Ötvenéves Fehérváron Flaschner bácsi kincses barlangja
Ötvenéves Fehérváron Flaschner bácsi kincses barlangja
Ötvenéves Fehérváron Flaschner bácsi kincses barlangjaEgy több mint másfél évszázada működő családi vállalkozás valóban ritka kincsnek számít manapság. Nem is csoda, hogy Flaschner Kálmán igazi kincsesbarlangként tekint Székesfehérvár belvárosában álló üzletére és műhelyére. A késes és műköszörűs mester pontosan ötven éve nyitotta meg azóta is folyamatosan működő üzletét a belvárosban. "1856-ban Németországból jöttek elődeim Budapestre – kezdi történetét Flaschner Kálmán. – Dédnagyapám, nagyapám, apám is ezt a szakmát űzte, és a fiam (sorrendben ő az ötödik Flaschner Kálmán) is folytatta elődei tevékenységét. Ő az apám üzletét örökölte meg a fővárosban, a Váci utcában. Mindenki számára természetes volt, hogy a családi vállalkozást viszi tovább, de sajnos az unokámmal úgy tűnik ez megszakad. Ő már nem akarja ezt csinálni."
Kisfiúként Flaschner Kálmán szinte játék közben kezdte elsajátítani a szakma alapjait. "Közelebb volt az iskolához a műhely, mint az otthonunk. Órák után ott írtam meg a leckémet. Amikor végeztem, játszottam a segédekkel, így szinte játszva tanultam meg a szakma alapjait. Ezért tudtam kitűnőre szakmunkásvizsgázni. Huszonegy évesen mester lettem, akkor kerültem Székesfehérvárra."
Minden emléket kincsként őriz (Fotó: Horváth Reni)
A fehérvári életig azért vezetett néhány kanyar. Flaschner Kálmán egy évig a németországi Solingenben, a késes szakma fellegvárában tanulhatott. "Annak idején kitüntetésnek számított, ha egy jó mesternél tudott elhelyezkedni valaki. Három évig tanultam apámtól, aki az ipar kiváló mestere volt, és a segédeitől. Ő küldött ki Solingenbe. Azóta is járok oda évente többször, onnan szerezem be az alapanyagokat és a gépeket. Bemegyek a gyárakba, tájékozódom az újdonságokról."
Fehérvárra a katonáskodás miatt került, ide akarták besorozni. Végül úgy alakult, hogy nem vonult be, mégis a városban maradt. "Birkózó voltam akkoriban, bejártam a világot, voltam olimpián is. Jártam Japánban, Indiában, láttam a Taj Mahalt... az utazás azóta is a szenvedélyem. Bármerre járok, keresem a szakmabelieket, az enyémhez hasonló műhelyeket is, de sajnos már nagyon kevesen vannak."
A mai napig szenvedélyből végzi a munkáját (Fotó: Horváth Reni)
Kálmán 1967-ben egy motorbiciklivel érkezett Székesfehérvárra. A sportolói tevékenységére tekintettel a besorozását egy évvel elhalasztották, időközben azonban közbejött egy betegség, ami miatt végül egyáltalán nem kellett bevonulnia. De ha már itt volt, rögtön dolgozni is kezdett a szakmájában. "Volt egy üzlet a Kossuth utcában, egy idős mester özvegyéé. Nála kezdtem dolgozni, sokszor reggel öttől este tízig a műhelyben voltam. Nagyon tiszteltem a nénit, most is kint van a fényképe itt a falon, nézze! Jobban szeretett, mint a saját unokáját. Végül tőle vettem meg az üzletet, amit később átköltöztettem a Juhász közbe. Azóta is itt vagyok, minden nap."
Két évvel Fehérvárra érkezése után Kálmán megnősült, majd három gyermekük is született. "Az idősebb lányom Stuttgartban államügyész. Már huszonöt éve kiköltözött. Zurück zu Vaterland, vissza az apaországba... A fiam az apám egykori üzletét viszi Budapesten, a kisebbik lányom pedig kozmetikus itt Fehérváron. Velük szerencsére gyakran találkozom. Az édesanyjukkal tizenhat éve elváltunk. De ő is mindig támogatott a szakmában, velem dolgozott, aztán a fiamnál Pesten."
Flaschner Kálmán elmondása szerint az évtizedek során legtöbbet egyébként a gépek változtak. A profizmus azonban örök, számára a szakma szent. Egyik legnagyobb büszkesége, specialitása, a saját kezűleg készített borotva. "Apám volt az egyedüli borotvakészítő mester, most meg már én vagyok. Egy borotva elkészítéséhez közel kilencven különböző művelet szükséges. Egyszerre tíz-húsz borotván végzem el sorra a lépéseket, így együtt körülbelül egy hét alatt készülnek el." Kálmán bácsi nagy büszkesége az Orbán Viktor miniszterelnök számára készített levélbontó is, és a kirakatban álló maláj tőr, melynek készítési fortélyait szintén az édesapjától leste el, tanulta meg. "Az eredeti tőrt apám Sukarnonak, Indonézia miniszterelnökének készítette 1957-ben. Aztán megtanította nekem is, arra kaptam a szakma kiváló mestere címet. A Prima Primissima díjat pedig azért a pallosért kaptam, amivel a vitézeket avatják. Készítek ma is borotvákat, zsebkéseket, ollókat, de már közel sem annyit, mint régen."
Néhány éve a Tűzzel-Vassal Fesztiválon részletesen is elmesélte a borotvakészítés titkait, mesélés közben észrevétlenül az élete történetébe is beavatott:
A patinás kis üzletben oklevelek, családfák és régi fényképek között tölti mindennapjait a most hetvenegy éves Flaschner Kálmán. "Már nem dolgozom annyit, mint régen, olyan napi öt-hat órát. De mégis mit csináljak otthon, üldögéljek a fotelban?" Messze van az még, hiszen Flaschner bácsi nem csupán aktív, de még mindig élvezettel kezd bele teljesen új tevékenységekbe. A boltocskában jól megfér egymással a jelen és a múlt: a kitüntetések és régi, szép munkadarabok között az asztalon ott áll a számítógép. Miközben lefőz nekem egy eszpresszót a legmodernebb kávégépén, hellyel kínál, és mutatja a monitoron a legújabb hobbijáról készült fényképeket: "Három éve kezdtem búvárkodni. Nézze csak, mennyi gyönyörűséget rejt az óceán! Nem tudok betelni vele. A jövő héten csomagolok, és egy hétre Dominikára utazom egy tízfős baráti társasággal. Ilyenkor bezárom az üzletet. Nem hagyom másra, hogy ugyanilyen szép rend fogadjon, amilyet hagytam."
