Fehérvár gyógyszertárainak története: így született meg a Fekete Sas
Fehérvár gyógyszertárainak története: így született meg a Fekete Sas
Fehérvár gyógyszertárainak története: így született meg a Fekete SasFejér gyógyszerészeti története közel 350 éves múltra tekinthet vissza, a helyi gyógyszerészet írásos említéseként érdemes megemlíteni az 1688 májusában készült házösszeírási jegyzék (Regestrum Incolae Civitatis Albae Regalis 1688/89 – Házösszeírási Jegyzékek 1688/89), ez már beszámol Fejér első gyógyszertáráról és annak tulajdonosáról, Sartory János gyógyszerészről. Ez az intézmény a Fekete Sas Gyógyszertár (ma Fekete Sas Patikamúzeum) jogelődje. 1741-ig ez az egyetlen patika üzemelt Fejér megyében, ekkor alapította meg a kapucinus rend a móri Mária Segedelme gyógyszertárat.
A gyogytortenet.wordpress.com így foglalja össze a megye patikáinak későbbi gyarapodását:
„Mária Terézia 1752-ben kiadott főispáni utasítása elrendelte, hogy minden megye alkalmazzon orvost. Később a rendelkezés kiterjedt a gyógyszerészekre is, ez pedig magával hozta a gyógyszertári hálózatok kialakulását. Az alábbi számadatok is ezt példázzák: 1797-ben 3 patika volt Fejér megyében, az 1800-as évek végére viszont már 30.”
Ebben az időszakban erősödtek meg, alakultak ki a helyi gyógyszerészcsaládok, az 1940-es években már több mint 50 patika várta Fejérben a gyógyulni vágyókat, ezek közül 8 Székesfehérváron működött. A második világháború, majd az ezt követő államosítás jelentősen átalakította a gyógyszertárak életét. Amelyek átvészelték a világháborút, azokat az egyetlen napon (1950. július 28.) lezajlott államosítás alakította át, ez országszerte 1200 patikát érintett.
A gyogytortenet.wordpress.com részletesen bemutatja a régi fehérvári patikákat, az itteni tanulmányból idézve háromrészes minisorozattal emlékezünk meg a város egykori gyógyítóiról.
Fekete Sas (alapítva: 1688)
A levéltári adatok szerint az első gyógyszerészünk, Sartory János Gáspár, azaz Sartorius Pápáról származott. Őt jelölik meg a 46. és 93. számú házak tulajdonosaként: a 93. számú ház lakóépület volt, itt élhettek feleségével, Somogyi Máriával, a 46. számú ház pedig Sartorius gyógyszertáraként szolgált. Sartorius gyógyszerészi tevékenységéről kevés adat van a birtokunkban. A Székesfehérvári Tanácsülési Jegyzőkönyvek 1691–1699 közötti kötetei arról vallanak, hogy városi szenátorként, illetve vice nótáriusként is működött. Sartory 1714-ben bekövetkezett halála előtt még két gyógyszerész neve bukkan fel a jegyzőkönyvekben: Seitz Jánosé és Mallath Ferencz Simoné. Seitz János 1701-től dolgozott városunkban, Mallath Ferencz pedig 1706-ban nyitotta meg patikáját. A három patikus valószínűleg egymás után folytatta praxisát, mivel a város lakosságának száma (1720-ban 3126 fő volt) nem tette szükségessé több gyógyszertár egyidejű üzemeltetését. A város következő gyógyszerésze Grimbtner József lett. Grimbtner nejével, Mária Erzsébettel a Gömör megyei – Felvidék, ma Szlovákia – Szomolnokról érkezett Székesfehérvárra. Grimbtner 1717. december 17-én vásárolta meg a mai Vasvári Pál utca és a Kossuth utca sarkán álló egyemeletes épületet (ún. 115. számú ház) 500 Forintért. Szabó Lóránt szerint már Mallath is ezt a házat használta gyógyszertárként, azonban a Belvárosi telekkönyvek alapján Lucini József Antal és társörökösei adták el Grimbtneréknek az ingatlant. Az épület Kossuth utcára nyíló homlokzatának kiképzése még ma is őrzi a gyógyszertári múltat. A belső tér kialakításából arra következtethetünk, hogy az officina az épület bal oldalán helyezkedett el. Egészen 1745-ig itt üzemelt a Fekete Sas patika jogelődje. 1720. január 19-én, Grimbtner halála után Beseneckher Sebestyén és felesége kezébe került a 115. számú ház. Beseneckher a vásárlást követően megkezdte a gyógyszertár korszerűsítését, ám korán bekövetkezett halála megtörte ezt a fejlődési ívet. Miután 1720. június 4-én távozott az élők sorából, a patika Éva Teréziára szállt. Az özvegy azonban nem bírta fenntartani a gyógyszertárat, így annak eladására kényszerült: Puell János Mihály és Endrődi Anna Rosina lettek az új tulajdonosok, miután 800 Forintot fizetettek Beseneckher özvegyének. 1727-ben a gyógyszertár ismét új tulajdonosra tett szert: 800 Forintért vándorolt át Meckel Melchior (Menyhért) tulajdonába (1727–1733). Halála után a gyógyszertárát özvegye Meller (Mehler) Jánosnak és feleségének, Teréziának adta el, szintén 800 Forintért. (Az iratok Meckel és Meller nevét többféle írásmóddal közlik. Feltételezhetjük, hogy a két férfi rokonságban állt egymással, mivel Meller János nevét Meckelként is lejegyzik a telekkönyvben.) 1733. február 7- étől a gyógyszertár Meller Menyhért tulajdonában állt. Ő volt a Kossuth utcai épület utolsó patikusa. Meller nagy adósságot halmozott fel, melyet nem tudott törleszteni – Kállay szerint – 1736-ban bekövetkezett haláláig. A férfi halálával a gyógyszertár, az adóssággal egyetemben Teréziára szállt. A felhalmozott hátralékot ő sem bírta megtéríteni élete folyamán, az özvegy nem élte meg a gyógyszertár eladását. A tartozás ekkor már meghaladta az 1500 Forintot. Az örökösök csak úgy tudták kiegyenlíteni a hátralékot, hogy külön bocsátották áruba a gyógyszertárat – bútoraival, eszközeivel és gyógyszerkészletével egyetemben – és az épületet. A patikaházat 1746-ban Preindl Ferenc festő vette meg 600 Forintért, míg a berendezés a székesfehérvári jezsuita rend tulajdonába került. A gyógyszertárat 1745. december végén 1200 Forintért vásárolta meg a rend, a telekkönyvi bejegyzés azonban csak 1746. január 22-én történt meg. A hagyatékkal egyetemben két privilégiumot is megszereztek: a város biztosította számukra az adómentességet és a kizárólagosságot Székesfehérváron („Post mortem viduae Apothecariae empta sit Apotheca pro 1200 Fl cum privilegio ut sit sola et sine omni onere civili in perpetuum.”) A jezsuita érában két rendi gyógyszerész működtette a patikát. Székesfehérvár első jezsuita patikusa Maschner Jakab volt. Ő irányította a gyógyszertárat 1746-tól 1748-ig. Utódja Hyll (Hill) Mátyás lett, aki 1748-tól kezdve látta el a gyógyszerészi, illetve betegápolói teendőket. A jezsuiták egészen 1773-ig bírták a gyógyszertárat, amikor XIV. Kelemen pápa Domus ac Redemptor bullájával feloszlatta a rendet. Ekkor a gyógyszertár kamarai kezelésbe került át, de Hyll vezette tovább a patikát, egészen az 1774. november 15-ei árveréséig. Az elárverezett magyarországi jezsuita gyógyszertárak közül a Fekete Sas értéke volt a legmagasabb: a 4940,- Forintért kikiáltott apotéka végül 8160,- Forint leütési áron cserélt gazdát.
Hamarosan, 1774. november 2-án Valter Ferenc pozsonyi gyógyszerész lett a patika új tulajdonosa. Az árverésen a bútorzat és a gyógyszerek mellett Valter a régi kiváltságot (illo jure et privilegio) is megvásárolta. A vételt követően átköltöztette a gyógyszertárat a rendházból a mai helyére, a jelenlegi Fő utca 5. szám alá (korábban Nádor, ill. Március 15-e utca). 1775. március 3-án már bizonyosan itt működött a gyógyszertár. Valter választotta patikájának az Apotheke zum Schwarzen Adler, azaz Fekete Sas Patika nevet. Az ominózus madár a tégelyeken is megjelent: a tatai keménycserép edényeken kétfejű sasos kartus virít. Az elnevezés a legrégibb patikanévtípus – a címertanból is ismert – állatnevekből alkotott névfajták közé tartozik. Néhány érdekesség: gyakran színeket is társítottak az állatnév mellé (pl.: Arany Egyszarvú, Vörös Rák). Az 1500-as évektől a XVIII. század végéig az állatnevek uralkodtak a patikai névadásban. A sas mint jelkép az ókor óta ismert. A kétfejű fekete sas – aquila biceps – pedig már az óasszír és egyiptomi emlékeken is megjelent. A XIII-XIV. században tűnt fel először a címertanban. A német birodalmi címerben Zsigmond császár óta szerepel (1433). A Habsburg-család is használta a kétfejű sasos címert, mivel 1452–1742 között a Habsburg-házból kerültek ki a német-római császárok. Ebből kitűnik, hogy a Fekete Sas elnevezés a Habsburgok iránti elkötelezettségre is utal: 26 Fekete Sas gyógyszertárról tudunk a történeti Magyarországon.
A gyógyszertár 1798-ig, azaz 24 éven át volt Valter Ferenc tulajdonában. 1798–1800 évek között Valter felesége, Erzsébet volt a gyógyszertár tulajdonosa. 1800 és 1806 között már az özvegy fia, Höfflich Imre bírta a Fekete Sast. Patikájában – akárcsak nevelőapjáéban és anyjáéban – dolgozott Szücs Károly gyógyszerészsegéd. 1806-ban (Szabó szerint 1804-ben) Höfflich Imre eladta a családi üzletet a megbízható segédnek, így Szücs Károly patikatulajdonossá lett. 5 évig működtette az intézményt, majd 1811-ben eladta a Braun gyógyszerész-dinasztia első tagjának, Braun Ferencnek. A Helytartó Tanács 1843-ban engedélyezte Braun számára, hogy kitegye a „Fejér megye Gyógyszertára” táblát. Apja után Braun József lett a patika tulajdonosa. Dávidné Horváth Enikő jelenleg is folyó kutatása szerint József 1834-ben vette át a stafétát (Dávidné a Közegészségügyi szakosztály 1866-os iratanyagára hivatkozik). Braun József tette meg az egyik legjelentősebb lépést a patika életében: 1856. március 27-én megszerezte gyógyszertára számára a reáljogot. Braun József utódja a Braun Lajos lett. A tulajdonosváltás időpontja nem ismert. 1873-ban még József bírja üzletet, 1886-ban már Lajos nevével találkozunk az iratokban. A Braun család után a patika Eisenbarth Ágoston kezébe került valamikor a századfordulón. Eisenbarth hitelből vette meg a gyógyszertárat, melyet nem volt képes törleszteni. Eisenbarth ezért rokonának, Lukáts Lajosnak adta át a patikát – jelenleg nem tudjuk, hogy hányban történt az adás-vétel – és egészen 1931-ig ő vezette. Lukáts Lajos 1906-ban boltíves kapubejáró befalazásának köszönhetően egy folyosóval bővítette a patika alapterületét. A Fekete Sas utolsó polgári tulajdonosa Lukáts Béla volt, 1931-től vezette a gyógyszertárat, ám a tulajdonjogot – feleségével közösen – csak apjának 1933-ban bekövetkezett halálakor szerezte meg. 1949-ben végén védetté nyilváníttatta a gyógyszertárat és az épületet. Egészen az 1950. július 28-ig ő bírta a gyógyszertárat. Ekkor a Sas átkerült a Fejér Megyei Gyógyszertári Központhoz, amelynek akkor Dr. Szabó Lóránt volt a vezetője. A patika ettől kezdve állandó ügyeletes szolgálatot látott el egészen 1971-es bezárásáig. 1971–1975 között restaurálták a gyógyszertárat, majd 1975. május 22-én immáron Fekete Sas Patikamúzeumként újranyitotta kapuit.
A patika jelenlegi bútorzata a jezsuita időszak terméke. Az első berendezést az 1746–1747 között Codelli József laikus fráter készítette, ez a megye legkorábbi ismert patikabútora. Baumgartner Bernát fafaragóműhelyében 1758-ra készült el a második officinaszekrény. A patkó alakú táraasztalt Braun Ferenc készíttette valamikor az 1800-as évek első felében. Ezenfelül több mint 700 feliratos edény-, illetve bútorfiók őrzi a régi gyógyszerkincs emlékét.
Forrás: gyogytortenet.wordpress.com
Folytatjuk!
