Fehérvár gyógyszertárainak története: a Magyar Korona, a Szentháromság és a Szent István históriája
Fehérvár gyógyszertárainak története: a Magyar Korona, a Szentháromság és a Szent István históriája
Fehérvár gyógyszertárainak története: a Magyar Korona, a Szentháromság és a Szent István históriájaMinisorozatunk első részében bemutattuk a gyógyszertárak megjelenését Fejérben, illetve Székesfehérvár első gyógyszertárának, a Fekete Sasnak történetével is részletesen foglalkoztunk. A gyogytortenet.wordpress.com segítségével felidéztük, hogy az 1688 májusában készült házösszeírási jegyzék (Regestrum Incolae Civitatis Albae Regalis 1688/89 – Házösszeírási Jegyzékek 1688/89), ez már beszámol Fejér első gyógyszertáráról (ez volt a Fekete Sas) és annak tulajdonosáról, Sartory János gyógyszerészről. Megemlékeztünk a helyi patikák gyarapodásának részleteiről is, melyek egy 1752-ben Mária Terézia által kiadott rendelet hatására kezdtek sokasodni, míg 1797-ben 3 patika volt Fejér megyében, az 1800-as évek végére viszont már 30.
Összeállításunk második részében a Fekete Sas után megnyitott három patika életébe pillanthatunk be.
Magyar Korona Gyógyszertár (alapítva: 1797)
Még Valter Ferenc hivatali idejében elkezdődött a küzdelem Székesfehérvár második patikájának felállításáért. Az első próbálkozás 1783-ra tehető. Valter ragaszkodott a vásárláskor szerzett kiváltságaihoz, így minden folyamodó ellen fellépett. Először Wagner Ignác, majd Schwachhoffer Ignác (1786), utána Agnelli István paksi patikus (1792), végül Ruprecht János – Valter korábbi segédje – kívánt gyógyszertárat nyitni a városban.
Valter legveszedelmesebb ellenfele volt segédje, Ruprecht János lett. Ruprecht első kérvényét 1794 februárjában adta be a magisztrátushoz. A tanácstagok többsége ismételten Valter mellé állt és Ruprecht kérelmét is elutasították. Ruprecht azonban nem hagyta annyiban az ügyet: 1794 májusában a legfelsőbb helyhez, a királyhoz fordult. „Őfelségének” benyújtott levelében aprólékosan részletezte Valter patikájának hiányosságait. Hangsúlyozta, hogy a második patika felállítása közérdek: „Et hinc monopolista cum iniuria publici vitatur" (ezért tehát a monopolista léte méltánytalanság a közönséggel szemben), mivel gyarapszik a megye lakossága és egyetlen gyógyszertár nem képes ellátni a megnövekedett közönséget. Továbbá felsorolta saját érdemeit is, miszerint megfelelően képesített gyógyszerész és tevékenységével bizonyította már alkalmasságát. Valter viselkedését is kritizálta: „Ami a segédeket illeti, mivel rosszul bánik velük, ritkán kap jókat. Magukra hagyva látják uruk jogtalanságait, ők is hanyagabbul kezelik a dolgot. A gyógyszerek gyakran színüket vesztve, szétmállottan, az előírásokkal ellenkezően adatnak ki.” /Szabó Lóránt: Gyógyszerészei Diárium, 1975/.
Ruprecht János kérvényének eredményeképp 1794 júliusában kiküldték Kitaibel Pál kémikust és a botanika professzorát a Fekete Sas felülvizsgálatára. Kitaibel 1794. augusztus 21–24. között járt Valter üzletében, a vizsgálatról két részletes jelentése született (a vizsgálati jegyzőkönyvek szerint az orvosságokat megfelelően tárolják, a gyógyszertár tiszta és rendezett). 1794 őszén a városi tanács a Ruprecht-ügyet Valter elleni lejárató hadjáratnak minősítette, így a volt segéd kérvényét ismét visszadobták. 1794 októberében már Ruprecht apósa fordult a „Magas Helytartó Tanácshoz”, hogy az engedjék meg vejének az új patika felnyitását. Arra hivatkozott, hogy ő maga 30 éve hű adófizető városi polgár és utolsó éveiben veje pártfogására volna szüksége. A rokoni beavatkozás sikeres volt, 1797-ben Ruprecht megkapta az engedélyt. A Magyar Korona patika a mai városháza épületének (régi Zichy-palota, a Kossuth utca és a Fő tér sarka) földszintjén kapott helyet.
A Magyar Korona név a tárgyalt időszakban rendkívüli népszerűségnek örvendett, Csanád szerint 47 Magyar Korona volt a nagy Magyarországon, ebből 25-öt a XVIII. században alapítottak. A történet egzotikuma, hogy míg az első patika nevével a Habsburgokat dicsőíti, a konkurens gyógyszertár elnevezése a magyarsághoz köthető… Ruprecht 1815-ben bekövetkezett haláláig maga vezette a gyógyszertárát. Ekkor özvegye Frit Antal patikusra bízta a Magyar Korona üzemeltetését. 1825-ben Brozmann Tóbiás vette meg a patikát és ő is vezette 1866-ban bekövetkezett haláláig. Brozmann szerezte meg a gyökreáljogot üzlete számára. Itt kell megjegyezni, hogy a Magyar Korona patika előbb nyerte el a gyökreáljogot (1856. 02.27.), mint a Fekete Sas (1856.03.27.).
A következő tulajdonos Brozmann Tóbiás örököse Ede lett, Pfisterer Károly tőle bérelte a gyógyszertárat. 1873-ban Brozmann Ede végleg lett a patika új tulajdonosa, és maga vezette az üzletét. 13 év múlva, 1886-ban eladta a gyógyszertárat Rieger Bélának. 1891-ben pedig Riegertől Czollner Vilmos kezébe került a Magyar Korona patika. Czollner a kezdeti időszakban a vezetői teendőket is ellátta, majd 1907-ben lemondott erről és átadta a vezetői/gondnoki tisztséget Ács Albertnek. 1908-tól Czollner László birtokolta a patikát, majd egyetlen év múlva eladta Szücs Róbertnek. 1909-1935 között Szücs vezette a Magyar Koronát. 1935-ben a Gefferth gyógyszerészcsaládé lett az intézmény: Gefferth Dezső volt a tulajdonos és a vezető, majd 1947-től fiára, ifj. Gefferth Dezsőre szállt a felelős vezetői poszt. Ifj. Gefferth Dezső kezéből az államosításkor került ki a gyógyszertár. A patika az 1950-es államosítást követően még egy ideig működött, később pedig új funkciót kapott az épületrész: egy ideig itt üzemelt a város Tourinform Irodája, majd a Pátria Kávéház és Étteremnek adott helyet.
Szentháromság (alapítva: 1810)
A Szentháromság, a város harmadik gyógyszertára a Say „dinasztiához” tartozott, több generáción keresztül vezették az üzletet. A hármas számú patika megnyitását egyes kutatók – például Bakos Batu – 1806-ra teszik, azonban a Tanácsülési Jegyzőkönyvek a negyedik patika alapításakor visszautalnak a Szentháromság keletkezésére is és egyértelműen 1810-re keltezik a létrejöttét. A patika tulajdonosa és egyben vezetője Say József volt, aki rokonságban állt a városi főorvossal, Say Ferenccel (valószínűleg testvérek voltak). Érdekesség: Say Ferenc fia, dr. Say József apja 1853-ba bekövetkezett halála után ellátta városi főorvosi tisztséget, így egyszerre működött két Say József (Josef) Székesfehérváron. A Tanácsülési Jegyzőkönyvek úgy különböztették meg a két szakembert, hogy Say József neve után mindig feltüntették a gyógyszerész/gyógyszer árus úr címet, míg az ifjú városi főorvost dr. Say Josefnek nevezték. Say József gyógyszertárát a mai Liszt Ferenc utca 11. szám alatt nyitotta meg. A névadás kapcsán megemlítendő, hogy 43 Szentháromság gyógyszertárról tudunk a történeti Magyarországon, ebből 22-t a XIX. században hoztak létre. Say József a negyedik patika alapítása idején, 1844-ben kérvényezte, hogy „34 évek óta Nováknö házában lévő” gyógyszertárát felsővárosi új házába áthelyezhesse. (Az említett épület korábban egy bizonyos Fleischer tulajdona volt, és Langhmahr Mihály építész házának tőszomszédságában állt. Az épület maga nem ismert, annyit sikerült megfejteni, hogy a csatornát átszelő Szent Jánosnak ajánlott híd közelében volt.) Azonban a város nem adta meg neki az engedélyt, mivel a 4. számú patikát szánták a felsővárosra.
Jelenleg nem tudjuk mikor adta át üzletét fiának, Say Rezsőnek. 1848-ban még bizonyíthatóan ő kezelte a Szentháromságot: 1858-ban még ő kérvényezte, hogy patikája megkapja a gyökreáljogot (03.19., a Tanácsülési JKV 181. sz. bejegyzésében a gyógyszertár nevét is említik: „Szent Háromság”). A 05.14-én kelt határozatról, mely gyökreál jogúvá nyilvánította a gyógyszertárat – viszont már csak örököseit tudják értesíteni. (Így a Szentháromság lett a város harmadik és egyben utolsó gyökreál jogú gyógyszertára.) A tulajdonjog ekkor az özvegyére szállt. 1865-ben Kiss Károly segítette a munkát, valószínűleg nem gondnokként, hanem mint segéd. 1867-1886 között Say Rezső volt a tulajdonos. 1886-ban a tulajdonjog Say Rezső örökösére szállt át, gondnoknak pedig Kovács A. Sándort nevezték ki. 1925-ben már Say Rudolf bírta a patikát, a bérlő fivére, Say Móricz lett. (Érdekességként megemlítendő, hogy Móricz a nevét híres rokonáról 1830-1885 között élt vegyészdoktor, királyi főtanácsosról dr. Say Móriczról kapta) 1935-ben a tulajdonos változatlanul Say Rudolf maradt, viszont a kezelői tisztet már Kalmár Zoltán töltötte be. A tulajdonjog ezt követően már nem változott az 1950-es államosításig. Viszont 1942-től Fodor Sándor lett a Szentháromság kezelője. Majd 1945-ben Fodor előlépett felelős vezetővé, egészen az államosításig ezen a poszton maradt. Sajnos ez a gyógyszertár sem maradt fent.
Szent István (alapítva: 1846)
A negyedik patika megalapításának jogáért több patikus is harcolt, így Grohmann Zsigmond, Novák János, majd később Schönvizner (másként Schönvisner) Ferenc. A patikanyitási jogot Grohmann Zsigmond pesti gyógyszerész szerezte meg hosszú huzavona után 1842-ben. Ugyanis a város 3 másik patikájának vezetői – Braun József, Brozmann Tóbiás, Say József – több ízben fellebbeztek Grohmann kérvénye ellen. Végül a városi főorvos javaslatára a Helytartótanács megadta az engedélyt 1842-ben, igaz azzal a kikötéssel, hogy kizárólag a Felsővárosban, a Szent Sebestyén templom környékén nyithatja meg üzletét. Az engedély kiadása ellenére Grohmann nem volt képes felnyitni a gyógyszertárat, mivel nem talált neki megfelelő helyszínt. Később már Novák János és Schönvizner Ferenc pesti patikus kérvényeivel találkozhatunk a jegyzőkönyvekben. Később eltűnik Novák János neve a kérvényezők közül, valószínűleg életét vesztette – a Tanácsülési JKV a halálát ugyan nem említi, viszont egy özvegy Novák Jánosnö (sic!) szerepel az 1845. évi 819. sz. bejegyzésében.
Az iratok tanúsága szerint a Schönvizner-féle patika 1846. június 30-án már bizonyosan működött. A Tanácsülési JKV 1846, 372. sz., a bejegyzésből még az is kiderül, hogy 1845-ben kellett kinyitnia. Visszahivatkozik egy előző évi 3488 sz. bejegyzésre, azonban az említett Jegyzőkönyv már nincs meg, így nem is ismerjük a megnyitás dátumát és pontos helyszínt sem. Schönvizner Ferenc egészen 1874-ig üzemeltette a patikáját a „Vásárálláson túl”. Halála után Pásztory Sándor (mostoha fia, eredeti nevén Kietreiber Sándor) örökölte meg a gyógyszertárat. Az ő idejében már a Karl-házként is emlegetett épületben üzemelt a patika, a mai Fő utca és a Zichy-liget sarkán. Az épület maga 1870 táján épült, nevét az épületben működő Karl József és fiának likőrgyártó cégéről kapta, ők készítették az ún. Kajofi Keserűt. Schönvizner üzleténél fontos kiemelni, hogy – a további 4 városi patikával egyetemben – csak személyjogú gyógyszertár volt. A Szent István elnevezés – más királynevekkel egyetemben – meglehetősen közkedveltnek minősült: 21 ilyen néven futó gyógyszertárról tudunk, ebből 16 születése a XIX. századra tehető.
A következő tulajdonos ifj. Pásztory Sándor lett, 1918-tól 1943-ban bekövetkezett haláláig ő vezette a Szent Istvánt. A patika „közönsége” a visszaemlékezések alapján jellemzően szegényebb városi polgárokból állt. Pásztory halála után nem maradhatott a gyógyszertár a család kezében. Sándor eredetileg húgára, Pásztori Máriára hagyta a gyógyszertárat, aki férjével, a szintén gyógyszerész Szobonya Kálmánnal szerette volna közösen működtetni. Azonban pályázatot írtak ki a gyógyszertár tulajdonosi posztjára. 1944-ben a belügyminisztérium meghirdette a gyógyszertárat, az említett pályázatot özvegy Móry (Móri) Tamásné nyerte meg. Szomorú esemény is társul a tulajdonosváltáshoz: Szobonya Kálmán kétségbeesésében „1944. január 28-án a remélt patika segédszobájában” véget vetett életének. /Dávidné Horváth Enikő: A Szent István Gyógyszertár története, 95-96.o./ A gyógyszertár sorsa a későbbiekben kérdéses: Dávidné Horváth Enikő kutatása során nem lelt olyan iratra, mely bizonyítaná, hogy megélte a gyógyszertár az állami kézbe kerülést. Ezzel szemben Bakos Batu szerint Móryné egészen az államosításig betöltötte a tulajdonosi és felelős vezetői posztot.
Forrás: gyogytortenet.wordpress.com
Folytatjuk!
