Skindred, forrónadrágok és grillezett csülkös lepény - Elkezdődött a FEZENSkindred, forrónadrágok és grillezett csülkös lepény - Elkezdődött a FEZEN
Amikor délután négy körül megérkeztünk, nagyjából néhány százan lézenghettek a fesztivál területén. Mindez alig egy órával volt az első olyan koncert előtt, amire úgy tippeltem, hogy azért komolyabb tömeg összeverődik majd rá. Végül aztán ez így is lett: a Margaret Island értelmezhető mennyiségű ember előtt lépett színpadra. Kicsit rontott az élményen, hogy a hangosítás az első néhány szám alatt messze volt az ideálistól és az sem segítette az évszázad bulijának kialakulását, hogy a koncert közben a szervezők még javában építették a kordont, amivel megpróbálták elválasztani a magukról megfeledkezve tomboló Margaret Island-rajongókat a zenekartól. Sebaj, lesz ez még jobb is, gondoltam. És lett.
Alig fél óra múlva már jött is a Wellhello. Fluor végig roppant szimpatikusan lokálpatrióta volt, érezte, hogy mi kell a több ezer megjelent, zömmel fehérvárinak, akik zömmel lányok voltak, zömmel forrónadrágban. Várakozásaimnak megfelelően egy pohár akármivel a tömeg mértani közepétől egy kicsit hátrébb elhelyezkedve parádés látványt nyújtott a színpadon és színpad előtt a közönség is. Egyébként lehet fikázni a Wellhellót, de ezek a srácok nagyon jók a saját műfajukban Magyarországon bőven az élmezőnyben vannak.
A Wellhello is átmozgatta a FEZEN közönségét (Fotó: Horváth Reni)
Ahogy a rögtön utánuk következő Halott Pénz is. Érdekes, de azét várható is volt, hogy a fesztiválokon megszokottakkal ellentétben most a két koncert között szinte egyáltalán nem cserélődött a közönség, szinte mindenki a helyén maradt. Marsalkó Dávid és zenekara az elmúlt egy évben simán ledolgozta Flourékkal szembeni hátrányát és mára talán ők lehetnek a tizenhuszonévesek legnagyobb itthoni kedvencei, nem mintha ez számítana valami. A két zenekar között ugyanis olyannyira nincs rivalizálás, hogy éppen az elmúlt hétvégén tartottak közös minifesztivált Orfűn.
Furcsa volt látni, ahogy a pécsi srácok jobban meg tudták mozgatni a közönséget, mint a nagyszínpadon velük egy időben játszó DevilDriver. A kaliforniai metálzenekar odaverős, reszelős, fejrázós zenéje valamiért nem igazán akart működni. Az első sorokban is csak bólogatós nézelődés volt, úgy igazán meg sem mozdultak az emberek. Nem volt rossz, hozták a srácok a kötelezőt és ennyi. A legszimpatikusabb része a bulinak az volt, ahogy a cucc szétszedésénél a roadok az utolsó, erősítőkre ragasztott A4-es papírt (feltehetően a setlistet) is nagyon kedvesen adták oda a még mindig a kordonnak támaszkodó fesztiválozóknak.
DevilDriver a FEZEN nagyszínpadán (Fotó: Horváth Reni)
Na és akkor jött a nap fénypontja: teljesen váratlanul, a surranópályán megérkezett a napi előre tervezett programomba a Skindred. Tegnap este előtt halvány fogalmam sem volt arról, hogy ez a walesi csapat egyáltalán a világon van. Ha volt még rajtam kívül ilyen a FEZEN területén, és ott volt a nagyszínpad előtt, akkor az vélhetően hozzám hasonlóan pofán vágta az, ami a színpadon történt. Ezek a fickók vérprofik, iszonyú dögösek, nagyon tudják, hogy mit akarnak és azt is, hogy mi kell a közönségnek. Egy elképesztően jól összerakott show-t láttunk másfél órában. Nem volt üresjárat, végig zene. Kicsit olyan volt, mint amikor az ember a barátaival nekiáll youtube-ozni, random teszik be a számokat, és mindig eszébe jut az éppen futóról valakinek valami újabb. Stílustól független kakofónia, nagyon megtervezve és minden részlet a helyén, egészen a levezetésig. A Skindred egy ízig-vérig nagyszínpadra termett koncertzenekar.
Akkor szerezzünk valami kaját. A FEZEN gasztro részlege is eléggé rendben van, így ránézésre. Vannak nagyon komolynak tűnő grillezős helyek, szarvasburger, betyár gyros, pljeskavica. A választásunk elsőre a grillezett csülkös lepényre esett, némi csípős szósszal. Ez egy kb. 20 centis kör alakú lepény, aminek az egyik felét alaposan megrakják a csülkös, hagymás, zöldséges töltelékkel, majd félbehajtva és két papírtálcába csomagolva megkapod, a többit pedig oldd meg magad. A grillezett csülkös lepényt nem lehet szépen enni. A rutinosabbak ülve, előre dőlve és már eleve póló nélkül próbálkoztak, széles terpeszben, nehogy a cipőre folyjon a szmötyi. Működő megoldásnak tűnik az egész cucc oldalara fordítása is, bár a kezünkre, lábunkra folyó szószt így sem fogjuk megúszni. Az íze viszont mindenért kárpótol: igazi magyar fesztiválkaja. Ár-érték arányban és főleg mérete és zsírtartalma miatt ajánlott, alkoholfogyasztás ellensúlyozására pedig kifejezetten javasolt.
Sorban következett az Infected Mushroom, akik minden előzetes vélemény ellenére nekem leginkább a Pendulum koncertjeinek hangulatát hozták. Alaposan megmozgatták ők is a közönséget, pedig nem volt különösebben komoly a show, nem a látványra helyezték a hangsúlyt az izraeliek. Ők egyszerűen csak jók voltak.
Infected Mushroom a FEZEN-en (Fotó: Horváth Reni)
Az estét a nap legnagyobb sztárjának kikiáltott Children of Bodom zárta. Ez volt az első találkozásom a zenekarral, de ők sajnos nem győztek meg. Gyerekkorom nagy kedvencei között voltak igazán húzós metálzenekarok is, de valahogyan az a stílus, amit a Children of Bodom is képvisel, sosem győzött meg igazán. De persze legyünk nyitottak az újra, ezért becsülettel végigácsorogtam az első pár számot. Néhány komolyabban megcöccenő riffnél többe nem tudtam belekapaszkodni, annál is inkább, mert a hörgős ének miatt egy árva szót sem értettem a mondanivalóból.
Így az sem derült ki, hogy volt-e madafaka vagy sem, ami a FEZEN első napjának hívószava lett. Majdnem az összes külföldi zenekar ugyanis legalább egyszer lemadafakázta a közönséget, úgyhogy ha a szervezők előzetes várakozásai végül bejöttek, akkor tegnap este 10.000 anyuka csuklott otthon, miközben a gyereke Székesfehérváron fesztiválozott.
Folytatása következik.
(A nap előtti beharangozónkat itt olvashatod el: WellHello, Halott Pénz és Brains az FEZEN első napján - Fesztiválajánló)