Az eltűnt Engelsz-falplasztika nyomában
Az eltűnt Engelsz-falplasztika nyomában
Az eltűnt Engelsz-falplasztika nyomábanEngelsz József ötvös, szobrász 1928. április 27-én született Répcelakon. Tanulmányait 1950 és 1955 között a Magyar Iparművészeti Főiskolán teljesítette, ahol Borsos Miklós iránymutatása mellett végezte el az ötvös szakot. A győri öntödében mestervizsgát téve szoboröntőként dolgozott. A Köztérkép így foglalja össze munkásságát:
„Az ötvenes években kezdett el tanítani a Magyar Iparművészeti Főiskolán, melynek ötvös tanszékét 1973-tól nyugdíjazásáig vezette. Főiskolásként érmeivel jelentkezett kiállításokon, majd számos rézdomborítást készített. Domborításait gyakran rekeszzománc díszítéssel látja el. A réz mellett, főleg ékszereinél, nemesfémet is alkalmaz. Használati tárgyai közül különösen az Ördög Lászlóval közösen csinált gyertyái voltak népszerűek. A SOTE rektori láncát lemezdomborítással készített Semmelweis-érme díszíti. Fettich Nándorral közösen elkészítette a Bécsben őrzött ún. Nagy Károly, ill. Attila-kard aranyveretes másolatát. Művei gyakran archaizálnak, hol görög vagy a bizánci művészet hangulatát idézik, hol a honfoglalás korának emlékeivel, illetve a magyar népművészet kifejezésvilágával állnak kapcsolatban. Bel- és kültéri épületplasztikái sajátos organikus, olykor geometrikus formákból épülnek fel.”
A 81 esztendős korában, 2009. november 8-án Szentendrén elhunyt alkotó kapcsán fontos kiemelni, hogy 1971-ben Munkácsy-díjat kapott, 1977-ben pedig elnyerte az Érdemes Művész elismerést. Pályafutása kapcsán fontos megemlíteni az 1976-os évet, ekkor az év legjobb köztéri alkotása címet nyerte el székesfehérvári művével.
Ezzel meg is érkeztünk városunkba, Székesfehérvár egyetlen Engelsz-alkotásához. Legalábbis a hűlt helyéhez, sajnos, a mű ugyanis az évtizedek forgatagában eltűnt a szakemberek látóköréből. Az alkotás egy sárgaréz falplasztika, melyet rovatunk állandó szakértője, a Köztérkép szerkesztője, a fehérvári Indiana Jones, Szabó Péter így írt le:
„Nemrég rámkacsintott a szerencse és egy online antikváriumban rátaláltam az ötvösművész munkásságát bemutató monográfiára, benne az eddigi egyetlen képre a műalkotásról. Engelsz József 1974-ben kapta a megbízást a székesfehérvári Videoton Gyár tanácstermének díszítésére. A nagyméretű 2x4,5 méter befogadóterületű sárgaréz plasztika 1976. januárjában került elhelyezésre a falfelületen. A csiszolt sárgaréz plasztika távolról egy erősen absztrakt, nonfiguratív műalkotásnak tűnhet. Közelebbről szemlélve azonban a formák ritmusában nyomtatott áramkörök, híradástechnikai berendezések és egyéb szerkezeti elemek ipari funkciójának átkomponált asszociációi fedezhetők fel, mely vizuálisan is tökéletesen illeszkedett a Videoton gyár profiljához.
Ezt a Videoton-gyári munkáját is komoly szakmai elismerés övezte: a nagynevű ötvösművészt 1977-ben érdemes művész címmel tüntették ki, a Kulturális Minisztérium pedig nívódíjjal is jutalmazta, mivel a sárgaréz térplasztika elnyerte az év legjobb köztéri alkotása címet.”
Pétert az alkotás további sorsáról is kérdeztük, aki elárulta, a falplasztika felkutatására, megtalálására helyi szinten már sok követ megmozgatott, sajnos eredménytelenül. Így az alkotás bemutatásának végén kéréssel is fordulunk olvasóinkhoz: Ha bárkinek van információja arról, hogy mikor bonthatták le (és egyáltalán lebontották-e) a plasztikát, hova került, esetleg egy eldugott raktár mélyén porosodik-e, vagy netán megsemmisült, kérjük, ossza meg velünk az srnzoltan@gmail.com e-mail címen! Minden apró információmorzsa, emlék vagy korabeli fotó hatalmas segítség lenne a mű sorsának tisztázásában!
