Kodály-elv vagy versenyistálló? - Kórusvezetőt kérdeztünk az Oscar-nyertes magyar filmről
Kodály-elv vagy versenyistálló? - Kórusvezetőt kérdeztünk az Oscar-nyertes magyar filmről
Kodály-elv vagy versenyistálló? - Kórusvezetőt kérdeztünk az Oscar-nyertes magyar filmrőlMiután kiderült, hogy a magyar kisjátékfilm saját kategóriájában elnyerte a filmszakma legrangosabb díját, sokakban felvetődött a kérdés, hogy a jelenség, amit boncolgat, a való életben is megtörténhet-e. Nos, miután megnéztük a filmet, mi is kíváncsiak lettünk arra, hogy vajon vannak-e olyanok a gyerekkórusokban, akik csak tátikáznak. Röviden a film ugye arról szól, hogy egy kislány új iskolába kerül és nagyon szeretne csatlakozni a kórushoz is. És bár része lehet a csapatnak, a kórusvezető tanár arra kéri, inkább csak tátogjon. Ez a pedagógiai módszer azonban olyannyira üt vissza, hogy a versenyen ének helyett már az egész kórus, vagyis mindenki tátog.
A film persze nagyobb problémát feszeget annál, mintsem hogy énekeljen-e egy kisgyerek, vagy hogy legyen-e része egy kórusnak akkor is, ha nincs annyira jó hangja. Tágabb környezetbe helyezve olyan morális problémát feszeget a film, amely az élet sok más területén is megfigyelhető. Ebbe azonban most annyira nem mennék bele, e poszt témája ugyanis nem az esztétikai elemzés lenne, hanem a jelenség maga.
(Fotó: MAFAB)
A jelenség valódiságának kérdéséről pedig a Vörösmarty Rádió faggatta Kneifel Imre kórusvezetőt, aki szerint a film tanulsága nagyon szimpatikus és helyénvaló. Mint mondja, mindennapi problémát okoz az, hogy egy zenepedagógusnak döntenie kell: vagy a Kodály-elv szerint tanít, aminek lényege, hogy a zene mindenkié, vagy versenyistállóként működik és csak a legjobbakat válogatja be a kórusba. Ez utóbbi esetben azonban a kevésbé jóknak mondani kell valamit...
Kneifel Imre annak a híve, hogy egy kórusban énekeljen mindenki.Kodály-elv vagy versenyistálló?.
Mert mint mondja: akkor jó énekelni, ha mindenki együtt énekel...
