldásokat igényelnek. Éppen ezért a lehetséges élethelyzetek előzetes modellezéséhez és a konstrukció kidolgozásához minden esetben érdemes megfelelő tapasztalattal rendelkező jogi és adótanácsadó bevonása.
