Amit a futball adott, az pótolhatatlan az életemben
Amit a futball adott, az pótolhatatlan az életemben
Amit a futball adott, az pótolhatatlan az életembenAz ifjú Szabó László mikor és miképpen ismerkedett meg a sporttal, a focival?
Mezőfalván laktam kilenc éves koromig, 1964-ig, és ott gyerekként már állandóan futballoztunk természetesen. Akkor szerettem meg a futballt, majd a Fehérvárra történt költözésünk követen a Videoton lett a szenvedélyem, természetesen akkor még VT Vasas névre hallgatott. A legelső érdekes elgondolkodtató élményem az volt, amikor 68-ban a csapatot Videotonnak nevezték el. Gondolkoztam azon, hogy vajon ez a név mit jelent? Rájöttem, hogy kép és hang, de hogyan lehet ennek szurkolni? Gondoltam magamban, aztán a drukker társak megoldották, természetesen.
Bencsik István, a Vidi akkori elnöke találta ki ezt a nevet, és bólintott rá Papp István vezérigazgató, hogy oké, legyen, merthogy ez jó marketing értéket képvisel a főszponzornak, a Videoton gyárnak. A Te kezdeti idegenkedésedtől elvonatkoztatva, a szurkolók hogy fogadták az új nevet?
Szerintem nehéz volt, egyértelműen idegenkedéssel fogadták, bár a korábbi nevek sem voltak túl jók, ugyebár Vadásztölténygyár meg VT Vasas, de ez a Videoton nagyon szokatlan elnevezés volt. A szurkolók kreativitása azonban végtelen, hamarosan megszerettük ezt a nevet, beceneve is lett a csapatnak és megszoktuk a Vidit. Nem is tudtuk elképzelni más néven az együttesünket, még ha néhány évig rá is kényszerítettek bennünket arra, hogy más néven hívják a gárdát és másképp drukkoljunk, mindig Vidiként szólítottuk meg a csapatot.
Visszatérve még a régi időkhöz, én úgy tudom, hogy Mezőfalván volt a családodban is futballvonatkozás egy közeli rokonod által, aki játszott a helyi csapatban.
Pontosan így van. Itt megjegyezné,. hogy az első élmények a gyerekkori futball élmények, amik óriási tapasztalatot adtak még ilyen kisgyereknek is amilyen én voltam. Iskola után mindig futballoztunk, kergettük a labdát, nagy szenvedély volt a pályán, rugdostuk egymást és a játékszert, örültünk a gólnak, mindenesetre megtanultuk egymást tisztelni és az eredménytől függetlenül megbocsátani a másiknak mérkőzés után.
Volt egy rokonom a mezőfalvi csapatban valóban, édesanyám testvére a Jani bácsi, aki a pályával szemben lakott. Örök emlékként maradt meg bennem a kép, hogy ott átöltözik a 10-es mezbe, és átballag az úttesten, mert ott volt a pálya. További emlék, hogy az 50-es évek végén, 60-as évek elején egy augusztus 20-i meccsen, kifutott a Mezőfalva csapata a pályára és a kapus úgy mutatkozott be a közönségnek, hogy felugrott a kapufára és az egyik kezével lógott egy darabig. Ez nagyon nagy tetszést váltott ki, és persze nekem is kisgyerekként ez rettenetesen szimpatikus volt, úgyhogy ki is próbáltam természetesen, de persze nem értem fel a felső lécet, így meg kellett emelni hozzá.
De azért sikerült a mutatvány
Most váltsunk át Fehérvárra. Miképpen került a Szabó család ebbe a városba?
Apám ki akart mozdulni a faluból, hogy több lehetősége legyen a családjának a jövőben. Pályaválasztás, tanulás, stb..., tehát jó szándékkal mozdultunk ki onnan. Hozzáteszem, Mezőfalvával most is intenzív a kapcsolatom. A Hercegfalvi Baráti Kör tagja vagyok, úgyhogy járok a rendezvényekre, havonta megyek a településre, nem beszélve arról, hogy 3-4 hetente a sírokat is meglátogatom ahol a nagyszüleim és egyéb rokonaim nyugszanak. Gondolkozott apám, hogy Budapest, Dunaújváros vagy Fehérvár. De egyértelmű lett aztán a szándéka és nagyon örülök neki, hogy Fehérvárt választotta mert itt hamar kialakultak baráti kapcsolatok, futball kapcsolatok, közösségek, s az idő is azt igazolja, hogy jó helyre kerültünk. Iskola, egyetem Pécsen, és közben természetesen a nagyszerű nyarak, meccsek, baráti kapcsolatok. Szóval Fehérvár rengeteget tett az életemhez, el nem mennék már innen semmiképp.
Amikor idejöttél fiatalon, akkor már VT Vasas szurkoló voltál, vagy itt a városban fertőződtél meg ezzel?
Nem voltam VT Vasas szurkoló, az egyik fővárosi csapatnak drukkoltam, de nem a zöld-fehérnek, mert apám egy munkás csapattal,szimpatizált, munkásember volt, alapvetően. Én, amikor ideköltöztünk, akkor kezdett érdekelni az itteni futball természetesen, és törvényszerűen, onnantól követtem az akkori VT Vasas játékát, fejlődését.
Az első nagy élményem az volt, amikor még VT Vasasként - talán '65-'66-ban - a Ferencvárossal játszhattunk egy Magyar Kupa meccset, még a Berényi úti pályán, és kikaptunk. De mégis maradandó emlék volt, mert sok világklasszist láthattam ott a pályán, Albert, Varga és a többiek, akikkel egyébként nyilván nem találkozhattam volna, hiszen más osztályúak voltunk. És akkor következett a '68-as fordulat, ez az új névadás, majd az NB I, és innentől fogva aztán már egyenes út vezetett a rajongásig.
Ez máig tart.
Ami a mérkőzésszerű élményeidet jelenti, az említett Fradi meccsen kívül mi volt az, ami az első nagy igazi foci élményt adta neked, a Vidi vagy VT Vasas tekintetében? Vagy egy játékos netán, például amikor megláttad Karsait játszani...
Természetesen a kezdetektől fogva jártam meccsre, bár apám néha eltiltott ha rosszul viselkedtem. Akkor az volt a büntetés, hogy nem mehettem a következő meccsre. Ennél nagyobb büntetést nem találhatott volna ki. Egy-két találkozót érintett ez, úgyhogy nem volt súlyos a történet. Azért a legnagyobb élmény a '74-'75-ös bajnokság volt, amit már az ember felnőttként élt meg, illetve a '75-'76-os, ami mégnagyobb élmény volt rossz értelemben, az elcsalt bajnokság, azt soha nem felejtjük. Akkor is tudtuk és éreztük, hogy itt nagy méltánytalanság történt. Engem az zavart egyébként, hogy miért nem volt természetes, hogy vidéki csapat nyerjen bajnokságot? Utána persze kevesebb meccset láttam Fehérváron mert Pécsre jártam egyetemre 1975 és '80 között, előtte 1 évig katona is voltam '74-'75-ben. Az egyetem elvégzése után jártam természetesen minden találkozóra, a következő nagy állomás pedig a '84-85-ös UEFA-kupa menetelés volt.
Soha nem gondolkodtál közben még fiatalon, hogy neked is lehetne esetleg helyed a pályán, megpróbálod a focit a gyakorlatban is, nem csak a lelátón?
Nem, egyáltalán nem. Ezt felmértem fiatalkoromban, hogy kevés vagyok hozzá termetre is, izomzatra is, kitartásra is. De nekem elég volt a játszótér és ott a futball az osztálytársakkal, a lakótelepi barátokkal.
Hat évtizede komoly mértékben képben vagy a VT Vasast, illetve a Vidi-t illetően. Kit tartasz minden idők legjobb fehérvári játékosának, Vidi játékosának?
Nem kell sokat gondolkodni,
Karsai volt a legjobb játékosunk, bár nagyon nehéz sorrendet felállítani. Én beszélgettem már erről komoly hozzáértőkkel is - ugye én csak szurkoló vagyok -, s nagyjából meg van az összhang, hogy valóban Karsai volt az. Ő, ha kicsit fizikailag erősebb lett volna vagy gyorsabb, akkor óriási karriert futhatott volna be, de így is korszakos zseni volt, a legnagyobb Vidi-játékos. De több más nagyszerű játékosunk is volt, például a Kovács Józsi - a magyar Bekkenbauer, mindig ezt szokták mondani rá az elegáns játéka miatt- , vagy a Tiber Laca remek futballista volt. Velük egyébként minden meccsen találkozunk személyesen is és ez nagy öröm számomra.
A korábbi együttesből is pl. Wollek, meg a többiek kiemelkedőek voltak. Tele voltunk jó futballistával, nagyon nehéz választani, de igen, talán a Karsai volt a leginkább kiemelkedő.
A csapat a másodosztályban az első átmeneti szezont túlélte, most mindenki megfogalmazta a célt: vissza lehet, sőt vissza kell jutni az első osztályba! Mi az amit a szurkolók nevében el tudsz mondani, mi az elvárás a csapattal szemben? Ti is azt gondoljátok, hogy most - dacára annak, hogy csak egy csapat jut fel közvetlenül, a második helyezett osztályozót játszik a NB I utolsó előtti helyezettjével - , egyenes út vezet a legfelsőbb osztályba?
Úgy gondolom igen. Nagyon bízom benne, hogy jó szakmai háttér alakul ki és ez egyenesen vezet az első osztályba. Ami pedig az osztályozót illeti, nagyon felháborított, mert más feltételek mellett építenek csapatot az első és a másodosztályban. Nem lehet egyenlőségjelet rakni közéjük. Remélem, majd ezt is korrigálni fogják, ha nem is a mi feljutásunkkor, mert ugyanúgy mint a magyar kupában, ott is egy idő után eltörölték, hogy egy alsbóbb osztályú csapat megy a felsőbb osztályú csapathoz. Nagy a méltánytalanság, hiszen az egy ünnep egy alsóbb osztályú csapatnak, hogy egy felsőbb osztályú NB I-es csapat elmegy hozzá és ezt elvették a hazai drukkerektől.
Egy nagyon picit beszéljünk a privát szféráról, hiszen téged nem csak focidrukkerként, hanem közjegyzőként is ismernek itt Fehérváron. Hogy van most a közjegyző Szabó László?
Köszönöm szépen, már nyugalmazott vagyok. Betöltöttem azt a kort, amikor el kellett menni nyugdíjba, nagyon szerettem a munkámat, több mint harminc évig műveltem. Előtte nyolc évig bíró voltam, a Dunaújvárosi bíróságon is és itt Fehérváron is polgárjogi szakos bíró, bontó pereket tárgyaltam, azt is szerettem.
Nálam mindig nagyon fontos volt - és ezt a futballnak is köszönhetem, a pályán eltöltött időnek -, hogy az emberi lélek, a gondolkodás, a hozzáállás a másikhoz hogyan nyilvánul meg. Ezt egy bontóperben nagyon jól lehetett használni ezeket az ismereteimet mert hamar kitapasztaltam, hogy miként lehet megegyezésre juttatni az ügyfeleket, hogy - főleg a gyerekek érdekében - lehetőleg békében váljanak el és a gyerekek nyugodtan folytathassák az életüket, ha a szülők külön is mennek.
Itt jegyezném meg, nehogy elfelejtsem, hogy a 45 éves iker fiaim, Gergő és Tomi, akik szintén jogászok, kiskoruktól járnak velem a meccsekre, elkötelezett Vidi-drukkerek. Csodaszép egyéves unokám, Emma is már többször meghallgatta a Vidi-indulót, végig mosolygott, és közben gyönyörűen csillogtak a szemei. Az utánpótlás tehát biztosított.
Hat évtized a focipályán és a lelátón, mi az amit ez a hatvan év adott neked? És ha már itt tartunk, akkor "kilométeresítsük" ezt a történetet, hiszen nagyon komoly táv az, amit a foci szeretetéért te megtettél, akár gyalog, tömegközlekedéssel, akár autóval, összességében biztosan sok ezer kilométer ez. Mondhatjuk tehát, hogy megérte neked ez a sok áldozat és a sok kilométer amit a fociért megtettél?
Erre csak igennel tudok válaszolni! Amint már említettem, én a futballnak rengeteget köszönhetek, mert az emberi kapcsolatok építését, fenntartását nagyon elősegítette nálam, már a gyerekkori élményekkel is. Valóban minden benne van a futballban ami az emberi élethez kell, meggyőződésem: a születés, a halál. megbocsátás, harag, minden eleme benne van, ami ahhoz kell, hogy a konfliktusokat feldolgozzuk, békésen megoldjuk és túl legyünk rajtuk. Még talán egy fél mondat, melyik volt a legfontosabb gól, a csapat életében? Csodálatos, zseniális gólokat láttam. De azt hiszem Csuhay Szarejevóban rúgott gólja volt az ikonikus gól ennek a nagyszerű klubnak az életemben, múltjában. Összességében amit a futball adott, az pótolhatatlan az életemben, a futball az örök szerelem, ez így is marad és boldog vagyok, hogy ezt átélhettem, megismerkedtem vele és, hogy ilyen sokáig követhettem a csapatomnak a játékát, munkáját.
