Obeliszk a művészcsalád emlékére
Obeliszk a művészcsalád emlékére
Obeliszk a művészcsalád emlékére„Székesfehérvár egyik legkülönösebb síremléke a felsővárosi Csutora temető közepén tör az ég felé.”
Így kezdi bemutatását a Köztérkép a Csutora temetőben található obeliszk kapcsán, és valljuk be, az idézet minden szava megállja a helyét. A különleges mészkő síremlék olyan történelmi nyomokat rejt, mely az évszázadokkal ezelőtti Székesfehérvár szobrászatához nyúlik vissza. A sírban nyugszik a 61. életévében elhunyt Anton Walch (1836), valamint (felesége) Barbara Walch (1855), illetve (unokái) Emerika Wurm (1923) és Szidonia Wurm (1937).
A Walch név nem ismeretlen sorozatunkban, a kismartoni Thomas Walch készítette a barokk épület gyönyörű szép kapuját és annak szobrait, Lustitia és Prudentia történetével már részletesen foglalkoztunk korábban. A Köztérkép szerint a mesterember leszármazottja volt az itt eltemetett Anton Walch.
A Köztérkép így ír az obeliszkől:
„Míg az obeliszk délnyugatra néző felületén mívesen faragott feszület-relief, északkeleti felén urna látható. Utóbbi is népszerű sírkőszimbólumnak számított, ám általában lepellel (élők és holtak közötti választóvonal) együtt ábrázolták. Az oldalakon egy-egy lefelé tartott, ám ennek ellenére égő fáklya, a halál utáni élet kifejezője, alant a palmettás akroterionok által keretezett félköríves timpanonokon pedig szárnyas homokóra - mely a mulandóságra kíván emlékeztetni - illetve éjjeli lepke látható. A moly tulajdonképpen a halhatatlan lélek képmása, mely a mozdulatlan bábból, azaz a halál merevségéből szabadul ki… Mindezen felül figyelemre méltóak még, sőt talán a legérdekesebbek az oszlopok felett lévő hatágú csillagok - vélhetően ezek sem csupán egyszerű díszítőelemek: a hexagramma valójában két háromszög (az isteni és a földi) összekapcsolódása, és arra utal, hogy a feltámadás felülkerekedik a valóság alsóbb és felsőbb szintjein.”
Szintén érdekes összefüggéseket tár fel a Köztérkép egy másik sírhoz kapcsolva az obeliszket.
„Még 2018 januárjában R. Szolga Réka egy olyan adonyi síremlékről írt, mely az újságcikket figyelmembe ajánló Bándy Márta ükapjának, id. Havranek Antalnak egy korai alkotása. A túlburjánzó növényzet fogságából frissen kiszabadított sír múltjának akkor Rózsafi János hadtörténész járt utána, és kiderült, hogy a szóban forgó kriptát - mely Adony városának legöregebbje - a Zichy család alkalmazásában állt Uhlarik János uradalmi mérnök készíttette a fiatal kőfaragóval 1851-ben korábban elhunyt felesége emlékére. Ami a mi szempontunkból igazán érdekes, hogy ez a síremlék szinte teljesen megegyezik a Csutora temető obeliszkével - a székesfehérvári alkotásról csupán az adonyi mű Istenszemes domborműve hiányzik. A mindent látó szemről biztosan sokaknak a szabadkőművesség jut eszébe. Nos, Uhlarik a szabadkőművesek szellemi és politikai elitjéhez tartozott, mint a Fraternitas páholy felügyelője. Ami pedig az obeliszk (azaz magas piramis) hangsúlyos jelképeit illeti, meg kell említeni, hogy a szervezet rituális szertartásaiban mindig is központi szerepet játszott a halál és az újjászületés dramatizált rítusa. Habár úgy tudni, Fehérváron nem volt páholyuk, nyilvánvalóan Walch is szabadkőműves volt, sírjáról a szemet - mely egyébként legelőször 1797-ben jelent meg a szabadkőműves ikonográfiában - az újonnan felvésendő nevek miatt csiszolhatták le. Az adonyi cikkben egyébként még megemlítik azt is, hogy a fehérvári kőfaragó legény, Havranek Antal - miután hazatért a vándorlásából - egy bizonyos Walch Antalnak a királykúti műhelyét vásárolta meg. A kör bezárult.”
Az obeliszk készítője minden bizonnyal idősebb Havranek Antal kőfaragó volt, felállításának dátumát 1850-re teszik. A leszármazottak nagyvilágban való szétszéledése, talán egyenesen hiánya miatt a sír és az obeliszk nincs túl jó állapotban, ám egyelőre még tartja magát az időjárás és maga az idő romboló hatásaival szemben.




