Középkori hangulat a Királyi Napokon: jóslás hörcsöggel, csattogós falepke és kézműves sajtok
Középkori hangulat a Királyi Napokon: jóslás hörcsöggel, csattogós falepke és kézműves sajtok
Középkori hangulat a Királyi Napokon: jóslás hörcsöggel, csattogós falepke és kézműves sajtokAmikor utoljára voltam Királyi Napokon, akkor még csak egy mezei felvonulás volt a belvárosban, egy halom néptáncegyüttessel, majd az Országalmánál sör, színpad, buli, sörpadok, támaszkodás, sör, napsütés, barátok és egy kis sör. Ehhez képest jelentősen átalakult a dolog, és abszolút az előnyére. Pedig már az sem volt rossz. A Királyi Napok nekem most a legjobb arcát mutatta és úgy éreztem magam, mintha a Robin Hood kellős közepébe csöppentem volna. Amit erősített az ilyen figurák teljesen véletlenszerű felbukkanása is:
Középkori arcok a Királyi Napokon (Fotó: Horváth Reni)
Majd mögöttük némileg lemaradva poroszkált egy igazi Tuck barát, akinek vagy ezzel a furcsa lábbelivel voltak komoly gondjai a macskakövön vagy csupán nagy volt a szél. Esetleg már tényleg nem volt szomjas.
A székesfehérvári Tuck barát (Fotó: Horváth Reni)
Mindenki egy irányba tartott: az Országalma és a Nemzeti Emlékhely felé, ahol ez az egész furcsa, de roppant hangulatos középkori vásári forgatag a tetőfokára hágott. Itt található egyébként az a kézműves sajtokat áruló kunyhó is, ami nálam a nap legnagyobb favoritja volt: a kiemelt képen látható úriember viszi a boltot és hát valljuk be: mintha rá öntötték volna ezt a hacukát. Egyszerűen el sem tudom képzelni, hogy este, amikor vége a műszaknak, leveti magáról ezt a valamit és belebújik egy klasszikus kék farmer, piros póló felszerelésbe, majd bepattan egy hármas Golfba. Ez a bódé úgy jó, ahogy van, és ha még hozzáképzeljük azt is, hogy a közvetlen előtérben némi szalmát is hanyagul odaszórtak, akkor azt is mondhatjuk, hogy teljes az illúzió: ez itt maga a középkor.
A Vörösmarty Színháztól az Országalmáig sétálva muzsikusok, az óriásbábok, kürtős kalácsosok, fakardos vagy csattogós szárnyú falepkét tologató gyerekek szegélyezik az utunkat, de némi szerencsével egy kis ingyen vizet is kaphatunk. Van ugyanis ilyen szolgáltatás: bármikor odaléphet hozzánk egy csinos hölgy és a szomjunk felől érdeklődve a kezünkbe nyomhat egy pohárral. Szóval minden oké, figyelnek ránk, jól szórakozunk, még pár perc séta és megérkezünk a belváros legbelebb belébe.
Középkori vásári hangulat (Fotó: Horváth Reni)
A fenti képen bringán szereplő úrnak üzenjük, hogy ez a kép egy komolyabb összeget ér ebben a pillanatban, mert a belvárosban este kilenc és reggel kilenc között lehet bringán ülve száguldozni, nem pedig fordítva. Sebaj. A szerkesztőségben fogadjuk a felajánlásokat a fotó eltávolítására, amúgy meg ünnep van, tehát a fel-le grasszáló, meglehetősen nagy létszámú hatóság vigyázó szemei vagy elérték az urat vagy csupán egy rosszalló pillantással megúszta a dolgot és egérutat nyert.
Egy ilyen helyzetben egyébként surranópálya lehet normális körülmények között a Ciszterci templom melletti kis utca, de a dolog most nem működik: Boszi Sikátor néven kavicsfestés, kártyából jóslás, hörcsöggel jóslás (részletek a lenti videóban) és seprűn ülős szelfizgetés, fotózkodás zajlik itt. A sötét dolgok melegágya ez a hely, egészen a Királyi Napok végéig, de egy próbát megér. Gyerekeknek és felnőtteknek egyaránt érdemes bekukkantani ide.
A Boszi Sikátorban durván megy a jóslás (Fotó: Horváth Reni)
A javasasszony szerepében most éppen Váradi Eszter Sára, a Vörösmarty Színház tagja, aki elsősorban kártyából próbálkozik, de vész esetére egy iPhone is a pakli mellett van, feltehetően azért, hogy ha nem jönne az ihlet. Amúgy ez nyilván senkinek nem tűnik fel (ahogy nekem is csak most, a kép beillesztésénél szúrt szemet).
Összességében elmondható, hogy az egész rendezvényre jellemző ez a gondtalan, önfeledt, könnyed, nyárvégi jó hangulat. Ha valakit ennyivel nem tudtam meggyőzni, akkor itt van egy videó is arról, hogy mit hagy ki, aki egyszer sem megy ki a Királyi Napokra, pedig ideje engedné:
