Polgármester volt harminc éven keresztül
Polgármester volt harminc éven keresztül
Polgármester volt harminc éven keresztülBátyját ugyanezen a néven keresztelték meg, de ő a kilencedik hónapot sem élhette meg, és ez a tragédia bizony még egyszer visszaköszönt Havranek József életében.
Még a kecskeméti jogi egyetemre járt Havranek, amikor a főispánhoz szegődhetett megyei írnoknak. Erről a Sürgöny nevű kiadvány számolt be 1864. augusztus tizennyolcadikán: „Fehérmegye kir. biztosa Havranek József dijnokot megyei írnokká nevezte ki.”
Abban az időben szinte adta magát, hogy ha valaki belekóstol a hivatalnoki életbe, azt nem is akarja többé otthagyni. Havranekkel hasonlóan történtek a dolgok. Az 1868-as Nemzeti Kalendárium Fejér vármegye vezető tisztségeit ily módon írta össze: „FEHÉR megye. (75 mfdnyi területen 184,: 58 lélekkel. Székhelye Sz.-Fehérvár. Főisp.: magyarszögyéni s szolgaegyházi Szögyény-Marich László, cs. kir. vak bel. tit. tanácsos és kamarás. 1. Alisp.: Horváth László. 2. Kenessey Kálmán. Főj.: Fekete János. Tiszt. főj.: Ifj. Szögyény László. 1. Alj.: Bene Géza. 2. Lovászy Sándor. 3. Cserna Vincze. Tiszt. alj.: Cserna Géza, Tóth Gyula. gr. Zichy Sándor, Hajós Gusztáv, Havránek József. Főügy.: Markus István.” Tehát fiatalon, huszonhárom évesen már tiszteletbeli aljegyzőként dolgozhatott a megyeházán.
A ranglétra fokain könnyedén emelkedett a fiatal jogász. Schlesinger Lipót és Felner Sámuel fehérvári lakosok, végrehajtató felperesek ügyében, ami Braun József Fejér megyei soponyai lakos, rőfös kereskedő ellen indult, Havranek József 1871. február tizenkilencedikén már mint Fejér vármegye szolgabírája járt el, amit a Budapesti Közlöny 1871. évi februári számából tudhatunk meg.
A Pesti Napló 1872. április tizenkilencediki számában pedig a sürgönyök között látható, hogy Havranek József már egy napja a város kapitányaként tevékenykedett: „(Ered. sürg.) Székesfehérvár, ápril 18. A ma tartott városi tisztújító gyűlésen megválasztottak: Polgármesternek Novák Kálmán, kapitánynak Havranek József, főjegyzőnek Juranek Ferencz, főügyésznek Fittler Béla. A baloldali jelöltek megbuktak.”
A kapitányság annyit jelentett, hogy Havranek látta el a város egészségügyi, iparhatósági és rendészeti feladatait. Az iparhatósági és egészségügyi feladatokkal a lakosság ellátásának zavartalanságát vigyázta, a rendészeti feladatokkal ma ő lenne Fehérvár mindenes városi rendőrkapitánya. Azért mindenes, mert a tizenkilencedik századi kapitányok nyomozók, vizsgálók is voltak az irányítás ellátása mellett.
De a tisztségek halmozása nem állt távol a kor emberétől, ezért 1874. december huszonnyolcadikán már tűzoltó-főparancsnokként említik Havranek Józsefet a Székesfejérvár című újságban. Egy évvel később a városkapitányról megtudhatta Fehérvár lakossága – ha olvasta a Pesti Naplót, az Ellenőrt vagy a Nemzeti Hírlapot – hogy nyomozói minőségében sem ismer határokat, illetve fáradtságot: „(Bankjegyhamisítók Budapesten.) Múlt szombaton Székes-Fehérvárott a hetivásáron egy egyén 5 darab tízesért disznót vásárolt, nevének megnevezése nélkül, s az eladó szeme láttára elkocsizott Moór felé. Utóbb kitudódott, hogy a tízesek hamisak, a városi kapitány azonnal hozzálátott a nyomozáshoz, és sok utánjárás után kitudta, hogy az illető P. György nyéki mészároslegény. Havranek József városi kapitány erre megjárta 24 óra alatt Nyéket és Budapestet, – elcsípette a vásárlót és annak bűntársát, Lukács Pista mészároslegényt. A vizsgálat kiderítette, hogy a főczinkosok Budapesten vannak. A vizsgálat folyamatban van, a bankók elég jól készültek, csak a zöld festék van ügyetlenül alkalmazva.”
Újabb hivatal várta Havraneket, ugyanis az 1874. augusztus huszonkettedikén megnyitott Vörösmarty Színház színházi választmányának helyettes elnöke lett egy évvel később, 1875. augusztus huszonegyedikén. De 1875. szeptember huszonötödikén Havranek József már a műszaki szakosztály elnöke, valamint a színügypártoló egylet elnöke is.
De a töretlen ív felfelé megbicsaklott Havranek magánéletében. A tragédiáról a Székesfehérvár és Vidéke 1876. május harmincegyediki számában így számolt be: „† Havranek József, városunk átalánosan kedvelt kapitányát súlyos csapás érte. Egyetlen fiú gyermeke László, pár heti betegeskedés után, 9 hónapos korában tegnap hajnali 3 órakor jobb létre költözött. A súlyos veszteséget szenvedett szülők mély fájdalmát enyhítse azon őszinte részvét, mely tisztelőik nagy számától őszinte kegyelettel nyilvánul.”
Havranek gyermeke, Lackó annyi időt tölthetett e földi világban, mint egykori nagybátyja, akit sem ő, sem apja nem láthatott. Érthető, hogy Havranek és felesége sokáig őrizték a fájdalmat. Talán két évvel később is nyomta a teher, hiszen nagyon nem esett ínyére az 1878-as fehérvári választás. Először nagy viták tüzében választották újra városi kapitánnyá, majd Zichy Nándor polgármesterjelölt pár nappal a választások előtt elállt az indulástól, és ez a teher is Havranekre szakadt.
A Hon országos lap 1878. augusztus tizenharmadiki száma közölte a furcsa választási hírt, miszerint: „Sz.-Fehérvár, aug. 13. (Ered. sürg.) Juranek Ferencz ellenzéki lön tegnap megválasztva, a választók csekély részvéte mellett, mert a többség által óhajtott, s a városból távollevő Havranek József kapitány megválasztatását el nem fogadá.”
A budapesti lapok Juraszeket – mint fentebb is láthattuk – következetesen Juraneknek emlegetik, de ettől függetlenül úgy festett még augusztus derekán, hogy az egyesített ellenzék vezetője, Juraszek Ferencz nyerte el a polgármesteri széket. Ugyanakkor Szőgyény-Marich László főispán a város szeptemberi székfoglalójakor Havranek Józsefet javasolta a polgármesteri pozícióba, aki azt el is fogadta.
Ekkor még senki sem sejtette, hogy Havranek József három évtizeden át vezeti majd Székesfehérvárt. A polgármester viszonylag hamar lendületbe jött, s a város ügyein túl aktívan belefolyt a más nemzetekkel folytatott politikai élet szervezésébe. Városvezetői ténykedésének első nagy feladata a Magyar Királyi Honvédség 17. ezredének elhelyezésére szolgáló épület felépíttetése, majd az ezred elhelyezése volt. Az ezred laktanyája a jelenlegi tiszti klub épülete, ami már száznegyvenegy éve áll a Malom utca sarkán. A Zichy ligetben ma is megvan az egykori második honvéd vegyesdandár-parancsnokság épülete, és mint Székesfehérvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság működik. Ez az épület is 1883-ban épült Havranek szerződéskötéseivel.
Gyakorlatilag minden újraválasztáson közfelkiáltással ítélték meg Havranek Józsefnek a polgármesteri széket, annak dacára, hogy ellenlábasai mindig hangos szóval tudatták: alkalmatlannak találják a polgármesteri hivatásra. Ehhez képest harminc éven át volt Fehérvár polgármestere Havranek József. Az utolsó évben már olyan erős volt az ellenzéki hangzavar, hogy Havranek időnként maga kért vizsgálatot önmaga ellen. Az utolsó ilyenről a Budapesti Hírlap 1908. március tizenkettedik számában írt: „A székesfehérvári polgármester elégtétele. Jelentettük, hogy Havranek József, Székesfehérvár polgármestere fegyelmi vizsgálatot kért maga ellen, mert a közgyűlésen a városi póthitelek felhasználása körül szabálytalansággal vádolták. Mint székesfehérvári tudósítónk jelenti, a város közigazgatási bizottságának fegyelmi választmánya ma délelőtt Széchényi Viktor gróf főispán elnöklésével ülést tartott, amelyen Kisteleki Károly dr. tiszti főügyész indítványára egyhangú határozattal megszüntette a fegyelmi vizsgálatot, miután kiderült, hogy semmiféle szabálytalanság sem történt. A határozatot táviratban közölték a Belügyminisztériummal.”
De voltak ügyei Havraneknek, amiket joggal éreztek szabálytalannak azok, akik nem szívelték őt. Az utolsó és egyben legerősebb ilyen ügylete egy nemzetközi szinten körözött szélhámossal történt, akinek Havranek száznégy hold területet biztosított a befektetéseihez, amik soha nem valósultak meg. Nagy valószínűséggel ennek is betudható Havranek József polgármester 1908-as fiaskója: a választást Saára Gyula nyerte meg, és ezzel megszakadt a három évtizedes városi kormányzás.
Havranek József 1917. november harmadikán halt meg. Emlékét utódja is tisztelte, és posztumusz díszpolgári címet adományozott Havraneknek, később utcát neveztek el róla ott, ahol 1845-ben meglátta a napvilágot.
