Ötvenkét évet tűrt, hogy az lehessen, aminek született
Ötvenkét évet tűrt, hogy az lehessen, aminek született
Ötvenkét évet tűrt, hogy az lehessen, aminek születettA jól megszokott gyűjtőportálok hűvös egyszerűséggel mutatják be hősünket a rideg tényeket és dátumokat sorolva, ami alapján emberünk egy kibírhatatlan, börtöntölteléknek szánt figura. Mindez csak azért, mert a honi és a világpolitika olyan emberrel kötötte össze, akit nem volt ildomos szívelni.
Százöt éve, 1921. április elsején született Tabódy István Budapesten egy nemesi szülőpár negyedik, legkisebb gyermekeként. Apja képviselője volt az országgyűlésnek, főispánja Zala vármegyének, de leginkább katonatisztként szolgált. Érthető, hogy fia is ezt a pályát választotta, főleg, hogy ismerte Magyarország sorsát a trianoni őrület után.
Sikerrel vette a kőszegi katonai középfokú képzést, és eredményesen fejezte be a Ludovikát is, így huszárfőhadnagyi rangban kezdhette volna meg pályáját. Igen ám, de a fess főhadnagy 1943-ban szerelmes lett a kormányzó nagyobbik fiának, ifj. Horthy Miklósnak Zsófi nevű lányába, és ez olyan bélyeget jelentett, ami ifjúi terveit szertekergette, hogy megjárhassa a gyehennát.
A világégés őt is bekebelezte, és frontról frontra járta a háború poklait mint a század parancsnokhelyettese. A halál közelsége arra sarkallta, hogy katonáiba életet leheljen, erőt adjon nekik a mocsárban megvívott csata után, ahol a legjobb barátok hagyták ott a fogukat. Varsóban is szolgált, de ott olyan súlyosan megsérült, hogy az orvosok csak úgy hozhatták vissza az életbe a felvidéki Érsekújváron, hogy egyik karja gyakorlatilag lebénult. A lábadozást követően megtudta, hogy esküt kell tennie az új Szálasi-kormányra, amitől annyira viszolygott, hogy inkább megszökött orvosaitól, hogy szervezhesse az ellenállást a náci szerveződés ledöntéséért.
A hadviselés után viszont annál a Pálffy Andreánál kapott szállást, akinek testvérét, Pálffy Fidélt a Népbíróság kivégeztette 1946-ban, mert a háborús kormány egyik minisztereként dolgozott. Ekkor már megerősödött Tabódy Istvánban, hogy ő az Istent szeretné szolgálni, és a papi hivatást választja, hogy az embereket közelebb vigye ahhoz a szeretethez, amit csak az Úr adhat. Megpróbálta a teológiát elvégezni, de az új, „demokratikus” rendszernek az ilyen hivatás csak akkor kellett, ha annak gazdája a rendszert szolgálta és nem az Istent. Tabódy pedig hűséges volt Istenhez, és inkább elvégezte az alja munkát, semmint az újonnan kialakuló rendszert szolgálja.
A rögtönítélő bíróságokat nem érdekelte a valóság, mert ha valaki szerelmes lett Horthy Miklós unokájába, majd odaköltözött Pálffy húgához, akkor az minimum áruló volt. Így hát kémkedés vádjával gyorsított perbe fogták, és hamar Recsken, az internálótáborban találta magát. Ott a papi hivatását szerető, de azt végezni nem tudó Tabódy Istvánt kegyetlen módszerekkel faggatták, de nem a soha nem űzött kémkedés miatt, hanem hitéért. Rájöttek, hogy lelket önt rabtársaiba, ezért hamar a veremtömlöcben találta magát, ahol megfordulni sem tudott, de sokat faggatták gúzsba kötve, hogy hite felől „érdeklődjenek”. Mindezt nagy röhögések között azzal tetézték a börtönőrök, hogy fejjel lefelé akasztották, úgy ütötték, és kérdezték, hol az ő istene, miközben olyan, mint egy fordított megváltó. Tabódy úgy élte meg a meghurcoltatásokat, mint isteni próbatételt, aminek meg is akart felelni. Amikor a tömlöc egyik ura két rúgás között megkérdezte tőle: „Még mindig szeretsz engem?” Tabódy István csak annyit válaszolt: „Igen!”
1953-ban szabadult Recskről, és lett kazánfalazó, majd sztahanovista szállítómunkás. Utóbbi elismerés biztosította számára, hogy az Egyházügyi Hivatal elnézze neki, hogy teológiára jár. Shvoy Lajos székesfehérvári püspök segítette őt, és végre 1955-ben hivatalos teológiahallgató lehetett. Ám a rendszer utánanyúlt: „nem alkalmas arra, hogy a demokrácia hű papja legyen”.
1956 forradalma alatt Mindszentyvel közösen elkezdték az Állami Egyházügyi Hivatal átszervezését. 1957 májusában ismét letartóztatták, és lázadásra való felbujtás bűntette miatt elítélték, szerencséjére éppen annyi időre, amennyit előzetesben töltött. Mellékbüntetésként elhunyt édesanyja temetésére nem mehetett el.
1958-ban a fehérvári bazilikában végre pappá szentelték. Ám a békepapi mozgalmat messze kerülte, mert az nem volt kevesebb, mint a besúgóhálózat papi szervezete. Az ellenállás miatt hetvenötjüket azonnal kirúgtak az egyházból. Föld alatti szemináriumot hoztak létre, és Tabódy legalább tizenhét ifjú papot szentelt. 1961-ben elárulták, majd a bíróság kémkedésért, árulásért és idegen hatalom (Vatikán) kiszolgálásáért tizenkét év börtönre ítélte. Bűneit büntetése alatt is szerették volna kiszedni Tabódyból, de ő inkább hallgatott és tűrt. Két hónappal a kiszabott büntetés vége előtt amnesztiát kapott, de ő azt visszautasította. Ekkor kidobták a börtönből.
Tabódy István először a fehérvári bazilika káplánja lett, majd a megye több plébániáján – Székesfehérvár belvárosában, Csabdiban, Kislángon és Bicskén – őrizte a keresztények hitét. A rendszerváltást követően a tábori püspökség újraszervezésébe kezdett. 1992-től haláláig, 2000-ig székesfehérvári kanonok volt.
Látszólag Horthy Zsófia és Pálffy Andrea neve okozta e mérhetetlen kínokat. De Tabódy úgy vélte, az Úr szerette volna felmérni az ő hitének erejét.
