Shibori ékszer – letisztultság és harmóniaShibori ékszer – letisztultság és harmónia
A „shibori” kifejezés eredetileg a textil festésének egyik módjára utal. Ez egy japán eredetű technika, ahogyan a szó csengéséből is kikövetkeztethető. A módszer lényege, hogy az anyagot kötözik, hajtogatják, majd ebben az „összenyomott” állapotban festik meg. A művelet során nagyon érdekes minták keletkeznek. Nálunk sem ismeretlen ez a módszer, hazánkban is régi múltja van: mi batikolásnak hívjuk.
A shibori festésnek van egy leágazása, amikor vékony selyemszalagot festünk meg, majd ezt ékszer készítéséhez használjuk fel. Innen a „shibori ékszer” elnevezés, holott a végeredmény kicsit sem hasonlít a szó eredeti jelentésére.
Egy ilyen szépség elkészítése egyáltalán nem bonyolult feladat, Olvasóim is bátran kipróbálhatják! A fortélyok megismertetésére a Fejér megyei Wéber Alettát kértem fel, aki gyönyörű shibori ékszereket készít, például ilyet:
Mint elmondta: először is szükségünk lesz egy shibori szalagra, amit rendelhetünk is, de Magyarországon nagyon nehéz beszerezni. Nagyobb sikerrel járunk, ha külföldön nézünk körül, mert ott több kézműves is dolgozik, aki árul ilyen szalagot, ráadásul rengeteg színkombinációban. Még jobb megoldás, ha magunk készítjük el a szalagot. Ez persze több időt vesz igénybe, de sokkal izgalmasabb is!
A festéshez ajánlott száz százalékban természetes eredetű selymet használni. (Minőségi végeredményhez minőségi alapanyag szükséges!) A festéshez kifejezetten selyemhez való festéket kell beszereznünk, mert a sima textilfesték nagyon merev lesz fixálás után, s nem lehet vele szépen dolgozni. Ha már van szép selymünk, akkor a gyöngyök beszerzésére is fordítsunk egy kis figyelmet, ne rontsuk el az összeállítást műanyag, vagy oda nem illő darabokkal!
A szalag és a gyöngyök/strasszkövek mellett szükségünk lesz még filc- és bőrdarabra alapnak és fedésnek, ezen kívül az általános szerelékek sem hiányozhatnak: kapocs vagy fülbevaló alap, varráshoz cérna és vékony damil. Már a beszerzésnél figyeljünk arra, hogy milyen stílusban szeretnénk dolgozni. A szép végeredmény érdekében nagyon fontosak azok a kritériumok, amelyek a japán művészet minden ágát jellemzik: a letisztultság és a harmónia.
Ha minden alapanyag a rendelkezésünkre áll már, és a szalag is formálódni kész, akkor jöhet végre az igazi kreatív rész! Rögzítsük a festett-gyűrt selymet egy filc alapra úgy, hogy a hajtások szép mintát adjanak ki. Ez egy egyszerűnek tűnő lépés, de valójában itt dől el minden, ez a lelke a készülő ékszernek. Az anyagot nem lehet "erőltetni", meg kell találni a helyes irányt és a megfelelő szöget a rögzítésnél, ami szépen kiadja majd az anyag sajátosságait. (Azt a bizonyos arany középutat.)
Utána jöhet a gyöngyhímzés, amivel tovább díszítjük a munkát. Ennél a lépésnél minden gyöngyöt egyesével kell az ékszerre varrnunk. Többféle méretű és színű gyöngyöt érdemes használni, mert úgy nagyon szép eredményt érhetünk el. A legvégén pedig a munka hátuljára kell egy borítás, amit érdemes bőrből készíteni. Fontos, hogy az illesztéseket szépen eldolgozzuk, eltüntessük, így lesz letisztult hatása a végeredménynek.
Az ékszer bekerülési költségénél a shibori selyem a meghatározó. Ha megvesszük a selymet, azzal időt takarítunk meg, de ebben az esetben számítanunk kell azzal, hogy egy tíz centiméter hosszú darab ezer-ezerötszáz forintba kerül. Ehhez jön még a postaköltség - mert sajnos elég kevés rá az esély, hogy a közelben találunk ilyet. Ha magunk készítjük a selymet, úgy sokkal kevesebb pénzből is kijövünk. Selymet méteráru boltban vehetünk pár száz forintért. Ezek általában másfél méter széles anyagok. A selyemfesték szintén száz forint alatt van, s egy üvegcse több szalagra is elég, de érdemes több árnyalatot is beszerezni. A festés-szaradás-fixálás minimum egy egész napot vesz igénybe.
„Azt tanácsolom annak, aki most kezd neki az első ékszernek, hogy az első munkánál még vegyen kész szalagot.” – mondta Wéber Aletta - „Legyen a kezében, dolgozzon vele, s így lesz egy kialakult képe arról, hogy milyen anyagot is kell később keresnie. Mivel nagyon ritka technika ez most Magyarországon, nem biztos, hogy a hobby- vagy méteráru boltokban tudnak majd segíteni. Ha megvan a selyem, akkor is sok időt kell a munkára szánni. Minden egyes munkafolyamat nagy odafigyelést igényel. Szem előtt kell tartani, hogy a felszínességet később már nem lehet behozni. Az alap megrajzolása, kivágása is már pontos legyen. A selymet úgy kell felvarrni, hogy a szélek már ekkor szépen el legyenek dolgozva. A gyöngyök is egyesével kerülnek fel. Ezt mind összeszámolva láthatjuk, hogy elég sok idő kell egy darabra. Annak méretétől függően akár több nap is lehet!”
Ezzel a technikával készülhet karperec, fülbevaló, nyaklánchoz medál (amit felfűzünk láncra vagy szalagra), illetve nagy gallérszerű nyakék (choker típus). Ha festés nélküli fehér anyagot használunk - akár arannyal vagy ezüsttel díszítve -, akkor kifejezetten esküvői típusú ékszert alkothatunk. Ehhez készíthetünk ugyanilyen övet is, illetve öltöny-díszt a vőlegénynek.
Aletta a legelső darabot a nővérének készített el, ami egy nyaklánc medál volt. Utoljára pedig már egy nagy gallérszerű nyakéket alkotott. Mindkettő kékes árnyalatú, mert neki ez a kedvenc színe ebben a stílusban. Ennek ellenére a legkedvesebb munkája mégis egy rózsaszínes-lilás színvilágú pillangós nyaklánc. Talán azért is, mert pillangót, mint motívumot, mindig nagyon kedvelte.
„Egy-egy alkalommal volt már rajtam ilyen ékszer, de a legtöbb mind ajándékba készült.” – mesélte – „A ruháimat is régóta szeretem magam készíteni különleges alkalmakra, s ez már kiegészül azzal, hogy a hozzá illő ékszert is megtervezem, elkészítem. A következő hónapokra van is pár program, ahová tervezhetek magamnak ilyen szetteket.”
Meg kell jegyezni, hogy ezek kényes és nehezen tisztítható darabok. Kimondottan alkalmi ékszernek számítanak, és amikor nem hordjuk őket, ajánlott dobozban tárolni, hogy ne nyomódjon, ne deformálódjon el, és ne is porosodjon.
