Az FMC cikke nyomán lemeze lesz a Bíborszívnek - A megjelenést Spányi Antal is támogatja
Az FMC cikke nyomán lemeze lesz a Bíborszívnek - A megjelenést Spányi Antal is támogatja
Az FMC cikke nyomán lemeze lesz a Bíborszívnek - A megjelenést Spányi Antal is támogatjaPár nappal ezelőtt egy levél várt az e-mail fiókomban:
Kedves Edit!
Az fmc.hu-n megjelent cikke alapján ifjabb Straub Dezső hangmérnök felajánlotta, hogy ingyen elkészíti a Bíborszív együttes lemezének felvételét. A lemezt a Szent István Hitoktatási és Művelődési Házban jövő év elején vesszük fel, a kiadást Spányi Antal megyés püspök támogatja. Ha szükséges bevonunk fehérvári zenészeket is a projektbe.
Simon Dezső nagyon örült a lehetőségnek.
Üdvözlettel:
Smohay András
Az első pár meglepett, örömteli pillanat után erőt vett rajtam a csodálkozás: ez miként valósulhatott meg? Mikor utoljára beszéltem a Bíborszív tagjaival, olyan lemondóak voltak! Belefáradtak a közterületesekkel való küzdelembe, lemondtak örömükről, a szabadságot jelentő utcazenélésről. Mindezzel párhuzamosan még egy levelet kaptam, Janó Andorné Ildikótól, a Vigyázó Kéz Gyermekvédelmi Egyesület vezetőjétől: „Bíborszíves cikkedhez csak annyit: év közben többször is találkozom a Tekeresi volt állami gondozottakkal, mert rendszeresen ruha és élelmiszer adományra szorulnak. Így a Liszt Ferenc utcai zenélésükért kapott összeg nagyon hiányzik nekik.”- Vagyis amiről az előző cikkben Dezső és Zoltán nem beszéltek – nem csak lelki értelemben, de anyagilag is súlyos érvágás számukra, hogy nem zenélhetnek. És most itt a csodával határos fordulat, melyről szerettem volna megkérdezni az érintetteket. Elsőként Spányi Antal megyés püspök urat kerestem meg, aki - bár ebben a karácsonyi időszakban nagyon elfoglalt -, mégis szorított egy kis időt, hogy válaszoljon a kérdéseimre.
- Mi indította Önt arra, hogy támogassa a Bíborszív Utcai Formációt?
- A katolikus egyház szerepvállalása nem merül ki csak a liturgiában, az istentiszteletekben, hanem mindig jelen lévő feladat a társadalmi tanítás is. Jelenlét, amely első sorban azokat szólítja meg, akik rászorultak, elesettek. Ezért is örülök, hogy sikerült jó kapcsolatot kiépíteni a Más Fogyatékos Gyermekekért Alapítvánnyal, a Szent Imre Iskolaházzal, vagy az állami gondozott gyermekeket nevelőkkel. Igyekszünk segíteni nekik, mert bár a kezdet az ő esetükben nehéz, de ha megadjuk nekik azt az odafigyelést, amitől megerősödnek, szárnyakat bontanak, akkor csodákat tudnak megmutatni magukból, és később a társadalom értékes részévé válhatnak.
Spányi Antal megyéspüspök (Fotó: Kiss László)
- Van-e személyes élménye, ha a segítségnyújtásra gondol?
- A szüleink úgy neveltek minket, hogy vegyük észre a rászorulókat, és segítsünk nekik. Mi is nehéz körülmények között éltünk, de pár házzal arrébb lakott egy néni - Vilma néni -, akinek egyetlen kis szobája volt, borzasztó nyomorban és koszban élt. Anyukám minden nap főzött neki ebédet, és mi, gyerekek – akkor még nővéremmel, bátyámmal együtt – vittük át. Mivel ebbe nőttem bele, ez számomra magától értetődő volt. Vilma néni halála után egy öreg szerzetes atyát segítettünk. Abban az időben nem papként, hanem bölcsődei kazánfűtőként dolgozott, így is ment nyugdíjba. A húgommal együtt jártunk hozzá. Nem is a szavai voltak maradandók, mint inkább az egész élete… hogy miként csinálta végig. Petró Antal egy olyan nemzetközi hírű tudós volt, aki tíz nyelven beszélt, történelemből és jogból doktorált. A vészterhes időkben a szegedi teológiai kar rektoraként került börtönbe, majd szabadulása után bölcsődei kazánfűtő lett. Akkoriban vaskályhák voltak a szobákban, úgy hogy a fűtőnek nem a kazánházban volt a helye, hanem egész nap járkálnia kellett: bekészíteni a tüzelőt, begyújtani, salakot kivinni…. Ő Karl Rahnernek (a modern teológia egyik legfontosabb tudósa) az osztálytársa volt, együtt tanulták a teológiát. Az ötvenes években, amikor itt szétrúgták az egyházi intézményeket, ha a világ bármelyik teológiai iskolájában megjelent egy fiatalember azzal, hogy Petró Antalnál vizsgázott, akkor azt különbözeti nélkül elfogadták. Kamaszként döbbentem rá arra, hogy ki ő, és mit csinál, s mikor megkérdeztem tőle, hogyan tudja a tudása és tehetsége ellenére a kazánfűtői munkát végezni, akkor ezt válaszolta: „Úgy, hogy le van írva a Bibliában: A búzamag, ha el nem hal, egyedül marad, ha elhal, százszoros termést hoz.” A dolgok kiegyenlítődnek. Nagyon sokat szenvedett testi bajai miatt, szívinfarktusa volt, egyike volt az első sztómás betegeknek, de mégis… soha nem adta fel, és egy boldog ember képét őrzöm róla. Amit megtanultam tőle, az az, hogy ha nem magunkat sajnáltatjuk, hanem képesek vagyunk másra figyelni, segíteni, mással jót tenni, akkor a mi életünk is előre megy.
Megkerestem Jakubek Tibornét, a Szent István Hitoktatási és Művelődési Ház igazgatónőjét is, a Bíborszív lemezzel kapcsolatban:
- Ismerem a fiúkat régről! – meséli - Mielőtt a Szent István Művelődési Ház igazgatója lettem, egy hangulatos kis antikváriumot vezettem a Varkocs szobor mögött. A férjemmel együtt próbáltuk felpezsdíteni azt a kis teret, és igyekeztünk művészeket hívni, hogy zenéljenek előttünk, vagy felolvasó esteket szerveztünk. Egy betérő vásárló mesélt először két ismerőséről, Simon Dezsőről és Horváth Zoltánról, akik a Tekeresi Intézetben élnek, zenélnek. Fájlalta, hogy nincs hol fellépniük. Jöjjenek hozzánk! – invitáltam őket általa. Úgy hogy el is jöttek hozzánk, és ott, a Varkocs szobornál találták ki a Bíborszív nevet is. Emlékszem, fantasztikus hangulatot teremtettek, azóta sem hallottam tőlük azt a dalt énekelni, amit akkor… És természetesen szívesen helyt adunk stúdiónkban az elkészülő lemezüknek, és ezúton gratulálunk nekik, és nagyon örülünk Püspök Atya kezdeményezésének.
Természetesen nem hagytam ki a sorból a Bíborszív Utcai Formáció tagjait sem. Simon Dezső így reagált a hírre: „Amikor felhívtak a Püspökségtől, először el sem akartam hinni… Nekünk, lemezünk? Ennél nagyobb ajándékot még nem kaptunk, nem is kaphattunk volna! Nem tudok másként gondolni rá, csak úgy, hogy fentről jövő, angyali segítség… Nagyon szépen köszönjük!”
„A búzamag, ha el nem hal, egyedül marad, ha elhal, százszoros termést hoz.”- szólt az idézet. A Bíborszív Utcai Formáció valahol meghalt, de ez csak tetszhalál volt, mert átalakuláshoz vezette őket. Reméljük ez az új lehetőség, a lemez születése, termőre fordul majd a tagok életében.
