Mekkora a réteg? – az első magyar Pantera-könyvről 
Mekkora a réteg? – az első magyar Pantera-könyvről
Mekkora a réteg? – az első magyar Pantera-könyvről Óvatosan szálltam be az autóba, nehogy a csizmámmal kárt tegyek a frissen nyomott könyvekben. A volánnál Dudich Ákos, az anyósülésen Horváth István Pityesz, a hangszórókból pedig a Metallica első albuma szól, ráadásul kazettáról. Az ötletgazdák meghívásomra érkezett Székesfehérvárra egy tv és egy rádióinterjúra, én pedig azért kerültem az autóba, mert nem egyszerű megközelíteni az interjú helyszínét, a munkahelyemet.
Navigálás közben azon gondolkodtam, hogy vajon képes leszek-e, a sajtótájékoztatóktól és közleményektől kissé elbutult, sablonokban gondolkodó újságírói agyammal, végre olyan témával foglalkozni érdemben, amit mindig is szerettem. Ákosékat azért hívtam meg, mert egy közösségi oldalon felfigyeltem rá, hogy magánkiadásban szeretnék megjelentetni Rex Brown önéletrajzi könyvét.
Kis képzavarral élve égi jelnek tekintettem, hogy én voltam a „333-an az első magyar Pantera-könyvért” csoport 666. tagja. Bocsássák meg, hogy a bevezetőt ennyire személyesre szabtam, de gondolom, sokan vagyunk, akik hetente hallják, hogy menjenek el fodrászhoz vagy vágják le a szakállukat, egyébként is senki nem szereti és hallgatja, amit mi hallgatunk és szeretünk és különben is ez az egész csak rétegzene.
Erről egyébként Ákos és Pityesz is beszélt az alább olvasható interjúban, hiszen a kiadók is azzal utasították el a könyvet, hogy rétegműfaj. Szóval a réteg összefogott, a könyv elkészült, és érdemes megnézni azt a közösséget, ami létrejött a neten. Én a magam részéről annyit tudtam volna mondani, akkor, amikor beültem hozzájuk a kocsiba, mint Han Solo, aki hosszú évek után a Falcon fedélzetére lépett; Chewie Hazaértünk!
Miért éreztétek szükségét annak, hogy ilyen közvetlen módon szólítsátok meg az interneten a rajongókat?
Pityesz: Az elmúlt időszakban sok nehézséget éltünk át Ákossal. Voltak olyan dolgok, amelyekbe a szívünket, lelkünket beletettük és mégis pofára esés lett a vége. Karácsony környékén sörözés közben beszélgettünk és szóba került az a régi tervünk, hogy jelentessük meg magyarul Rex Brown könyvét. Nagy lökést adott ennek az a Dimebag-est, amit évről évre hatalmas érdeklődés kísér a Dürer Kertben. Mi ezzel a könyvvel szerettünk volna olyan pluszt is nyújtani, ami sajnos már régóta nem jellemző Magyarországon. Szóval, hogy legyen íze és szaga, és olyan élményt adjunk, amit nem tudsz kifizetni. Mi biztosan emlékezni fogunk erre a kemény öt hónapra életünk végéig. Reményeim szerint azok is, akik a csoporton keresztül szinte nap, mint nap láthatták hogyan készül el a könyv, lépésről lépésre.
Dudich Ákos: Amikor az eredeti könyvet olvastam, engem nagyon megfogott az a stílus, amiben Rex Brown ír, fontosnak tartottam, hogy ez eljusson a magyar rajongókhoz is. Mint szakfordító több kiadóval is kapcsolatban vagyok, szóval több helyen is felvetettem ezt az ötletet. Mindenhonnan azt a visszajelzést kaptam, hogy nem lenne kifizetődő megjelentetni, mert a Pantera rétegzene. Hát ezt nem hagytuk annyiban! Ezért találtuk ki azt, hogy legyen közösségi finanszírozás. Tulajdonképpen a Facebookon fel tudtuk mérni az igényeket, és nagyon sok pozitív megerősítést kaptunk. Ezt azzal próbáltuk meghálálni, hogy minél több információt juttatunk el azokhoz az embereknek, akik csatlakoztak hozzánk, hogy ők is minél inkább magukénak érezzék és nyomon tudják követni a folyamatot. Ráadásul mindenkinek, aki anyagilag is támogatta a vállalkozást felkerült a neve a könyv egy-egy oldalára.
Pityesz: Nagyon vehemensen tudok reagálni érthetetlen dolgokra, amiket nem tudok felfogni. Nem azért, mert hülye vagyok, csak egyszerűen nem értem. Ha a kiadók visszautasítják az ötletet, akkor azzal semmi baj nincs. Viszont ha azzal jönnek nekem, hogy „rétegzene” és „nem éri meg” ez egyszerűen nem fér a fejembe. Hadd utaljak csak megint a Dimebag estekre, tessék megnézni, hányan vannak ott és ez csak Budapest. A könyv ráadásul rendkívüli abból a szempontból, hogy nem egy külső ember ír a zenekarról, hanem maga Rex Brown. Az olvasó látni fogja, hogyan indultak a nulláról, hogyan értek fel a csúcsra, milyen mélységeik és magasságaik voltak. Amikor egy zenész fel tudja vállalni és le tudja írni azt, hogy mi történik a koncertek előtt és után, az a leghitelesebb. Számos zenekarról írtak már könyvet, de sokszor látom azt, hogy az, aki írta nem éli meg a rosszulléteket, nem érzi a rajongók szagát, nem utazik hónapokon keresztül koncertről, koncertre. Ebben a könyvben viszont nincs mellébeszélés.
Rex Brown könyve, ami tulajdonképpen egy önéletrajzi könyvnek is betudható, 2014-ben jelent meg. Fel is tudtátok vele venni a kapcsolatot? Mit szólt ahhoz a munkához, amit ti csináltok?
D.Á.: Meg kellett keresnem az ügynökséget, akik birtokolják a könyv jogait. Végül Lengyelországban leltem rá, egyeztettük a jogdíjakat és megkaptam Rex elérhetőségeit. Gondoltam egyet és írtam neki egy levelet, amiben kifejtettem a kezdeményezésünk mibenlétét. Még aznap válaszolt, nagyon meghatódott azon, hogy nem kiadó adja ki a könyvet, hanem a magyar Pantera rajongók fogtak össze érte. Kérdezte miben segíthet, megkértem rá, hogy írjon egy előszót kifejezetten nekünk magyar rajongóknak. Megtette, és ez olvasható is a könyv elején.
Pityesz: Mindenképpen meg kell megemlíteni Mark Eglintont is, hiszen az eredeti könyv az ő ötlete volt, ő kereste meg Rexet és ketten hozták össze. Egyébként Rex és Mark is belépett a Facebook csoportunkba. Ahogy Ákos fordította a könyvet folyamatosan küldte át nekem a részeket lektorálásra. Főleg a zenei szakkifejezésekben tudtam sokat segíteni. Ahogy fejezetről, fejezetre haladtunk egyre jobban tisztult az a változó hangulat, amiben íródott. Dimebag temetésével kezdődik és a végkifejlet is Dimebag halála.
A külön a magyar rajongóknak írt előszón felül, egyéb különlegességei is vannak a könyvnek. Az eredeti illusztrációkon kívül, magyar felvételek.
DÁ: Valentin Szilviától és Réti Zsolttól kaptunk felvételeket, az ő képeik bekerültek a könyvbe. 2009-ben lőtték őket egy magyar Down koncerten.
Pityesz: Több szempontból is különleges a magyar kiadás. Amikor először a kezembe fogtam az eredeti könyvet, kicsit csalódott voltam. Nem az a minőség volt, mint amit elvártam volna. Ezalatt persze nem tartalmi dolgokra kell gondolni, nagyon fontos számomra, hogy egy könyv ne használódjon el fizikailag és tartós legyen. Mi pontról pontra nagyon tudatosan megterveztünk mindent, komoly munkatervünk volt erre az öt hónapra vonatkozóan. Egyébként minden lehetőségre és buktatóra felkészültünk. Nagyon elégedett vagyok a végeredménnyel, pont úgy néz ki, ahogyan elképzeltem. Ki szeretném emelni, hogy a közösségi összefogás ereje nem csak arra vonatkozott, hogy 333 ember bizalmat adott nekünk és létrejött a könyv költségvetése, ezen kívül rengeteg élményt is kaptunk. A csoportnak köszönhetően jutottunk el Tóth Tamáshoz, aki a Pannonia Nyomdában dolgozik. Nagy odafigyeléssel készült a nyomdai munka, de ez látszik a végeredményen is.
Korai még erről beszélni, hiszen nagy munkán vagytok túl. De már láttam a közösségben, hogy vannak tervek.
D.Á.: Nekem nagyon tetszett a kezdeményezésünk végkifejlete, úgy gondolom ezt érdemes folytatni. Alulról építkezve kihozunk majd további könyveket is, amit a kiadók úgy ítélnek, meg hogy nem érdemes. Hatalmasat merítettünk a célközönségünkből.
Pityesz: Ez egy príma kontrollcsoport arra, hogy mire van igény. A szavazásunk első három helyén jelenleg Max Cavalera, Zakk Wylde és Tony Iommi szerepel.
