Mától újra egyedül Youtube-ozok - Egy kényszer szülte különös barátság története
Mától újra egyedül Youtube-ozok - Egy kényszer szülte különös barátság története
Mától újra egyedül Youtube-ozok - Egy kényszer szülte különös barátság történeteElment. Üres a lakás. :(
Ma erre jöttem haza.
Andrea, a szomszédom negyvenes, egyedülálló lány, gyötri az élet: lakáshitel mellett próbálja fenntartani a Suzukiját. Nemrég a barátját is elvesztette egy ritka betegség miatt. De sosem panaszkodott. Nem voltunk barátok, amire a köztünk lévő néhány év korkülönbség nem magyarázat. Mondjuk úgy: egymás mellett éltünk. Hol békésen, hol kevésbé. Én nyírtam a füvet a közös udvaron (az ő ablaka alatt is), ő meg nem köszönt vissza. Micsoda dolog ez? - gondoltam. Teltek az évek, mindenkinek megvan a maga baja, hát elengedtem ezt. Biztos van, akivel rendes, mert alapvetően az.
Két héttel ezelőtt Andrea falfehér arccal kopogtatott be hozzám. - Baj van - mondta. Anyukám lakása leégett a hetedikben. Be tudnád esetleg fogadni pár napra, hétre? Nálam nem fér el, kicsi a lakás, az idősek otthonában sorszámra osztják a helyeket, oda se vihetem. A rokonok, barátok - akikről eddig azt gondoltam, a barátaim - mind nemet mondtak. Neked van egy vendégszobád, tudnál segíteni? Kérlek...
Most kezdjek el keménykedni? Hogy köszönni kellett volna kint, az udvaron? Nem nézni szúrós szemmel, amikor kölcsönvettem a zöld napozóágyadat?... De a fenébe. Most baj van. Emberek vagyunk, vagy mi? Pont üres a vendégszoba. Jöjjön!
Hát, így költözött be Kati néni, ez a 80 éves, tejfehér hajú, mosolygós néni a vendégszobámba. Mit tagadjam, nem éppen ilyen "leányról" álmodoztam... De volt olyan is, meg lesz is. :) Kati nénivel mókás volt az élet. Hol becsoszogott hozzám a konyhába, amikor épp a zenémbe feledkeztem (volna), hogy megkérdezze, szeretem-e a Boney M-et. Mert neki nagyon sok kazettája van tőlük. És ismerem-e azt, hogy "Country Roads, Take me Home..." - és dúdolta. Ismerem hát, Kati néni! - vágtam rá, és rákerestem a laptopon. Együtt YouTube-oztunk, minden jó zenét ismert a hatvanas, hetvenes évekből. Egy igazi vagány, pesti nő! :) Máskor ez a művelt pesti nő hozott zavarba, amikor reggeli zuhanyozás után, én egy szál törülközőben kifelé, ő meg hálóingben befelé toporzékolt a fürdőszoba ajtaja előtt. A tájming nem az öregek erőssége...
Két hét alatt összerázódtunk. Már nem volt csúcsforgalom reggel a fürdőszoba előtt. Reggeliztem, ő kicsoszogott a konyhába. Háromszor is megkérdezte, éjszaka nem volt-e hangos, nem zavart-e, amikor ki kellett mennie... Nem is hallottam, Kati néni! Nevettünk. Csak megfogta a kezemet, megsimította. Nem mondta, de benne volt: köszönöm.
Ma este már nem találtam itt Kati nénit. Andrea talált egy helyet egy idősek otthonában, elvitte oda lakni. Kati néni ragaszkodott hozzá, hogy a lánya felhívjon és telefonon megköszönte, hogy "elviseltem".
Nincs mit... Vagyis... Szívesen, drága Kati néni.
És ma este nincs zene, se elnézéskérés, se kézsimítás.
Kurvára üres a lakás...
(Az eredeti posztot Simon István falán olvashatod el. Ha te is találkoztál olyan bejegyzéssel a Facebookon, ami szerinted érdekes lehet az fmc.hu olvasóinak, ne habozz, és küldd el nekünk valahol. Például az fmc.hu Facebook-oldalán, egy üzenetben.)
