Az ibolya lila virága mindenkit megihlet
Az ibolya lila virága mindenkit megihlet
Az ibolya lila virága mindenkit megihletE kecses virág az alkotásban is megihlette: Az ibolya című költeményével több feldolgozásban is találkozhatunk. Bogád Antal fordításában például így hangzik:
Johann Wolfgang Goethe: Az ibolya
A réten nyílt egy ibolya
várt szerényen, s megbújva,
sok virág dísze volt ő.
A hímes, bársony pázsiton
szél kel, mert jön szép hajadon,
de víg, de víg, és mint trilláz e napon
Ó, ámult el a kis virág
ha nekem zengné el dalát,
csak egy-két röpke percre.
Így rám találva tépne le,
és sorsom tőle telne be.
De más, de szép, lesz majd az égi rét.
Jaj, ó a lány! –a veszte lett,
rálépett, mit észre sem vett,
mint ág, tört szét a virág.
De halld hát, mit üzen szavát;
szép elmúlás, szép elmúlás,
hisz általa jő, ki legszebb virág.
Haldokló virág,
a lét árja zúg tovább.
Az utolsó versszak kiváltképp kitűnik a műből: milyen gyönyörű megfogalmazás! Nem véletlenül tetszett meg Mozartnak is a költő géniusz verse: 1785 júniusában kezdett el dolgozni a dalon, melynek versszakai változó hangulatú zenét és narratív értékű kíséretet kaptak. Méltán számít e dal a romantikus dalirodalom előképének. A mű zongora előjátékkal kezdődik és utójátékkal fejeződik be. A zongorakíséret az énekszólammal többször együtt halad.
Akit érdekel Mozart zenével átszőtt ibolyája, az meghallgathatja itt:
De nem kell külföldre utazni, ha a művészet és az ibolya házasítását akarjuk vizsgálni:
- Csanádi Imre is írt róla verset: „Erdőn, tar erdőn, ibolya nyílik kékellőn. / Hegy, völgy, domboldal, éled édes illattal.”
- Weöres Sándor – valószínűleg mindenki által ismert – ritmusában is megtalálhatjuk: „Mély erdőn Ibolya-virág, / Elrejt jól A boróka-ág.”
- Sőt, még népdalunk is szól róla: „Kék ibolya búra hajtja a fejét, / mert a harmat nem öntözi a tövét.”
De ha már a művészeket is alkotásra késztette e bájos növény, hát mi, kis kertészek se maradjunk érintetlenül e téma kapcsán, s ne hagyjuk kertünket ibolya nélkül! Szórjuk el magvait, ahogyan Goethe is tette! A magokat akár a kertbe, akár cserépbe elültethetjük. Ha nyáron ejtjük a földbe, akkor következő tavaszra már virágzó növénnyel lep meg minket a természet. A virág indáit nyáron vágjuk le, és kaviccsal kevert virágföldbe ültessük (így nem kell tovább bajlódnunk a magokkal).
Az ibolya nagyon ellenálló növény. Jól tűri a hideget, de azért takarjuk le, ha nagyon erős fagyok jönnek. A nedves, humuszos talajt szereti és a hűvösebb helyet, a félárnyékot. Ha a lakásban akarjuk tartani (cserépben), akkor figyeljünk arra, hogy 12 foknál ne legyen magasabb a hőmérséklet. Rendszeresen locsolni kell, nem száradhat ki a földje! Nappalos növény, ezért a virágzása a fényviszonyoktól függ. Ha elnyílnak a virágok, akkor ültessük ki a kertbe a zöld tövet. Ha kiültetés előtt szétszedjük a töveket, akkor a következő virágzás sokkal dúsabb, erőteljesebb lesz.
E virág hazánkban március-áprilisban, ritkán májusban virít. Találkozhatunk vele középhegységeink lomberdeiben, cserjés erdőszélein is. Az ibolyák nemzetségébe mintegy ötszázötven faj tartozik. A fajok minden trópusi és szubtrópusi területen megtalálhatóak, valamint az északi és a déli mérsékelt égövben is (Dél-Afrikáig, Új-Zélandig, Tűzföldig). Vannak olyan fajok az Andokban, amelyek 4600 méterig is felkapaszkodnak. Hazánkban 17 faj őshonos.
Néha úgy elbújik az út mentén, hogy alig lehet észrevenni (Fotó: Flickr/James Jardine)
Az ibolyák határozása nagyon nehéz feladat, mert a fajok nagyon hasonlítanak egymásra. Magyarországon leginkább az illatos és a fehér ibolyával találkozhatunk. Azt viszont meg kell jegyezni, hogy az ibolyának nagyon nagy a színskálája: az illatos ibolyának például a sötétlilától a fehérig létezik változata, a fehér ibolya pedig lilában is tündökölhet. A fehér ibolya megjelenésében hasonlít az illatos ibolyára, leggyakrabban a Mecsekben és a Balaton-felvidéken található meg.
Az ibolya görögül: „ion”. Ez az „Io” névből ered. Az antik mítosz szerint Zeusz - akiről köztudomású, hogy rajongott a női nemért - annyira szeretett egy Io nevű szüzet, hogy (féltve a hölgyet felesége haragjától) üszővé változtatta, s az üsző attól fogva az ibolyamezőn legelészett. (Hozzáteszem: a történet kajánul érdekessé válik, ha olvassuk Homérosz himnuszát, amelyben az áll, hogy Zeusz és Héra nászágya ibolyaszőnyeg volt…) Emiatt lett az ibolya a szerelem és a termékenység jelképe.
Az ibolyát egyébként Napóleon első felesége, Jozefin is nagyon szerette: 1796-ban, amikor összeházasodtak, ibolyából állt az esküvői csokra, és az esküvői ruhájára is ezt a virágot hímezték. (Később emiatt lett a bonapartisták jelvénye ibolyás.)
Érdekességek az ibolyáról:
- Német nyelvterületeken ibolya-lakodalomnak hívják az ötödik házassági évfordulót.
- A kínai festészetben a violaszín jelképezi a harmóniát, mivel a vörös (yang) és a kék (yin) keveréke.
- A hinduizmusban a hatodik, azaz az ajna, vagy lélekcsakra színe a viola.
- Egy görög monda szerint az ibolya Persephoné, a tavasz istennője léptei nyomán keletkezett. Erről emlékeznek meg minden évben Breatagne-ban, ahol Nagypénteken ibolyát ültetnek a tavaszra várva.
- Az ókorban csábító bájitalhoz használták az ibolya esszenciáját. Shakespeare Szentivánéji álom című művében is ebből kevertek szerelmi italt.
- Az ibolyából sajtolt olaj a világ egyik legdrágább illóolaja, így a folytatásban erről szólunk majd, valamint e szép virág gyógyhatásairól, és néhány virágszirmos, finom recept is előkerül.
A sorozat összes cikkét ide kattintva olvashatod el: Biokertészet
